Duális jellegű képzés: Kovács Mátyás a Duda Éva társulatnál

Duális jellegű képzés: Kovács Mátyás a Duda Éva társulatnál

2021. december 17-én véget ért a duális jellegű képzésben résztvevő végzős modern szakirányos hallgatók szakmai gyakorlata a Magyar Táncművészeti Egyetemmel együttműködő társulatoknál. Ezt a képzési formát először 2018-ban próbálta ki az MTE Táncművészképző Intézet Moderntánc és Színházi tánc Tanszéke. A hallgatók a 2021-es őszi félévben különböző magyar és külföldi táncműhelyekben kaptak lehetőséget a tehetségük csiszolására és a hivatásos táncosok életébe is belekóstolhattak. Sokszínű tapasztalatok születtek, közülük korábbi cikkünkben Tran Viktória, most Kovács Mátyás enged bepillantást az elmúlt időszak munkájába.

Kovács Mátyás a Duda Éva Társulatánál töltötte gyakornoki idejét. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az ott töltött idő alatt milyen tapasztalatokat, élményeket szerzett, a duális képzés milyen előnyökkel járt a számára.

Hogy érezted magad a gyakorlati idő alatt? Miben volt más a normál egyetemi képzéshez képest?

Átfogónak nevezném a képzést, talán ez a legjobb megfogalmazás. Reggeltől délutánig tartott, másfél évig egyszerre voltam gimnazista és egyetemista. Délelőtt voltak a táncórák, nagyjából kettőig és utána az egyetemi elméleti órák, mint mozgásbiológia, művészettörténet, tánctörténet stb. Ez egy nyolcosztályos gimnázium és mivel a táncot korán kell elkezdeni ezért van egy év, amikor ugyan még gimnazista valaki, de már elsőéves egyetemista is. Ezt az Alaptörvény szabályozza, három külön paragrafus szól az iskoláról. Nekem ez az utolsó szemeszterem, most fogok szakdolgozatot írni.

Talán sokakat, akik nem itt tanultak vagy érdeklődnek az MTE iránt érdekel, milyen szakdolgozatot lehet írni a Táncművészeti Egyetemen?

Lehet egy konkrét darabról írni, vagy egy technikáról, ami megváltozott az idők során, de éppen egy személyiségnek vagy egy konkrét társulatnak a feldolgozása is lehet a téma. Én a táncparódiáról fogok írni, az egyetemi szakdolgozatoknak megfelelő alapossággal. Szerintem ez érdekes téma, mert nagyon komoly tánctudás kell hozzá, képzettség és koncentráció tekintetében is kimagasló teljesítmény.

A gyakornoki idődet tekintve, a Duda Éva Társulatánál beleszólhattál a koreográfiába?

Igen ez egy irányzat manapság − a koreográfus jelentése, hogy „térben elrendező”, és a táncosok ugyanolyan művésznek számítanak, mint a koreográfusok, − így ezt is meg kell ismernünk a gyakorlatban is. Korábban valahogy mindez elcsúszott. A táncosokat arra tanították, ahogy azt csinálják, amit mondanak nekik. De ez, úgy látom, változóban van.

A koreográfusok nem veszik ezt rossz néven?

Az utóbbi évtizedben a koreográfusok egyre több szabadságot adnak egy-egy esetben a táncosoknak, nem veszik rossz néven, ha a táncosaik kreatívak. Kezd divatba jönni, pont a kortárs táncban. Ami innovatívabb, mint a balett.

A társulatnál fiatalként mindehhez tudtál valamit hozzátenni?

Igen, tudtam. Volt, amikor csak „research”-eltünk, ami azt jelenti, hogy nem volt megadva semmi, csak képek és szavak − nem adtak egy konkrét keretrendszert  − , ezáltal én is bátrabban mertem csinálni, ami jött belőlem. Ennél a társulatnál nagyon rámennek arra, hogy egy táncművész ne csak egy „betanított valaki legyen”, hanem alkosson is.

Hogy nézett ki egy napod a társulatnál?

Nyolc órától délután négyig jártam be, de valahogy nem éreztem annyira soknak, mint az iskolában. Gyorsabban telt az idő.

