„A színpad művészei, köztük a táncosok is, úgyszólván állandó reflektorfényben élnek. Ez a munka nem képzelhető el a pedagógusok, a balettmesterek nélkül… A balettmester úgyszólván sohasem lép ki a színpadi reflektorok fényébe, visszahúzódik a gyakorlótermekbe és szívósan, lelkesen, felkészülten és felelősen folytatja munkáját – csak épp személytelen marad, csak eredményeiben vagy hibáiban mutatkozik meg.” Az akkor kétévtizedes Állami Balett Intézet jubileuma alkalmából talán először esett rövid életű fénycsóva a különböző tantárgyakat oktató mesterek pedagógiai munkájára is. A felsorolt kiváló mesterek között Éhn Éva és Roboz Ágnes neve is olvasható, akikre születésük 100 évfordulója alkalmából emlékezünk.
Emlékezzünk Körtvélyes Géza tánc- és zenetudósra is, ugyanezen alkalomból, aki ezeket a méltató szavakat leírta az Állami Balett Intézet 20. jubileumi vizsgakoncertje kapcsán. (1970, Magyar Nemzet) E három jubiláló oktató együtt, egy időben nem volt jelen az Intézet történetében, életútjuk és szakmai területük is egészen eltérő, de mindhárman évtizedeken át a mai Magyar Táncművészeti Egyetem jelentős oktatói voltak.
Fotó 1957-ből, a Magyar Állami Operaház káptalanfüredi üdülőjéből. A képen Éhn Éva és Maros Éva balettművészek (Fortepan)
(Somogyi Lászlóné) Éhn Éva
Balettművész, balettmester, klasszikus balett módszertan tanár, Professor Emerita.
A szakmai kollektív emlékezet a mesterképzés vezéregyéniségeként őrzi őt, kevesebbet beszél ugyanakkor a táncművészi és a próbavezető balettmesteri munkásságáról.
Éhn Éva Nádasi Ferenc növendékeként már az Operaház balettiskolájában kezdte meg tanulmányait, és a balettegyüttes tagja maradt egészen 55 éves koráig. Harminc évesen már gyakorlatot tartott az együttesnek, majd próbavezető balettmesterként számos klasszikus balettet tartott a gondozása alatt.
Az Állami Balett Intézetben alapos tanulmányokat követően kezdett tanítani 1962-től ötven éven át. Útjára bocsájtott három végzős évfolyamot is.
Szakmai erőssége lett a klasszikus balett kánonjának ismerete, mint gyakorlati tudomány. Merényi Zsuzsát követően évtizedekig ő tanította a klasszikus balett módszertanát a pedagógus szakon. Ezen a stúdiumon váltak szállóigévé ma is hasznos mondásai: „a szolgálati út”, ami a szabályos karvezetés irányát határozza meg, vagy „a pedagógus a balett napszámosa”, ami az elvárt tanári attitűdről szól. Olyan békebeli művészi és pedagógus magatartást képviselt, melyben az egymás iránti tisztelet alapvető tényező volt. „Tisztelni kell egymást, a szakmát, a színházat. Ez a legfontosabb.”
(dr. Békésné) Roboz Ágnes
Az Állami Balett Intézet egyik alapítótagja, nemzetközi ismertségű karaktertánc tanár, koreográfus, Érdemes Művész.
1950-ben a karaktertánc oktatása és annak rendszerezése lett a feladata az akkor megalakuló ÁBI-ben. Húsz évig tanította a növendékeket itt, miközben a Fővárosi Operett Színház vezető koreográfusa és néhány, a ’60-as évek mozifilmjének koreográfusa volt.
1971-ben Hollandiába települt, ahol folytatta a karaktertánc oktatói hivatását. A későbbiekben számos országba kapott meghívást vendégtanárként, Németországtól Svédországon keresztül az Amerikai Egyesült Államokig. Pedagógusként eleinte a művészetoktatás személyiségformáló lehetőségei foglalkoztatták. Később, nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően, a külföldön helyét kereső fiatalok megbízható patrónusává vált.
Időskorára hazatért Budapestre. maradt. Élénk kíváncsisága a fiatalok és a táncművészet új irányzatai iránt, élete végéig a szakmai közélet aktív részvevőjévé tette. Nevét, ma egy táncművészeti díj viseli.
„Hiszek az ember fejlődésében. Hiszek a művészetoktatás ember- és személyiségformáló erejében. „Ép testben ép lélek”, de fordítva is igaz: csak ép szellemiséggel lehetünk urai testi képességeinknek. A tanárnak fel kell szabadítania a tanítványt, miközben az adott keretek közé szorítja.”
dr. Körtvélyes Géza
Tánctörténész, táncesztéta, tánckritikus, a zenetudományok doktora, főiskolai tanár Erkel Ferenc- és Széchenyi-díjas tánctudós.
A tánctörténet és tudomány területén végzett munkássága, kutatásai eredményének közreadása publikációk formájában, hozzájárul a hazai táncélet – különös tekintettel az Operaházi balett aranykorára – hiteles hozzáférhetőségéhez. Aligha találhatunk hozzá foghatóan szerteágazó műveltségű és tudású tánccal foglalkozó embert, aki a zenetudomány és a filozófia területén is tekintélyes eredményeket ért el, mégis fontosnak tartotta a tánctörténet oktatását és képes volt ösztönözni az abban való elmélyülésre.
Publicistaként a legnépszerűbb napilapokban közölt kritikákat, művészeti folyóiratot szerkesztett, az Operaház számos műsorfüzetének szerzője, de külföldi lapok táncművészeti tudósítója is volt. A Bartók Rádió táncszemle írója a ’90-es években. Fontosak továbbá, a ma is használatban lévő tankönyvei, tanjegyzetei. Tevékenységei sorában legjelentősebbek a kutatásai és tudományos publikációi. Az MTA Színháztudományi, Esztétikai Bizottságának tagja volt. Tudományos tevékenységét egyetlen, a tánccal foglalkozó akadémiai tagként Széchenyi-díjjal ismerték el.
Sokan, sokféle emléket őrzünk rólukRoboz, szellemi örökségük sokféle módon él tovább. Módszertan, pedagógia, tudomány és mindezek mellett az ember, emberek, akik nyomot hagynak. Köszönet érte!
Kazinczy Eszter
