Igaz mesék A diótörőről – első rész

Igaz mesék A diótörőről – első rész

A balett világában a december nem szólhat másról, mint A diótörőről. Balettiskolák és társulatok szerte a világon táncolják Csajkovszkij utolsó balettjét, számtalan különböző koregráfiával és szereplőkkel színesítve a darabot. A Magyar Táncművészeti Egyetemen növendékei október óta gyakorolnak teremben és színpadon egyaránt, hogy a karácsonyi időszakban megmutathassák a közönségnek, ők hogyan táncolják el Marika, Frici, Mária, a Herceg és még oly sok más szereplő mesebeli történetét.

A Hópehelytánc tütüi és fejdísze

Csend és sötétség mindenfelé. Csak a színpadon feldíszített karácsonyfán pislákolnak a fények. Egyetlen balerina ül a földön, nézi az üres székeket maga előtt. Még egy óra van hátra a kezdésig. Kedvesen rám mosolyog és köszön, de tudom, most jobb nem megzavarni őt. Radic Diana végzős balettnövendék, A diótörő főszerepét, Máriát fogja táncolni. Van, hogy ülve nyújtógyakorlatokat végez, majd feláll, elsétál a színpad egyik végébe, karjával gyors mozdulatokat végez, csukott szemmel átgondolja a lépéseket. Idővel többen is érkeznek a színpadra, hasonlóan még egyszer utoljára átveszik a koreográfiát. Nagyobb lesz a nyüzsgés, a fények is élesednek. Kiskatonák, kínai babák, egerek várakoznak a kulisszában. A diótörő nem csak a közönségnek, a táncosoknak is örök élmény. Sőt! Számukra szinte kivétel nélkül ezzel a mesedarabbal fogalmazódik meg a gondolat, hogy egyszer majd ők is balettművészek szeretnének lenni. Arról, hogyan kezdődik a cél megvalósítása, milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodnak a darabon keresztül az évek folyamán, az előadások előtt és közben meséltek nekem.

“Makón, A VargaBalett Táncműhely diótörőjében voltam először nyolc évesen. Szerepeltem az arab táncban, majd rám osztották Frici szerepét. Emlékszem, nagyon izgultam, de amikor kiléptem a színpadra, megkönnyebbültem, mert annyira jó volt táncolni a közönségnek. Az akkori érzéseim miatt döntöttem később úgy, hogy felvételizek a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Ennek már négy éve. Azóta itt is szerepeltem már többször a darabban, ugyanúgy Friciként.” (Bajusz Levente László, II.évfolyam)

“Anyukám sokszor vitt el balettet nézni kiskoromban. Láttam A diótörőt és A hattyúk tavát is. Valahogy már akkor is természetesnek tűnt az utam. Négy-öt évesen is pontosan tudtam, hogy én balerina szeretnék lenni. Az iskolában először ötödik évfolyamosként választottak be A diótörőbe. Nagyon izgultam, mert a Spanyol táncot osztották rám, amiben akkori végzősökkel kellett táncolnom spicc-cipőben. Én voltam a legkisebb közülük. Ott volt például Pesel Anita, aki azóta a Magyar Nemzeti Balett tagja. Később táncoltam a Virágkeringőben, aztán hetedik évfolyamtól az arabot is betanultam, végül tavaly megkaptam Mária szerepét. Idén is táncolhatom, ami nagyon megtisztelő a számomra! Régen, ha néztem a nagyokat, nem volt bennem soha, hogy én Mária szeretnék lenni. Amikor idejöttem, emlékszem, arra gondoltam, mindegy, csak benne legyek a darabban és táncolhassak a színpadon! Bármelyik diótörős szerepemről legyen szó, ugyanolyan kedvvel és szeretettel gyakorolok rá.” (Radic Diana, IX.évfolyam)
diótörőA diótörő termi próbáján.

A növendékek a Hópehelytáncot gyakorolják. A képen Nagy Ingrid (IX.évfolyam) látható.

