Lányi Ágoston, a Zenetudományi Intézet volt tudományos munkatársa, az egykori Néptánc Osztály táncírója születésének 100. évfordulójáról sok helyen megemlékeztek. Többek közt a Magyar Tánctudományi Társaság is szervezett egy szimpóziumot a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetben még 2023 decemberében, amelyet Fügedi János nyitott meg.

A kötet – amely már kapható a Magyar Táncművészeti Egyetem webshopjában – kiadói ismertetését Fügedi János írta, aki 1987 óta tanít a Magyar Táncművészeti Egyetemen és jogelődjében, miközben párhuzamosan tudományos főmunkatársa a Zenetudományi Intézetnek. Fő szak-, illetve kutatási területe a kinetográfia, az ehhez kapcsolódó pedagógia, a táncelemzés és  motívumkutatás.

“Lányi Ágoston, az MTA Zenetudományi Intézet néhai tánclejegyzőjének neve egyet jelentett a táncjelírással, ezzel a nehéz, alkalmanként matematikai logikát, egyben rendkívül magas színvonalú mozdulatértést kívánó tevékenységgel. A katonai pályát elhagyó Lányi 1949-től végzett táncjelíró munkát, elsősorban a filmre vett táncokat jegyezte le. Először a Magyar Táncszövetség, majd a Népművészeti később a Népművelési Intézet Néprajzi Osztályának munkatársaként dolgozott. A Néprajzi Osztály néptánckutató munkatársai közül Kodály Zoltán 1965-ben először Martin Györgyöt és Lányi Ágostont, majd Pesovár Ernőt átvette az MTA Népzenekutató Csoportjába. A Népzenekutató Csoport Zenetudományi Intézethez sorolását követően alakították meg Martin György vezetésével a Néptánc Osztályt, Lányi Ágoston itt folytatta tánclejegyző munkáját. (Erdőhátiné Lányi Mária)

Az 1980-as évek közepén találkoztam Lányi Ágostonnal először a Zenetudományi Intézetben, egy általa vezetett szűkkörű tánclejegyző-képző „tanfolyamon”. Abban az időben már tanítottam a táncírást a Népművelési Intézet C- és B-kategóriás asszisztensképző tanfolyamain, azonban a mozgófilmről lejegyzés gyakorlata, a mozdulatok megfigyelésének technikája és a mozdulatnotációhoz szükséges megértés új volt számomra. A lejegyzéstechnikát igyekeztünk tehát Lányi Ágostontól elsajátítani, aki rávezetett minket, hogyan lehet a helyes irányokat felismerni a különböző szögekből felvett tánc leírásakor, mikor kezdődik egy mozdulat, miként kell egy-egy bonyolultabb ritmust meghatározni.

Lányi Ágoston 1986. októberi halálát követően lejegyzői állásban folytattam tevékenységét. Csak lépésről lépésre ismertem fel azt a hatalmas munkát, amelyet – mindvégig a tánckutatás hátterében maradva – ő végzett. Létrehozta az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Archívumának Közép-Európában egyedülálló gazdagságú Táncírástárát, amely halálakor valamivel több mint 1160 tételt tartott nyilván, valamint a 12.000 tételes Motívumtárat. Saját jelrajzolási „stílusa” volt, amely alapján azonnal fel lehetett ismerni kéziratról, hogy Lányi készítette. Még ha sietősen is vetette papírra a jeleket, kéziratai akkor is a rá jellemző lendületes eleganciát tükrözték. Az eredeti néptáncok lejegyzése mellett Lányi megközelítőleg negyven néptáncmozgalmi koreográfiát is leírt, a legtöbbet Molnár Istvántól, a leírt koreográfiák kiemelkedő alkotói között szerepel Györgyfalvay Katalin, Rábai Miklós és Timár Sándor neve is. Lejegyzői munkája mellett több hazai és külföldi tanfolyamon is tanított. A jelen kötet Lányi Ágoston születésének centenáriumára állít emléket a szeretett mesternek.”

(Fügedi János)

A Lányi 100 – Tanulmányok a száz éve született Lányi Ágoston emlékére bejegyzés először MTE-én jelent meg.