•  Marika álma – Karácsonyi Gálaest Pakson 
•  Helyszín: Paksi Csengey Dénes Kulturális Központ
•  Időpont: 2025. december 8., hétfő 18.00

Fellépnek a Szekszárdi Vidéki Tehetségcentrum növendékei is, így egy színpadon szerepelhetnek az MTE országos tehetséggondozó hálózatában és az intézmény falai között nevelkedő fiatal tehetségek.

Ez az alkalom nemcsak a balett műfajának népszerűsítésére nyújt remek lehetőséget vidéken, hanem a családok számára is meghitt hangolódást ad az ünnepekre. A varázslatos előadás minden korosztályt megszólít – talán éppen a jövő táncos reménységeit is – , és felejthetetlen élményt ígér a karácsony közeledtével.

Az esemény társszervezője a Csengey Dénes Kulturális Központ és a PTE IGY Gyakorlóiskola.

A Marika álma – Karácsonyi Gálaest Pakson  bejegyzés először MTE-én jelent meg.

Több mint fél éve, hogy megkaptad a Magyar Táncművészeti Egyetem Tehetségkövete címet. Változott az elismerés által bármi a hétköznapjaidban?

Ez egy elismerés, ami ténylegesen lendületet adott. A személyiségemben nem változtatott semmit, mert úgy gondolom, hogy eddig is teljes erővel a szakmával foglalkoztam, és ez mit sem változott. Dolgozok, alkotok, nem szállt el az egóm. Az elismerés egy biztatás. Kicsit olyan, mint amikor felvettek az Egyetemre, ami motivált, hiszen előtte semmilyen tánctudásom nem volt. Úgy fogom fel még mindig, hogy táncolni tanulok.

Fotók: Csillag Pál

Fáradt vagy a tanulás és a Diótörő-sorozat miatt? Illik egyáltalán ilyet kérdezni egy táncművésztől?

Tizenkilenc előadás volt ebben az évadban. Jómagam a felében léptem fel, szóval fáradt vagyok, de azért bírom a terhelést, annak ellenére, hogy egy öreg varázslót játszom. Drosselmeier ugye az, de a színpadi jelenlét nem emiatt tud fárasztó lenni. Mellette szakmai óráim vannak, miközben már a képesítőre és a vizsgakoncertre is elkezdtünk készülni. Semmi gond, ez egy ilyen szakma, gyúrni kell a testemet, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell.

Hogy érzed magad Drosselmeier bőrében? Közel áll hozzád ez a szerep?

Nagyon közel áll hozzám, igaz alapvetően az egész Diótörőt szeretem. Nem is azt érzem, hogy egy szerepet játszok. Ami történik szinte része a személyiségemnek. Bevallom, szeretnék fiatalon apuka lenni. Nézem, ahogy Marika ott táncol, és jólesik nézni. Ő egy kislány, játszik a babával, elvarázsolom, aminek örülnek a gyerekek. Szeretek gyerekek között lenni, ezért esik jól ezt a szerepet eljátszani.

Hogy látod, a kisebb-nagyobb gyerekek mennyire tudnak azonosulni a Diótörővel, magukénak érzik a darabot?

Azt tapasztaltam, hogy nagyon élvezik, mert ők is kaptak egyfajta gyermeki szabadságot.

Gyermekként gyereket játszva a színpadon lenni, szerintem csodálatos érzés lehet.

Néha, amikor a kulisszából kinézek a közönségre, az első sorokban kicsik ülnek. Öröm látni, hogy amikor az Egérkirály és a Herceg harcol, milyen izgatottan nézik a gyerekek. Egyik ennek drukkol, a másik annak, amikor meghal az Egérkirály, akkor valaki örül, a másik meg szomorkodik. Így van ez jól. Csodálatos a hangulata alapvetően az egész Diótörőnek, a mesének. A színpadon és a sorok közt egyaránt.

Ilyen szépszámú közönség előtt fellépni, mennyire motiváló?

Pont annyira, mint utána a taps. Ilyenkor jön rá szerintem a táncos, hogy ez a sok izzadás, ez a sok plusz óra, aminek nem is látjuk, hol a vége, egyszer csak kiteljesedik. Ott a színpadon azt mondja az ember, hogy jó, ez így megérte. A taps úgy feltölt adrenalinnal, hogy másnap reggel is mosolyogva iszom a kávét.

Nem csak a gyerekeket látod, nagyobb társaidat is, többek közt a Budapest Ballet Grand Prix-n kiválóan szereplő társaidat. Hogy tetszenek?  

Igen, nézem őket folyamatosan. Már csak a tanulás miatt is. Dobra Jankával és Kökény-Hámori Kamillal sokat voltam az utóbbi időben együtt, Lendvára is együtt mentünk. Szerintem nagyon látszódik rajtuk – hogy is mondjam –, az összeérettség. Van egy nagyon jó kémiájuk a táncban. Ezt jó látni, ahogy azt is, hogy nem csak a táncban, a kulisszák mögött is jóban vannak. Nem látom őket minden nap, de amit látok, az egy remek kompozíció. Szerintem ez mutatkozik meg az eredményeikben is.