“Elsősként a Gingertáncba választottak ki, amiben kismanó voltam. Nagyon vártam ezt a szerepet. Akkoriban még egy másik koreográfiát tanultunk be, ahol volt ilyen jelenet is. Minden évben kaptam feladatot A diótörőben. Másodikos korom óta táncolhatom Marikát, mellette a Hópehelytáncban, a Virágkeringőben és a Kínai táncban is részt veszek. Öt éves voltam, amikor Győrben láttam A diótörőt. A következő évben már engem is beválogattak a szereplők közé az ottani iskolában. Az volt a nagy álmom, hogy egyszer én legyek Marika, és ez itt sikerült először a Táncművészeti Egyetemen.” (Dobra Janka, IV.évfolyam)

“A Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola előadásában láttam először A diótörőt négy évesen. Volt benne egy halacskás tánc, ami nagyon tetszett! Kérdeztem anyukámtól, ha nagy leszek, én is lehetek majd halacska? A győri iskolában végül nem csak halacska, hanem sok minden más is lehettem a darabban, meghatározó élmény volt a jövőre nézve. A diótörő hozzátartozik a karácsonyhoz, el sem tudnám képzelni nélküle az ünnepeket. Itt, az egyetemen a Pas de Trois-ban táncolok, valamint idén beteljesült az álmom, rám osztották Mária szerepét!” (Ellenrieder Rubina, VIII.évfolyamos)

“Gyerekkoromban láttam az Operaházban A diótörő régi verzióját, utána itt, egy nyílt napon a darab egyik termi összpróbáját. Nem maga A diótörő fogott meg, hanem a munkafolyamat, látni a táncosokat próbálni, a készülődés, a hangulat. Utána döntöttem el, hogy ide szeretnék felvételizni. Most, tíz évvel később furcsa a darabban szülőt játszani, és látni a kicsiket kiskatonákként. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt! Még én is voltam kiskatona. Mindannyian elkezdjük valahol, aztán szépen lassan belenövünk a szerepekbe. Emlékszem, ahogyan még én néztem a nagyokat a kulisszából, most meg mi vagyunk az ő szepeikben.”
(Mészáros Fanni Kitti, VIII.évfolyam)

“Tavaly láttam először A diótörőt itt, az iskolában. Fura, hogy most én is szerepelek benne. Tavaly még csak a felvételiről döntöttem, nem hittem volna, hogy egy évvel később már színpadon állhatok. Ez az első előadásom! Nem izgultam, örömmel vártam. Kisfiú vagyok benne, de betettek váltónak a Virágkeringőbe, ha valaki megbetegedne vagy más okból kiesne a szerepéből.”
(Sánta Benedek, I.évfolyam)

Az idősebb növendékek segítenek a kisebbeknek. Itt Bozsányi Liliána (IX.évfolyam) igazítja meg az előtte álló kislány frizuráját.

A szereposztás és az előadások között persze több hetes próbafolyamat van, amely időszak alatt a növendékek minden nap csiszolják a karaktereket és tökéletesítik a koreográfiát. Ebben a balettmestereik vannak a legnagyobb segítségükre, és persze a partnerük, akikkel a bizalom és a közös gyakorlás hozza meg az eredményét a felkészülésnek. A színészet már egészen kiskortól fontos része az előadásoknak, elég csak a szomorú Marikára gondolni, akitől a szeleburdi Frici elveszi a diótörő babát.

