A csodálatos mandarin megmentése az MTE-n

A csodálatos mandarin megmentése az MTE-n

A Harangozó-féle alapmű, a nemzeti balettrepertoár kincsének megőrzése

Az elmúlt hónapokban nagy jelentőségű munka folyt a Magyar Táncművészeti Egyetem falai között, melynek célja Harangozó Gyula 1956-ban bemutatott, az eredeti szövegkönyvnek és Bartók elgondolásainak is megfelelő A csodálatos mandarin című táncjátékának (pantomimjének) – részben új – betanítása, dokumentálása volt. Sebestény Katalin kezdeményezésére és ifj. Harangozó Gyula táncművész, koreográfus aktív közreműködésével megvalósult projektben a lehető leginkább autentikus betanításra törekedtek, olyan kiváló balettművészek közreműködésével, mint a Lány szerepét most betanuló Kozmér Alexandra, a Mandarinnal most érett művészként találkozó Bajári Levente és a Harangozó repertoárban már jártas Andrea P. Merlo, Túri Sándor, Komarov Alexander és Hommer Csaba.

Sebestény Katalin 1988-ban az operaházi felújtáson még Hamala Iréntől – Harangozó Gyula feleségétől és állandó asszisztensétől – közvetlenül vette át a darabot, és azt most (nem csak szimbolikusan) szerette volna tovább adni a következő nemzedéknek, hogy a harangozói hagyomány abban az esetben se vesszen el, ha ezt a nemzeti értéket, a magyar baletthagyományok világszerte sikert aratott  alapművét továbbra sem játssza az Operaház.

Büszkék vagyunk arra, hogy az MTE helyet biztosított ennek az értékmentő munkának, és több egyetemhez köthető művész is részt vállalt ebben a tudományos igényű archiválásban: Sebestény Katalin professzor emerita és ifj. Harangozó Gyula, a Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus mellett. Az új balettmester – a Lány korábbi alakítója -, Castillo Dolores, a Klasszikus Balett Tanszék főiskolai adjunktusa lett, az egyik Csavargót Túri Sándor egyetemi docens táncolta, és A fiatal diák szerepében egyetemünk hallgatója, a VII. évfolyamos Kökény-Hámori Kamill közreműködött.

A munka minden fázisát kamerával felvették, precízen rögzítették a zenei beosztásokat és a hangsúlyos pontokat, akárcsak a gesztusokat, azok mondanivalóját és táncmozdulatokat. 2021. szeptember 10-11-én pedig az ifj. Nagy Zoltán Színházteremben díszletjelzéssel, kellékekkel, jelmezben, előadásszerűen (és minden szereplőt külön kamerával felvéve) megörökítették a végeredményt Lázár György zongoraművész közreműködésével.

Mai szemmel is megállapítható, hogy ilyen részletes és egyben érzékeny betanítással, ilyen nagyszerű művészekkel színpadra állítva Harangozó Gyula Mandarinja még mindig katartikus élményt jelent, és a magyar nemzeti balett-társulatoknak kötelessége lenne a mű repertoáron tartása és megismertetése az újabb nemzedékekkel (ahogy ezt a korszerű repertoárral rendelkező londoni Royal Balettben is feladatának érzi a mindenkori művészeti vezetés saját hagyományai tekintetében).

Fotó: Horváth Adrienne