“A legnagyobb álmom persze a Broadway!”

“A legnagyobb álmom persze a Broadway!”

Grease, Dirty Dancing, Chicago, Step Up. Zenés-táncos filmek, amelyek korosztálytól függetlenül egy egész világot hoztak lázba moziban és színházban egyaránt. A színházi táncművész képzés növendékei egyszer akár musicalekben is szerepelhetnek, ha ez lesz a kitűzött céljuk. De elhelyezkedhetnek modern társulatoknál, felléphetnek társastánc koreográfiákkal, sőt, még énekelhetnek is színházi darabokban, ha éppen ahhoz lesz tehetségük. Színes képzésükről ők maguk meséltek nekem egy repertoire/musical óra után.

“Törjük át azt a sztereotípiát, hogy ez egy “könnyű” műfaj, mert igenis nagyon magas szinten és jól lehet művelni. A célom az, hogy ez az évfolyam olyan széleskörű képzést kapjon, amivel a színházi tánc spektrumát végig tudják járni. Szerencsére a legtöbb rendező minőségi produkcióra éhes, és ehhez minőségi táncos jelenlétre van szükség. Ennek az igénynek szeretném, hogy megfeleljenek azok a hallgatók, akik ezt a szakot elvégzik.” (Kulcsár Noémi, a színházi táncművész szak tanszékvezetője)

A szeptemberben induló színházi táncművész szakon összesen kilencen vannak a csoportban, hat lány és három fiú. A legfiatalabb tizenöt éves, a legidősebb – már ha szabad így fogalmazni – nem sokára húsz éves lesz. A Columbus utcai épület egyik földszinti termében a növendékek családias hangulatban, félkörben ülve kezdenek el nosztalgiázni, ki miért jelentkezett az egyetemre. “Nyíregyházáról jöttem.” – kezdi a beszélgetést Attila. “Tíz évesen egy amatőr hip-hop iskolába jártam, ahol négy évig táncoltam. Utána részt vettem a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium moderntánc képzésében, ahol az ötödik, befejező év után OKJ-s végzettség szerezhető. Én azonban a negyedik évben úgy döntöttem, megpróbálom az MTE felvételijét. Szerencsére felvettek!” Eszternek már nem új az intézmény, ugyanis azelőtt is ide járt, hogy felvették volna a színházi táncművész képzésre. “Itt kezdtem balettművész szakon, de tavaly az egyetemi felvételi előtt már nem voltam biztos benne, hogy ez az én utam. Szerettem volna minél több táncot kipróbálni, ezért döntöttem végül a váltásnál, és egyáltalán nem bántam meg.” Akrobatikus rock&roll, néptánc, ritmikus sportgimnasztika, társastánc is felsorolásra kerül a többieknél, de olyan is van közöttük, akinek elsőre sajnos nem sikerült bekerülnie az egyetemre. “Öt-hat évvel ezelőtt jelentkeztem moderntánc-művész szakra, de nem vettek fel.” – meséli Luca. “Elmentem a Madách Musical Táncművészeti Szakgimnáziumba, ahol egy nagyon erős képzést kaptam. Sokat köszönhetek az iskolának. Amikor megláttam, hogy az MTE színházi táncművész képzést indít, úgy döntöttem, újra megpróbálok bekerülni. Nem hittem benne, mégis sikerült! Hihetetlen volt az egész!”

A felvételi minden képzésnél szigorú szabályok szerint történik. Nem volt ez másként itt sem. “Reggel egy orvosi vizsgálattal kezdtünk, ahol megnézték például a gerincünket és a csípőnket. Utána következett az alkati felmérés, ahol főleg az esztétikán volt a hangsúly. Különböző mozdulatokat, forgásokat kellett végig csinálnunk. A harmadik rosta egy modern óra volt Kalmár Attila mesterrel, szuflás, valamint mentálisan is megterhelő, mivel összesen negyed óránk volt megtanulni és előadni egy koreográfiát. Ha ezen a feladaton is átmentünk, Csizmadia Tamás mester tartott nekünk egy balettórát. Nem fáradhattunk el, mert délután a Chicago-ból kellett betanulnunk egy jelenetet. Végezetül az énektudásunkat is felmérték. Angol vagy magyar musical dalokat, esetleg népdalokat adhattunk elő.” – emlékszik vissza Boglárka.
Többször láttam már a csoportot délelőttönként gyakorolni, amikor be-benéztem a tánc-termek üvegablakain. Hogy milyen táncműfajokat figyelhettem meg, abban János segített. “Képességfejlesztés, modern, klasszikus balett, modern társastánc, sztepp. Mi vagyunk az első évfolyam az egyetemen, akik heti két órában szteppelni tanulnak. Ezenkívül van még színházi tánc/repertoire óránk, szombatonként pedig énekelni is tanulunk. Színes, széles képzést kapunk, ami azért is jó, mert számtalan lehetőségünk lesz három év múlva elhelyezkedni, amikor végzünk.”