Minden reggel volt egy bemelegítő tréning, néha jóga, balett vagy egy táncos tartott kortárs táncot. Mindig a napi próbára készültünk és mozgattuk rá magunkat. Ez hozzávetőleg 11 óráig tartott, ezután következett az alkotás rész. Amikor egy elkészült darabra gyakoroltunk, akkor csak a mozgások betanulásáról volt szó, de ha volt benne alkotó folyamat, akkor azzal egy önálló, érdekesebb rész is belekerült a munkába.

Mennyire kerültél kapcsolatba a közönséggel?

Mi gyakornokok voltunk és ők nagyon ritkán lépnek fel hamar. Ez szerintem minden társulatra igaz. A gyakornok inkább csak tanul, úgyhogy a színpadhoz két dolognak kell teljesülnie: vagy valaki nagyon ügyes, vagy lesérül egy táncos és a gyakornoknak kell beállni a helyére. Tanulni mentünk oda, viszont volt egy darab, amit betanultam és volt pár srác, akik sajnos megsérültek, mert sok akrobatikus elem szerepelt a darabban. Erre nem minden táncos van felkészülve, vagy tud ilyen elemeket. A végén mindkét fiú helyére be kellett ugranom.

Ezek szerint neked nem kihívás az akrobatikus elemek kivitelezése?

Mivel régebben szertornáztam, számomra nem. Végül így találkoztam a közönséggel. Érdekes és jó élmény volt.

Milyen előadásba kellett beugranod? 

Ez egy különleges előadás volt, mert nem csak táncszínházban mutattuk be, hanem a cirkuszban is. Amikor beugorhattam, akkor épp a cirkuszban adtuk elő. Duda Éva Társulata az egyik leginnovatívabb Magyarországon és ők próbálták ki ezeket az akrobatikusabb elemeket is. A cirkusz csak a helyszínt adta. Az előadás címe Ramazuri volt. Külföldön van pár hasonló, pontosan ez volt vonzó benne. Egyébként ez a társulat annyira tetszett már korábban, hogy a több próbatáncra is elmentem hozzájuk, mintegy munkalehetőségként tekintve rá.

Kaptál ezalatt a félév alatt valamilyen anyagai támogatást, hallgatói díjazást?

Amikor szerepeltünk egy előadásban, akkor arra kaptunk fizetést. A suliban van szociális és tanulmányi ösztöndíj. Szeptembertől volt egy Dózsa Imre-ösztöndíj, amit két tanuló nyerhet el. Emellett más társulatnál vállaltam fellépéseket, így onnan is érkezett bevételem.

Meg lehet élni ebből?

Sajnos a magas művészetből itthon nehéz megélni, mert nem ez áll az érdeklődés középpontjában, hanem a musicalek és a kereskedelmi televíziós showműsorok. Azonban vannak olyan fiatalokból és középkorúakból álló csoportok − most már Magyarországon is −, akik szeretnék eljuttatni a közönséghez az általunk is képviselt „contemporary” stílust. Ezek más alapon működnek, projekt jellegű dolgok, nem kötődnek feltétlen konkrét színházi helyhez.

Egyébként látod már, hova mennél szívesen dolgozni?

Hód Adri Társulatához, a Hodworks-höz nagyon szívesen mennék, az ő stílusa tetszik nekem, a másik pedig a gyakornoki helyem, a Duda Éva Társulata, ahol volt most egy lengyel turné, és a jövőben várhatóan több hasonló turnéjuk is lesz. Érdekel a külföld is, akár társulattal, akár magamban. Az egyetem befejeztével lesz egy kortás táncművész BA képesítésem. Próbatáncokon kell majd megmutatnom magam és szimpatikusnak, szakmailag megalapozottnak kell lennem. Több helyre is el fogok menni „táncinterjúra”.

Szeretnéd még tovább képezni magad?

Létezik mesterképzés, táncművész MA, de az megítélésem szerint már a tanításról szól, konkrét tánctudást talán nem ad többet. A táncos lét nem tart sokáig, most 20 éves vagyok és 40 évesen már valószínűleg nem fogok táncolni. Igazából a társulatoknál tanulok hasonlóan sokat, mint az egyetemen. Szóval, ez az irány.

 

Bordás Ágnes