A Magyar Táncművészeti Egyetem mint közösség

(részlet dr. Bolvári-Takács Gábor egyetemi tanár, rektor 2018. szeptember 3-án elhangzott tanévnyitó beszédéből)

„Meggyőződésem szerint a Magyar Táncművészeti Egyetem, mint közösség, négyféle értelemben jellemezhető.

Intézményünk mindenekelőtt érzelmi közösség. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az itt dolgozók szeretik a táncot, bármilyen munkakörben dolgoznak is. Szeretik az intézményt és örülnek egymás sikereinek. Az újonnan belépő elsős növendékek egy nagy család részévé válnak, ahol a szakmai képzés, az iskolai oktatás és a kollégiumi nevelés szerves egységet alkot. A tánc különösen emocionális műfaj, s a mester-tanítvány viszonyt sohasem jellemezheti és nem is jellemzi az öncélú szigor. Jellemzi ellenben a bensőséges szakmai munkakapcsolat.

Másodsorban értékközösség vagyunk. Mindannyian hasonló módon ítéljük meg a táncművészet helyét és szerepét a világban és Magyarországon, független attól, hogy egyébként különböző táncműfajokban alkotunk és oktatunk. Mestereink, tanáraink képesek különbséget tenni vállalható és vállalhatatlan irányok és arányok között, és ezt próbálják tudatosítani a növendékekben is. A tánc egyetemes emberi értékeket közvetít: humanizmust, nyelvi sokszínűséget, toleranciát. És persze nemzeti értékeket is, hiszen például a magyar néptánc alapjait valamennyi szakirányon oktatjuk. Mi nem csak szakmai és közismereti tudást adunk, hanem komplex értékszemléletet.

Harmadsorban intézményünk szakmai közösség. A hozzánk jelentkező növendékek nem azért jönnek ide, hogy a pályaválasztásig valahogy eltöltsék az időt, hiszen ez maga a pályaválasztás. A táncművészet választása egy életre szól. Sok lemondással jár, de cserébe az egész világot kínálja. S ezt csak kevés iskola ígérheti. Tudják ezt mestereink, elméleti és közismereti oktatóink is, akik itt akarják nyújtani tudásuk legjavát. Többségüknek az oktatói hivatás a táncos életpálya folytatása. Valamennyi tanszék részt vesz valamennyi szak oktatásában. Módszertanunk egyedi és sikerorientált. A teljesítmények értékelése – a bizottság előtti, illetve a színpadi vizsgák során – rendszerint többségi szavazással, gyakorta konszenzussal történik. Mind az oktatók, mind a növendékek esetében hiszünk a kritikus tömeg kiválasztást elősegítő erejében.

S végül, de nem utolsó sorban egyetemünk funkcionális közösség. Ez azt jelenti, hogy mint minden más állami intézmény, betartjuk a jogszabályokat és a pénzügyi előírásokat, és képzéseinkben megfelelünk a közép- és felsőfokú oktatás hazai szabályainak. Ezt az állam szigorúan ellenőrzi is. Az intézményi adminisztráció munkájának sarokpontja pedig az előbb említett három közösségi szinthez való viszony.

                                                                                                                   *

„A tanárnak fel kell szabadítania a tanítványt, miközben az adott keretek közé szorítja.” Ezt a jelmondatot intézményünk egyik alapító tanára, Roboz Ágnes mesternő fogalmazta meg és látszólag ellentmondást rejt magában. Ám ha mélyebben belegondolunk, mégsem az. A keretek a mi esetünkben a táncművész szakma fizikai, esztétikai és etikai szabályai. A felszabadítás pedig a személyiség kibontakoztatása. A két tényező csak együtt lehet sikeres, s ha átsugárzik a színpadon, akkor dolgoztunk jól.

Amióta olvastam ezt a mondatot, érzem, hogy intézményünk küldetését valahol itt kell keresnünk. A világ táncművészképző intézményei azt bizonyítják, hogy csak ott érnek el igazi sikereket, ahol ebben a szellemben oktatnak. Rektorként arra fogok törekedni, hogy mestereink és tanáraink minél többen megértsék és alkalmazzák ezt az üzenetet – növendékeink épülésére.”

dr. Bolvári-Takács Gábor tanévnyitó beszéde