Hogy teltek a napjaitok a gyakorlaton?

Remekül, mert komoly képzőhelyre kerülhettünk, a Performacthoz (Performact Curso de Interprete de Dança Contemporanea). Bevallom, a kinti napok rengeteg élménnyel töltöttek fel bennünket, a csoport energiája és a munkamorál miatt.

Nem gondoltuk, hogy a két hónap alatt ilyen erős kapcsolatokat építünk, barátokra lelünk. Tudjuk, hogy szeretettel várnak minket vissza októbertől.

Mennyiben volt más a Portugáliában töltött idő, mint az Egyetemen? 

Mint említettem, a munkamorál kint sokkal intenzívebb és összetartóbb. Mindenki saját magára koncentrál és napról napra látszik a fejlődés. A tanárok, a mesterek pár hetente cserélődtek, hol kurzus, hol kreáció-szerűen. Hálásak vagyunk azért, hogy sok különböző módszerrel találkozhattunk.

Mik voltak a benyomásaid, mennyire vagytok felkészültek a “táncművész életre”?

Én máshonnan közelíteném meg ezt a kérdést. Úgy gondolom, a társulati munka előtt, az egyetemi képzés után mindenképp fontos szétnézni a világban, tulajdonképpen folytatni kell még a tanulást. Azt gondolom, egy-egy új közeg, látásmód, metódus nagyon sokat tud adni, mind a karrier, mind az önismeret fejlődésében.

A gyakorlati idő alatt kik foglalkoztak veletek?

Felsorlom, remélve, hogy nem hagyok ki senkit:

Goncalo Lobato balettmester; Tijen Lawton, aki kortárstáncot és improvizációt oktatott; Wallace Wong, szintén kortárstánc tanár volt; Contramestre Lagoa, capoeira; Samir Calixto, floorworkben, moderntáncban és kreációban adott sokat, de dolgozott még velünk Celine Werkhoven, Eduardo Torroja, Carla Pereira, Juliana Fernandes, Janyce Michellod, Beno Novak, Isael Cruz Mata vagy éppen Eddy Becquart a kompozíción és a filozófiai megközelítéseken és Clémence Peytoureau a fénytechnikán.

Mekkora lehetőség, hogy ilyen környezetben lehettetek és ilyen mesterek, szakemberek foglalkoztak veletek? 

Hálásak vagyunk, hogy ez a program megvalósulhatott és megannyi klassz élményben lehetett részünk.

A Portugáliából jöttek, visszamennek… bejegyzés először MTE-én jelent meg.