Táncoló Kárpád-medence, és egy kicsit másképp…

Táncoló Kárpád-medence, és egy kicsit másképp…

A táncművész szak néptánc specializációjának BA II. évfolyamos hallgatói egy különleges néptánc estével készülnek, amely produkció már a jövő évi koncertvizsgájuk előhírnöke is egyben. A Táncoló Kárpát-medence, és egy kicsit másképp… címet viselő bemutatóról a Néptánc tanszék szakvezetője, Hortobágyi Gyöngyvér mesélt.

Milyen elgondolások alapján készül egy ilyen önálló est repertoárja, mint a május 17-én bemutatott előadás?

Egy konkrét célt állítunk fel magunk elé, hogy mit akarunk megmutatni a közönségnek. Mivel a negyedik évfolyamosok már közel vannak a koncertvizsgához, azt a koncepciót kezdjük el felépíteni nekik, ahogyan a vizsgán kell majd jövőre megmutatkozniuk. Az előadás első részében autentikus táncanyagokat adnak elő, ami az anyanyelvük, amit a legjobban tudnak képviselni a színpadon. A második részben az autentikus táncanyagból készült, de már táncszínházi elemekkel ötvözött koreográfiák kapnak főszerepet. Az első részben az évfolyamban oktató mesterek koreográfiái (Béres Anikó, Appelshoffer János, Hortobágyi Gyöngyvér, Ónodi Béla, Rémi Tünde, Végső Miklós) láthatóak, a második részben pedig tulajdonképpen két ősbemutató is lesz, amelyeket már a koncertvizsgára kértünk, Juhász Zsolt: Somogyindia című koreográfiája, illetve Nemes Szilvia: Azért a kis bolondságért című eposza. Mindkettő egymásba olvadva jelenik meg a színpadon, illetve mindkettő a lányok varázslásáról szól a szerelemért, az áhitott pár megtalálásáért, valamint a fiatalságról, a szerelemről, a barátságról mesélnek. A koreográfusok a koreográfiákat új köntösben, illetve kortárs néptánc elemekkel együtt képzelték el.

A táncosok mennyiben kaphatnak szabad kezet a színészi játék esetében?

Az első részben a kurázsira való táncolás a lényeg, hogy minél jobban meg tudják mutatni a tánctudásukat, hogyan tudnak a közösséggel együtt önmaguk maradni, illetve az előadási kvalitásukon keresztül hogyan tudják elbűvölni a közönséget. Ugyan mindez játszi könnyedséggel előadott koreográfiának tűnhet, de emögött persze rengeteg gyakorlás van. A második részben komoly színészi feladatra van szükség, hiszen ott már nem egy “tiszta” táncolásról van szó, szinte mindegyik koreográfiának van gondolata, van egy magja, amit nem feltétlenül a mozdulat tud csak kifejezni, hanem ahhoz az arcukkal, a testükkel kell olyan mimikai eszközöket használniuk, amelyekkel a néző számára érthetővé teszik a koreográfia gondolatát. Ezen kívül minden végzős évfolyamnál megkérdezzük a potentált együttes vezetőket, hogy felkínálnak-e a hallgatók számára egy-egy repertoáron lévő koreográfiájukat, amelyeket az előadásokon és a koncertvizsgán is előadnak majd a hallgatók, méltónak találják a táncosokat, hogy a színpadon képviseljék az adott együttest illetve az alkotót. Ebben az évben a Magyar Állami Népi Együttes Pannon freskó című koreográfiájából a Tavasz, illetve a Duna Művészegyüttes Solus Christus című produkciójából A fehér pár jelenik meg a színpadon.

Milyen hosszú lesz az előadás?

Ez egy százhúsz perces, önálló est lesz a Nemzeti Táncszínházban. Sok éves tapasztalat alakította ki a néptánc tagozatosok életében, hogy a negyedik év második felében érnek meg arra, hogy egy önálló estet produkáljanak, amelyben az egész eddig elsajátított tudásuk hasznosításával, alkalmazásával mutatkozzanak be az autentikustól a táncszínházi, illetve akár a modern táncnyelven előadott koreográfiákon keresztül. Például az előadás második részében a fiúknak Topolánszky Tamás készített egy koreográfiát Evolúció címen. A zene népzenei ihletésű, a Csík zenekar Silladri című kompozíciója, míg a koreográfia már kortárs elemeket tartalmaz. Tehát elég színes a repertoár, amelyen keresztül a táncosok be tudnak mutatkozni.