“Sokat néztem más iskolák és társulatok diótörő előadásait, különösen a Marikát játszó balettnövendékek játékát. A mostani próbákon észrevettem, hogy a szerep mimikai kihívását már könnyebben veszem, mint régen. Szitt Melinda és Barna Mónika mesternők, valamint Macher Szilárd mester példákon keresztül segítettek, mire gondoljak a színpadon az egyes jelenetek közben. Nincsen teljesen megkoreografálva a szerepem, lehetek egy kicsit spontán is. Ezért fontos, hogy az adott pillanatban megfelelően tudjak játszani az arcommal. A mozdulataim is stabilabbak lettek, több részletre tudok egyszerre koncentrálni.” (Dobra Janka)

“A herceg szerepe elsőre könnyűnek hangzik, hiszen az ember úgy gondolja, nem kell sokat színészkedni, csak szépen mosolyogni és kész. De ennyire nem egyszerű, én sem tudtam még sajnos magamévá tenni ezt a magatartást. Technikailag szintén nem könnyű a sok emelés miatt, az ember könnyen elfárad, és mindeközben szerepben is kell maradni. Ráadásul még a Pas de Deux előtt ott a harcjelenet is, ami szintén nem könnyíti meg a dolgot.” (Somai Edvin, IX évfolyam)

“Izgalmas és egyben fárasztóak voltak a próbák. Van A,B,C és D szereposztás is. Egy növendék többféle szerepet kaphat az egyes szereposztásokban, így felváltva próbáljuk azokat. Én kislány, hópehely, kínai baba és virág is vagyok. De mind közül a hópehely a kedvencem, nem a jelmez miatt, az mindegyikben nagyon tetszik, hanem mert hópehelynek lenni olyan karácsonyos és persze balerinás!” (Zhang Yi Di, III.évfolyam)

“A régebbi előadások felvételeit néztem meg, például Somai Valért figyeltem a Herceg szerepében, aki néhány alkalommal be is jött hozzánk próbát tartani az iskolába. A technikai részét ki lehet gyakorolni egy szerepnek, de az átkötéseket, az érzelmek megjelenítését, a partnerrel való közös munkát már sokkal nehezebb elsajátítani. A próbák mellett ezek a felvételek segítenek a legtöbbet. Idén először voltam A diótörőben Herceg, most táncoltam először Pas de Deux-t, így ez nekem egy nagy kihívás volt már az első perctől kezdve.”
(Kaszab Bence, VII. évfolyam)

“Három évvel ezelőtt én is segítettem Barna Mónika mesternőnek a Virágtánc koreográfiájában, a térformák kialakításában. Sok diótörős felvételt megnéztünk dvd-n, tetszett, hogy kikérte a véleményünket, és ebben a munkafolyamatban is részt vehettünk növendékekként.” (Plita Márk, IX.évfolyam)

“A partner nagyon sok erőt tud adni tánc közben, ha mosolyog, ha látom a tekintetében, hogy megbízhatok benne. Ez elengedhetetlen két táncos között a színpadon, amikor emelésre vagy forgásra kerül a sor. Somai Edvinnel táncolom a főszerepet, akivel sokat beszélgettünk a karakterekről, segítettük egymás munkáját a koreográfiában. Fontosnak tartom, hogy jó kapcsolatot ápoljunk a partnerrel, nem szabad haragudnunk egymásra, ha valaki elront egy lépést. Mindenkinek lehet rossz napja. Arra kell törekedni minden pillanatban, hogy a legjobbak legyünk a szerepeinkben.” (Radic Diana)

“A próbákon nem csak magamért felelek, hanem a partneremért is. Kaszab Bence idén jött az iskolába, először táncoltuk együtt A diótörőben a főszerepeket. Nem minden mozdulat sikerült jól a próbákon, volt, hogy szegényt orrba vágtam véletlenül. Nagyon izgultam, mert számomra még új a Pas de Deux, de muszáj sokat gyakorolnom, mert jövőre már itt a vizsgakoncert, a próbatáncok, na meg a nagyvilág.” (Ellenrieder Rubina)

Removic Rajna (VIII.évfolyam) a Spanyol tánchoz készülődik.

