Mit hallott korábban erről a programról és a továbbképzési lehetőségről?

Régóta fontolgattam már, hogy kiutazok Londonba. Sok jót hallottam erről a programról. Kolléganőm Kazinczy Eszter is elismerően nyilatkozott róla, hiszen pár évvel ezelőtt elvégezte az Inspire első részét. Amikor az egyetem Tudományos Tanácsa pályázatot hirdetett az oktatók között a kutatómunka, a továbbképzés támogatására, próbát tettem. Nagyon megtisztelő, hogy a tanács bizalmat szavazott nekem. 

Milyen elvárásokkal indult neki ennek a képzésnek?

Nem volt kimondott elvárásom, de biztos voltam benne, hallani fogok olyat, ami hasznos és gondolatébresztő lesz.

Hogy látja, a londoni Royal Ballet Schoolnál töltött napok alatt mennyiben sikerült szélesítenie szakmai tudását?

Szerintem mindenkinek jól esik egy kicsit kimozdulni a hétköznapokból, a megszokott rutinból. Maga a tény, hogy új emberekkel találkoztam, beszélgettem, új energiákat szabadított fel bennem. Helen Farrell, a program vezető oktatója mérhetetlenül energikus és megnyerő személyiség. Érezni, hogy a tanítás a szenvedélye. Sok-sok éves tapasztalattal bír. Jó érzés ilyen helyen, ilyen embertől tanulni.

Milyen volt a közeg és a hangulat a továbbképzésen? Hogy érezte magát?

Jól! Nagyon baráti volt a hangulat az első pillanattól fogva. Mindenki kedves volt, nyitott, érdeklődő. Sokszínű volt a társaság, nem volt két egyforma nemzetiségű ember a csapatban. Van, aki Londonban él, de van, aki Amerikából vagy éppen Chiléből utazott idáig, hogy részt vehessen a szemináriumon. Akadt olyan is, aki magániskolát vezet, van, aki amatőröket, felnőtteket tanít és olyan is, aki professzionális iskolában oktat. Különböző az irány és a háttér, de mindannyian tapasztalt oktatók a maguk területén.

Ki tudna emelni egy legkedvesebb élményt vagy tapasztalatot, amit a képzés adott Önnek?

Hirtelen nem tudok meghatározni konkrét élményt. Az ott töltött napok, beleértve az előadást a Coven Gardenben, a Sadler Wellsben, a sétákat a városban és persze a tudatosan és precízen felépített prezentációkat Helen vezetésével… Ez mind nagyon inspirálólag hatott rám. Egyelőre úgy érzem, tele van a fejem az ott elhangzottakkal, kell egy kis idő, mire ezek az információk leülepednek, beépülnek. Hosszútávon azonban biztos vagyok benne, sok mindent tudok használni, hiszen az elsődleges célom ezzel az utazással is az volt, hogy továbbadjam amit tanultam és szélesítsem – nem csak a magam – tanítványaim látószögét is.

Csizmadia Tamás április 6-ig tartózkodott az angol fővárosban. Gratulálunk a lehetőséghez!

A Csizmadia Tamás a londoni Royal Ballet School szemináriumán bejegyzés először MTE-én jelent meg.

Hogyan készültök a vizsgára?

Ez tulajdonképpen egy folyamat volt. Pár hónapja kezdtünk dolgozni rajta és lassan, alaposan építjük fel az egészet. Hétről hétre több ugrást, forgást gyakoroltunk, amikben sok segítséget kaptunk a mesterünktől. Szép lassan hozzászokunk és idővel eljutunk arra a pontra, hogy a testünk el tudja viselni ezt a terhelést. Így aztán újra és újra eltáncoltuk a gyakorlatokat, próbáltuk fejleszteni az állóképességünket és a technikánkat, amennyire csak tudtuk, hogy kihozzuk magunkból a lehető legjobbat, és ezt mutassuk meg a közönségnek. Sokkal magabiztosabbnak érzem magam bizonyos szempontból, mint a próbák előtt. Hétfőn még jobbak leszünk. 

Hogy élted meg a felkészülés folyamatát? 

Minden percét élveztem, nagyon izgalmas volt, mindemellett nehéz és megterhelő. Úgy érzem mindig van min dolgozni, de most elégedett vagyok azzal, ahová eddig jutottam.

Hogy érzed magad a Magyar Táncművészeti Egyetemen? 

Nagyon szeretek itt tanulni, mert csodás a légkör, nagyon jó a társaság, kiváló tanárok vesznek körül, számtalan lehetőséget kapunk és rengetegszer állhatunk színpadra. Számomra nagyon sokat ad az egyetem, ahogy a többi hallgatónak is, úgy gondolom.

A klasszikus balett szakirány utolsó éves hallgatói február 20-án állnak a vizsgabizottság elé a színpadon bemutatott gyakorlatokkal.

Film az eseményről ITT

A Alfie Pearce: Mindig van min dolgozni… bejegyzés először MTE-én jelent meg.