Milyen fizikai terhelésnek vannak kitéve a hallgatók? Melyik nehezebb szerinted a néptánc esetében, a fizikai vagy a mentális érettség elérése?

Én azt gondolom, hogy a hallgatók fizikailag előbb érnek meg, mint mentálisan. Hamarabb fel lehet építeni az izomzatot, és növelni az állóképességet. Mivel négy éven keresztül folyamatosan napi négy-öt órákat gyakorolnak, az állóképesség és a fizikai terhelés sokkal hamarabb memorizálódik, mint amikor önmagukat kell tudniuk megmutatni a színpadon, hogy milyenek, mit gondolnak a darabról, és hogyan tudják azt közvetíteni. Ez egy sokkal nehezebb feladat, mint a fizikum felépítése, sokat kell dolgozniuk rajta. Ezért is igyekszünk mindig a negyedik évre összpontosítani egy ilyen önálló estet, hogy szembesüljenek azzal, miben vannak még hiányosságaik. Így lehetőségük van az ötödik évre már teljesen otthonosan mozogniuk minden területen, akár modern táncnyelvet kell megmutatniuk a színpadon, akár a színészi képességeiket kell előtérbe helyezniük. Az sem mindegy, hogy az autentikus tánctudásukat, vagy az improvizálást, vagy bármely más táncnyelven való improvizálást kell reprodukálniuk, utóbbi ugyanis nem ugyanazt jelenti, mint a néptáncon belül való improvizálás. A néptáncban van egy matériád, amivel a zene hangulatára, a zenésszel való kontaktálással az éppen aktuális lelki hangulatodat közvetíted a közönségnek, míg a modern táncnyelvben a mozdulatok adják az inspirációt, hogyan jön az egyik mozdulat a másikból, és hogyan tudod azokat úgy megfogalmazni, hogy a tánc gördülékeny legyen, és élményszerűen prezentálódjon a nézők számára.

Szükségük van a fizikai terhelés mellé valamilyen speciális táplálkozásra?

Olyan magas terhelésnek vannak kitéve, hogy szerintem erre igazán nem kell figyelmet fordítania sem a lányoknak, sem a fiúknak. Talán az első évfolyamban még igen, amikor a testük átmegy egyfajta átalakuláson. Akkor még szoktak kapni alkati figyelmeztetőt, de harmadik-negyedik évfolyamra annyira letisztul a testük, hogy aki odafigyel, komolyan gondolja ezt a pályát, és a nap huszonnégy órájában koncentrál arra, hogy táncművész legyen -ami azt jelenti, hogy a teremben a maximumot hozza ki magából minden nap, minden órában-, akkor a táplálkozással sem lesz problémája, ehet annyit, amennyit akar. Ehetnek csokit és süteményt is, amikre azt gondolom, szüksége is van a szervezetnek, hogy az adrenalin szintjüket szinten tartsa vagy a boldogsághormon megfelelő módon kapcsolódjon be az életükbe. A gyorséttermi ételeket mi sem preferáljuk, de nem lehet kitiltani az életükből. Úgy gondolom, hogy az egyensúlyt kell megtalálni mindenben, a táplálkozásban és a munkában egyaránt.

Visszatérve az előadásra, ki a célközönség április 17-én?

Szinte evidens, hogy a szülők és a rokonok minden alkalmat megragadnak arra, hogy lássák a szeretteiket a színpadon, hiszen büszkék rájuk, megtapsolhatják őket azért az áldozatos munkáért, amiért nap mint nap dolgoznak. Mivel az előadás a Nemzeti Táncszínházban lesz, reménykedem benne, hogy a színház közönsége is kíváncsi lesz a műsorra. Várjuk a táncosokat is, akik nyitott szemmel kísérik figyelemmel a Magyar Táncművészeti Egyetemen folyó képzést, és azokat is, akik egykor itt végeztek, és nem utolsó sorban várjuk a turistákat, az érdeklődőket, akik kíváncsiak a magyar kultúrára, és a néptáncot tanuló hallgatókra.

A Táncoló Kárpát-medence, és egy kicsit másképp… előadásának időpontja: 2019. április 17. 19:00
További részletek és jegyvásárlás itt: http://www.nemzetitancszinhaz.hu/musor/tancolo-karpat-medence/629

Képek és Szöveg: Czank Lívia