Hallgatónk a duális jellegű képzésben: Tran Viktória

Hallgatónk a duális jellegű képzésben: Tran Viktória

2021. december 17-én véget ért a duális jellegű képzésben résztvevő végzős modern szakirányos hallgatók szakmai gyakorlata a Magyar Táncművészeti Egyetemmel együttműködő társulatoknál. Ezt a képzési formát először 2018-ban próbálta ki az MTE Táncművészképző Intézet Moderntánc  és Színházi tánc Tanszéke. A hallgatók az őszi félévben különböző magyar és külföldi táncműhelyekben kaptak lehetőséget tehetségük csiszolására, és a hivatásos táncosok életébe is belekóstolhattak. Sokszínű tapasztalatokra tettek szert az MTE végzős táncosai, közülük Tran Viktória és Kovács Mátyás engedett bepillantást az elmúlt időszak munkájába.

A szakmai gyakorlatát a Győri Balettnél és az Inversendance-nél töltött moderntánc szakos végzős hallgató, Tran Viktória számolt be elsőként a duális képzésben szerzett tapasztalatairól, egy rövid interjú formájában.

A duális képzésben minek vetted a leginkább hasznát, miért hasznos ez a lehetőség nektek, hallgatóknak?

Számomra egyértelműen az volt ebben a legjobb, hogy belecsöppentem a valódi táncos életbe, úgy, hogy még nincs kezemben a diploma. Mivel két helyen töltöm a gyakorlatot, ezért beleláthattam, miben különbözik egy kisebb és egy nagyobb táncműhely. Mindegyiknek megvan az előnye, és a hátránya is. Egy hónapig voltam a Győri Balettnél és egy hónapig az Inversedance-nél, Budapesten. Augusztus első felében és egész szeptemberben Győrben, aztán egész októberben Budapesten az Inversedance-nél dolgoztam, és végül az esztendő végére visszamentem Győrbe. Így töltöttem a gyakorlati időm.

Melyik társulatnál érezted magad jobban?

Mindkét helyen jól éreztem magam, de Győr közelebb áll hozzám. Minden héten egy előre megírt próbarend szerint működtünk. Mivel tavaly a koronavírus-helyzet miatt a győriek sem tudtak előadni, így kész darabokkal rendelkeztek, ezért sajnos táncosként nem tudtunk már bekerülni ezekbe az előadásokba, de a próbákba bevontak minket is. Az Inversedance-nél ez teljesen más volt. Az egy kisebb műhely, ahol emberhiány volt, szükségük volt táncosokra, így itt több színpadi tapasztalatot kaptam, sok előadást csináltam, ezért nagyon hálás vagyok. Itt naponta beszéltük át, hogy másnap mit próbálunk. Mivel egy kisebb társulatnál könnyebb egymáshoz alkalmazkodni, ezért ez a módszer is működőképes, de nekem személy szerint jobb, ha van egy előre megírt próbarend a hétre. Emellett számomra nagyon fontos a klasszikus balett készségem fejlesztése és Győrben minden reggel van balettóra. Köszönöm mindkét lehetőséget, mert sokat tanulhattam!

A normál egyetemi képzési rendszerhez képest miben különbözik ez a képzés a Magyar Táncművészeti Egyetemen?

Ez egy gyakorlati képzés, amíg a „szakmán voltunk”, az valóban egy egyetemi oktatás. Addig nem érti meg az ember a különbséget, amíg tényleg bele nem kerül egy működő rendszerbe, de itt ez megtörténik. Ez teszi vonzóvá ezt a képzési formát.

Gyakornokként beleszólhattatok az alkotás folyamatába, a koreográfussal együtt gondolkodva?

Igen. Ha például Győrben Velekei László csinál egy darabot, akkor nagyon is meg lehet vele beszélni, ha valamit másként szeretnénk, persze csak abban az esetben, ha nem megy nagyon szembe a koreográfus elképzeléseivel. Előfordult, hogy szólt az egyik darabnál, hogyha nagyon kényelmetlen lenne egy dolog – konkrétan két mozdulat összekötése −, akkor szóljunk és megpróbáljuk közösen másként megoldani.

A közönséggel mennyire kerültél kapcsolatba?

Győrben nem léptünk fel. Bár engem hívtak A csodálatos mandarin átdolgozásába, Velekei László koreografálásával Mimit kellett volna játszanom a darab második előadásában. Végül úgy döntöttek, hogy inkább társulati tagot kérnek fel. Az Inversedance-nél inkább gyerekdarabokat csináltunk, teljesen interkatív módon. Az egyik darabban például egy mókusmágus voltam és mókás jelmezem volt, a gyerekek pedig kiabáltak, hogy „Adj egy pacsit mókus!” Nagyon vicces helyzet alakult ki, nem voltam ehhez hozzászokva, de nagyon élveztem. Sokszor felléptünk a Nemzeti Táncszínházban, illetve Salgótarjánban egy Művelődési házban is.

Szerinted mindez mennyiben segítette szakmai fejlődésedet?

Úgy gondolom, hogy jelentősen. Ennyi idő alatt, ennyi tapasztalatot szerezni… Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz ez a félév. Még a rossz tapasztalatok is tök jók szerintem, hozzátesznek az elképzeléshez, hogy milyen is valójában ez a szakma.

Kaptál ez alatt az időszak alatt valamilyen támogatást, juttatást?

Igen, kaptunk rendesen gyakornoki fizetést.

Szerinted mi alapján választott ki téged a Győri Balett koreográfusa, Velekei László?

Ezt nem tudom megmondani. Úgy voltam vele, hogy odateszem magam és megmutatom mit tudok. Odajött Lukács András és Velekei László, akik megnéztek egy balettgyakorlatot és egy improvizációs órát, másnap pedig Juronics Tamás szintén egy kortárs órát.

Ez volt a múlt, nézzük a jövőt: Mik a terveid?

Szeretnék a Győri Balettbe felvételizni, ajánlotta is nekünk Fodor Zoltán, hogy menjünk, de bevallom a külföldi ismeretszerzés lehetősége is vonz, hiszen a tapasztalatok később hasznosak lesznek. Szeretném kipróbálni magam, megismerni saját határaimat, de mindenképpen visszatérnék később Magyarországra.

A nyelvtudásod megvan hozzá?

Igen, rengeteg külföldi hallgatótársunk van, akik nem tudnak magyarul, így kénytelen vagyok használni idegen nyelvet, nincs problémám vele.

Miért ajánlanád ezt a pályát egy tinédzsernek?

Ez egy nagyon nehéz, de szép pálya. Aki szerelmes abba, hogy a színpadon lehet, előadhat és számára ez valódi örömöt jelent, mindenképpen válassza ezt a szakmát és a Magyar Táncművészeti Egyetemet.

 

Bordás Ágnes