Mindenre figyelsz, mindenkit nézel. Azért éjjel még nem ébredsz föl úgy, hogy valamelyik Diótörő szerepbe teljesen átfordultál, ugye?

Van, hogy arról álmodok. Alapvetően gyakran előfordul, hogy egy táncról álmodok, felkelek, azt hiszem már indulnom kell, pedig még csak éjjel három óra van. A szerepeim néha teljesen beépülnek az életembe. Azért ez nem mindig jó, mert néha lazítani is kell, hogy megmaradjon a művészi frissesség az emberben. No, pont erre jó a Karácsony!

A Kopiás Konrád Lukács: Gyermekként gyereket játszva a színpadon lenni, csodálatos érzés bejegyzés először MTE-én jelent meg.

Jegyvásárlás ITT.

Pjotr Iljics Csajkovszkij darabja évtizedek óta az adventi készülődés része. A Magyar Táncművészeti Egyetem Diótörő keresztmetszet című előadásai mindig teltház előtt zajlanak.

A koreográfiát jeles elődök nyomában a Magyar Táncművészeti Egyetem oktatói készítették és az MTE hallgatói adják elő.

Macher Szilárd DLA, oktatási rektorhelyettessel beszélgettünk a darab pedagógiai és művészi súlyáról és az előző esztendő tapasztalatairól.

„A Diótörő keresztmetszet című előadás nyolc éve született meg, mert egy korábbi Diótörő előadásunk, amely a Tháliában zajlott, megszűnt – kezdte a beszélgetést, az MTE rektorhelyettese.  – Úgy gondoltuk, a hagyományt folytatni kell, mert az előadás több szempontból is fontos. Fontos a hallgatóknak, de a most még a nézőtéren ülő esetleges leendő hallgatók számára is, tehát nem elhanyagolható a közönségnevelésben és az utánpótlás bevonzásában betöltött szerepe sem. Reményeink szerint az előadásunk kedvcsinálóként is működik. A nemrég elhunyt Schanda Beáta hívta fel a figyelmünket arra a készülődés folyamán, hogy a gyerekek kíváncsiságát könnyebb fenntartani egy számukra is megfelelő hosszúságú táncjátékkal. Ennek megfelelően hét éve a többnyire két felvonásban játszott balettből hoztunk létre egy egyfelvonásos darabot úgy, hogy a történet követhető legyen a gyerekek és a szülők számára egyaránt. Mindez hatalmas feladat volt, de Szakály Györggyel, Barna Mónikával hárman elvállaltuk a koreográfiát, miközben Szitt Melinda és Brieber Éva is segítette a munkánkat.

Az elmúlt évek visszajelzései nagyon pozitívak. Tavaly 21 előadást tartottunk két hét alatt, az utolsót Cegléden. A darab évről évre szinte minden hallgatónak, az előkészítőtől a végzősökig, komoly szerepeket és fejlődési lehetőséget biztosít.”

Aki esetleg nem ismeri pontosan a világ legnépszerűbb mesebalettjét, azok számára a történet röviden:

Karácsony este van. Marika és családja a meghívott vendégekkel együtt tölti az ünnepet. A gyerekek figyelmét egy későn érkező vendég vonja magára. Ő Drosselmeyer úr, aki Marikának egy különleges babát hoz ajándékba: a Diótörőt. Amikor az ünneplés a vége felé közeledik, búcsúznak a vendégek, és Marika aludni tér.

Álmában harcias egerek bújnak elő, de a Diótörő nagy csatában – és Marika segítségével! – legyőzi az Egérkirályt, majd mesebeli tájra indul Marikával. A kislány álmában Mária Hercegnővé válik, aki mellett ott a Herceg: a hős Diótörő, aki mesebeli birodalmába vezeti menyasszonyát: birodalmának lakói táncukkal gyönyörködtetik a vendégeket. Azonban az álom gyorsan véget ér – itt az ébredés ideje (és ezzel az előadás vége)!

Fotók: Csillag Pál

A Közeleg a tél! Válts jegyet a Diótörő keresztmetszet c. előadásra! bejegyzés először MTE-én jelent meg.

Teltház előtt zajlanak a Magyar Táncművészeti Egyetem Diótörő keresztmetszet című előadásai. Komoly emberi és művészi teljesítmény, hogy az egyetem növendékei 11 nap alatt 21 alkalommal mutatják be a darabot a közönségnek. Dr. Macher Szilárd oktatási rektorhelyettessel beszélgettünk a most is futó sorozatról, a darab pedagógiai és művészi súlyáról.