Kíváncsi voltam, vannak e már konkrét céljaik, álmaik, esetleg olyan társulat, ahova szeretnének leszerződni. “A legnagyobb álmom persze a Broadway! – mondja Attila. “Úgy tudom, van is kint magyar táncos. De sokféle elképzelés kavarog még bennem. Itthon nagyon tetszik Frenák Pál modern társulata, de a Madách Színház is vonz.”
“Engem a musical világa érdekel, de az utóbbi években több visszajelzést is kaptam, hogy a modern felé kéne elmozdulnom. Jelenleg hétről hétre változik, egyszer modern, egyszer musical (nevet).” – válaszol Luca. János egy harmadik lehetőséget is felvázol. “Az utóbbi hetekben azt érzem, hogy a társastánc az, amelybe teljesen bele tudom magamat élni. A színházi tánc is tetszik, egy egészen új világ számomra, ahogyan itt mindenkinek. De éppen ez az izgalmas most, hogy van lehetőségünk mindent kipróbálni, és rájönni, miben lehetünk a leginkább önmagunk.”
Kropf Mineá mesternő is a növendékek között ül. Ő tartotta ugyanis a beszélgetésünk előtt az utolsó órát, Képességfejlesztést, ami tulajdonképpen egy helyettesítés volt a részéről. Pusztán kíváncsiságból maradt a teremben, mert érdekelte a beszélgetés. Gondoltam, ha már így alakult, ő is mesélhetne egy kicsit az általa tartott óráról.
“A repertoire/musical óra amerikai jazzből, musicalből és showtáncból áll össze. A színházi tánc egy nagyon összetett produkció, mivel nem csak táncolni kell tudni, hanem színészkedni, előadni is, valamint egy erőteljesebb megjelenést követel, mint például a klasszikus balett. Nem beszélve arról, hogy a táncosoknak eszközökkel együtt kell táncolniuk, valamint a lányoknak sok esetben magassarkú cipőben kell tudni kivitelezni a koreográfiát. Ez minden egyben a repertoire/musical óra. Mindenképpen hozzá kell tennem, hogy ez a csapat nagyon jól vette idáig az akadályokat, és fogékonyak a koreográfiákra, gyorsan tanulnak. A decemberi vizsgára így három bemutatóval is készülünk.”

Ketten hiányoztak a beszélgetésről. Kiderült, hogy ők a délutáni gimnáziumi óráikon vannak. A különböző korosztályú növendékek közül vannak, akik még nem érettségiztek le, mások viszont már az egyetemi képzésben vesznek részt az intézményben. Abban, hogyan is néz ki általában egy napjuk, Eszter segít eligazodni. “Minden reggel nyolckor egy balettórával kezdünk. Utána két szakmai óra következik. Ebéd után kinek a gimi, kinek az egyetemi tanulmányai kezdődnek. Van olyan napunk, amikor este is van még tánc, olyankor előfordul, hogy délután a holtidőben erősítő vagy nyújtó gyakorlatokat végzünk, illetve önálló koreográfiákat is szoktunk csinálni, azokat gyakoroljuk. Szombaton képességfejlesztéssel és énekórával egészül ki a heti menetrend.”
Végezetül kíváncsi vagyok, hogy bár több mint tíz év van köztem és közöttük, ismerik-e az én kedvenc zenés-táncos filmemet, az Életben maradni-t John Travoltával. Mert bár nekem gyerekkoromban nem voltak táncosi ambícióim, a Broadway világa még engem is elcsábított. “Persze!!” Hangzik megnyugtatóan a válasz a félkör minden részéből.

Színházi Táncművész szak I.évfolyam:

Asbolt Eszter
Bodó Zsombor
Holecz Boglárka
Kercsó Attila
Maczó Eszter
Pecz-Péli Luca
Suba János
Túri Dorottya
Tuza Zsófia

Szöveg és fotók: Czank Lívia
(A képek Emelés órán készültek)

További fotók: