Domoszlai Edit koreográfiája az MTE-n

Domoszlai Edit koreográfiája az MTE-n

Domoszlai Edit az elmúlt héten épphogy befejezte az MTE végzős modern művészképzősöknek készült koreográfiáját, s már Olaszországba röpült, hogy a Velencei Biennálén dolgozzon. Azonban a távolság ellenére kérdéseinkre így is válaszolt.

A még fiatal, világnagyságokkal táncoló és alkotó művész most hasonló korú táncosjelöltekkel dolgozott, mint amilyen maga volt, még a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. Ott végzős évében, dr. Lőrinc Katalin tanított neki szólót, a 2000-es évek közepén. Ez a tánc is szóba került kettejük beszélgetésében.

– Mennyiben ismersz rá a mai fiatal táncos generációban a saját korábbi önmagadra? Mert most te vagy abban a szerepben, aki betanít.

– Abszolút. Déjà vu érzés, nemcsak átvitt értelemben emlékeztet ez a találkozás a fiatalokkal az eddigi utamra, de még konkrétan arra a bizonyos akkori szólóra is, aminek pont „Utam” volt a címe… Persze én még mindig járok az utamon, de most épp a másik oldalán megyek: a másik oldalról adok vissza valamit, amit összegyűjtöttem.

– Dolgoztál már ilyen fiatalokkal?

– Igen, elsősorban a Pécsi Iskolában, ahova Dóra néni (Uhrik Dóra) vissza-visszahívott és többnyire versenyszámokat készítettem például Jurák Bettinának is. Később a Rambert Koreográfiai Platform keretében már kollégáknak készítettem darabot, ez persze más, ez egy egyenrangúbb felállás volt.

– A rengeteg alkotó közül, akivel dolgozhattál, ki az, aki a leginkább meghatározta, ahogyan te most alkotsz?

– Nem könnyű erre válaszolni, mert sokan „ott vannak” ebben, nyilván olyanok is, akikről nem is tudom. Van, akitől táncosként, akad, akitől alkotóként nyerhettem inspirációt. Akikről tudom, azokkal kezdeném, akikkel még a Pécsi Balett keretei között dolgozhattam: Cameron MacMillan, vagy Leo Mujic, mert tőlük biztos, hogy átvettem ezt-azt már a pályám elején. Rambertnál aztán nagyon sokféle hatás ért, de talán a legerősebb Sharon Eyal, akivel most dolgozom: nagyon szeretem, ahogyan szerkeszt. Talán ez, az építkezés az, ami szintén nagyon hatott rám, tehát nemcsak a mozgásformák. Meg az is, hogyan kezel embereket egy alkotó, miként motiválja a táncost, mit hoz ki belőle.

– Mit tanácsolsz egy most végző táncosnak: Mivel kell rendelkeznie, mivel vértezze fel magát?

– Amit mondtam is ennek a végzős csapatnak: A legfontosabb a kitartás. Nekem se rögtön sikerült, többkörös életet éltem és a Rambertba se elsőre vettek fel. Jártam kitartóan kurzusokra, tanulni akartam, egyre többet és többet. Ez a nyitottság, kíváncsiság az, ami ha kitartással párosul, szépen elvezetik egymást az úton…