„A Diótörő keresztmetszet című előadás hét éve született meg, mert egy korábbi Diótörő előadásunk, amely a Tháliában zajlott, megszűnt – kezdte a beszélgetést, az MTE rektorhelyettese.  Úgy gondoltuk, a hagyományt folytatni kell, mert az előadás több szempontból is fontos. Fontos a hallgatóknak, de a most még a nézőtéren ülő esetleges leendő hallgatók számára is, tehát nem elhanyagolható a közönségnevelésben és az utánpótlás bevonzásában betöltött szerepe sem. Reményeink szerint az előadásunk kedvcsinálóként is működik. A nemrég elhunyt Schanda Beáta hívta fel a figyelmünket arra a készülődés folyamán, hogy a gyerekek kíváncsiságát könnyebb fenntartani egy számukra is megfelelő hosszúságú táncjátékkal. Ennek megfelelően hét éve a többnyire két felvonásban játszott balettből hoztunk létre egy egyfelvonásos darabot úgy, hogy a történet követhető legyen a gyerekek és a szülők számára egyaránt. Mindez hatalmas feladat volt, de Szakály Györggyel, Barna Mónikával hárman elvállaltuk a koreográfiát, és Szitt Melinda, Brieber Évával segítette a munkánkat. Az elmúlt hét év visszajelzései nagyon pozitívak. Idén is 21 előadást tartunk két hét alatt, az utolsót Cegléden. A darab szinte minden növendéknek – az előkészítőtől a végzős hallgatókig, tehát minden korosztálynak – komoly szerepeket és fejlődési lehetőséget biztosít minden esztendőben.”

Kéményseprő: Saito Hiraku

Az előadás idén először a november 29-i nyilvános főpróbán volt látható a Magyar Táncművészeti Egyetemen, a társulat (MTE Ifjúsági Táncegyüttes) utolsó előadása pedig december 11-én Cegléden lesz. A program azért alakult így, mert utána indul az Operettszínház produkciója, amelyben több MTE hallgató is szerepel. Macher Szilárd megemlítette, hogy hét év után az előadás elérkezett egy olyan pontra, amikor egy növendék „végig ért”, hiszen az első előadásban a kis Marikát táncoló Dobra Janka idén már Mária hercegnőt táncolja.

Szép példa mindez az idő múlására és a művésszé válásra, főképp, ha figyelembe vesszük, hogy Dobra Janka idén Tériné Horváth Margit-díjban részesült, és az egyetem másik kitüntetettje, az MTE Tehetségkövete elismerést kiérdemlő Kökény-Hámori Kamillal táncolják a főszerepeket több tehetséges páros mellett.

Dobra Janka és Kökény-Hámori Kamill

Persze lehetne még sorolni a rezdüléseket, elsőként talán azt, hogy a végzősők számára az utolsó fellépés a mostani, hogy a nagyok és a kicsik együtt szerepelnek, és hogy mekkora szerepe van a növendékek fejlődésében a sok előadásnak. Arra felvetésre, hogy a darabnak mi a titka, Macher Szilárd így válaszolt:

„Alapvetően az, hogy ez egy karácsonyi téma, és véleményem szerint 10-ből 9 embernek ez a kedvenc ünnepe. Ennek a balettnek ráadásul az 50-es évektől, tehát már a szocializmusban is nagy hagyománya volt, egyértelműen az orosz balett meghatározó hatása miatt. Az évtizedek alatt a Diótörő tradícióvá vált, egyre népszerűbb lett. Több helyen látható, sok-sok előadással fut, és számos családnál a karácsonyi készülődés részéve vált.”

Végül megkérdeztük, hogy Macher Szilárdnak milyen személyes emlékei vannak a darabról.

„Nekem, mint sok más területen, itt is rendhagyó a történetem. A Győri Balett iskolájában kezdtem tanulmányaimat, ahol nem volt Diótörő előadás. Azonban egyszer csak bemutattuk az Álmok ura című Markó-balettet, amiben a Diótörő zenéjére táncoltunk. Érdekes, hogy többek közt életem első nagy napilapban megjelenő fotóját köszönhetem ennek a darabnak. A Népszabadságban jelent meg a kép, amin egyedül szerepeltem, és egy nagyon pozitív képaláírás is született.  

Utána, amikor már a Főiskolára jártam, sokszor találkoztam Vajnonen Diótörőjével. Amit azért megemlítenék, hogy ez volt az első komoly pas de deux-m, csupa nehéz emeléssel. Aztán, amikor bekerültem az Operába az egyik első szerepem az Egérkirály volt, amiért sok szép dicsértet kaptam a kollégáktól, mert komolyan vettem ezt a szerepet is, ami akkoriban nem volt mindig jellemző. Életem első igazi főszerepe is a Diótörő herceg volt. Meg kell vallanom, hogy számomra a Diótörők időszaka több szempontból ünnepi: december 20-án van a születésnapom, a karácsony közelsége is meghatározó, ráadásul hiszek abban, hogy komoly felelősség ez a darab. Felelősség, mert könnyen lehet, hogy egy-egy gyerek egy Diótörő előadás miatt szeretne táncos lenni, és mondjuk, Hercegnőként vagy repdeső hópehelyként képzeli el a jövőjét.”

A Diótörő keresztmetszet december 10-éig az MTE-n, december 11-én Cegléden látható még, és biztosan lesz jövőre is!

Magyar Állami Operaház: Végh Krisztina és Macher Szilárd a Diótörőben (Fotó Papp Dezső)

A Macher Szilárd: A diótörő a növendékek és a leendő növendékek szempontjából is fontos bejegyzés először MTE-én jelent meg.