A színpad alatti emeleten találhatóak az öltözők és a jelmeztár. Évfolyamtól függetlenül minden növendék ezekben a helyiségekben készülődik az előadásokra. Míg az egyik szobában a piros rúzzsal ismerkednek a kiskatonákat megformáló lányok, addig egy másik öltözőben a spanyol és az arab táncokhoz készülnek a sminkek és a frizurák. Különösen jó látni azt, hogy a növendékek egymás segítségére vannak. A végzősök többször is meséltek már nekem arról, milyen meghatározó élmény egy alsóbb évfolyamos növendéknek, ha egy idősebb társa jótanácsokkal látja el, vagy bármilyen területen a segítségére van. Ilyen a történelem lecke közös megírása, a kontytűzés elsajátítása, a spicc-cipő megvarrása és jelen esetben A diótörő szerepeiből nyert tapasztalatok átadása.

“Sokszor segítenek nekünk a nagyok. Ha rosszul sikerül egy előadás vagy én nem éreztem jónak a szereplésemet, odajönnek és elmondják a saját tapasztalataikat, megpróbálnak felvidítani, és a legtöbbször sikerül nekik. A sminkelésben is kaptam már hasznos tippeket. Például az egyik nagyobb balerinától tudom, hogy vigyáznom kell az alapozáskor, mert nagyon világos a bőröm. A nyakamat sem szabad kifelejtenem, hogy ne üssön el az arcom színétől. A szememet a legtöbbször valaki más sminkeli ki, mert az még nem megy olyan jól.” (Dobra Janka)

“A hópehelytánchoz van egy csillogó koronánk. Mi nem tudnánk egyedül belerakni a frizuránkba, ezért meg szoktuk kérni a nagyokat, hogy segítsenek. Hosszú hulámcsattokkal tűzik a hajunkba, de még a kontyunkat is meg szokták csinálni nekünk. Eddig soha nem esett ki a dísz a hajamból, úgyhogy nagyon ügyesek!”
(Németh Lili, II.évfolyam)

“Másodikosként az egyik színpadi próba előtt segítettem egy elsős kisfiúnak. Nem ment neki az egyik jelenet, ezért próbáltam néhány jótanácsot adni neki a tavalyi emlékeim után. Nagyon jó volt hallani, amikor Szitt Melinda mesternő megdícsérte őt a próba után, milyen ügyes volt.” (Bajusz Levente László)

“Én mindig néztem a nagyokat magam körül. Földi Lea (ma már a Magyar Nemzeti Balett együttesének tagja) volt a kedvencem! Most én lettem végzős, és tudom, hogy ez felelősséggel jár. Nem mindegy, milyen példát látnak tőlem a kislányok. Ők most engem és a többi végzős balerinát képzelik a legjobbaknak, a szemükben mi vagyunk a példaképek. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk velük. Néhány nappal ezelőtt az öltözőben láttam két kislányt kibontott hajjal, pedig már alig volt tíz percük a kezdésig. Hamar megcsináltam nekik a kontyukat és beletűztem a frizurájukba a masnikat. Másodikosok vagy harmadikosok voltak. Látom rajtuk, hogy néha félnek odajönni hozzánk, erre is figyelnünk kell, nekünk kell felajánlani a segítségünket. Nagyon szoktak örülni, ha ilyesmi történik. Tavaly pedig én hatódtam meg, amikor az egyik kislány sütött nekem egy szív alakú mézeskalácsot, és odahozta az előadás után.” (Radic Diana)

A cikk hamarosan folytatódik…

Szöveg és fotók: Czank Lívia

További képek:

Kiskatonák készülődése. A képen Pánczél Bodza (I.évfolyam) látható, aki először szerepel A diótörőben.

Ellenrieder Rubina (VIII.évfolyam) és Nagy Franciska (VIII.évfolyam) a kulisszában.


Radic Diana és Somai Edvin végzős növendékek. Diana Mária hercegnőt, Edvin a Herceget táncolja A diótörő egyik szereposztása szerint.

Radic Diana az előadás előtt a színpadon ülve gondolja át szerepének koreográfiáját.


Plita Márk és Joó Napsugár végzős növendékek készülődnek az Arab táncra.


Balról jobbra: Schmidt Csenge (II.évfolyam) és Németh Lili (II. évfolyam)