A magyar néptánc, táncelemzés és Lábán-kinetográfia tárgyak szorosan összefonódnak a professzionális hazai táncoktatásban és tánckutatásban (példálul a Magyar Táncművészeti Egyetem képzésein). Ez a tantárgycsoport a gyakorlati tánctudást emeli tudományos és rendszerezett szintre.
A magyar származású Lábán Rudolf által 1928-ban kidolgozott nemzetközi tánclejegyző rendszer (angolul Labanotation). Úgy működik, mint a zenei kotta: a grafikus szimbólumok formája a térbeliséget és a testrészeket, a jelek hosszúsága pedig az időbeliséget (ritmust, időtartamot) jelöli. Mivel a néptánc alapvetően szóbeli hagyomány útján öröklődött, a Lábán-kinetográfia az az eszköz, amellyel a gyűjtött táncokat hajszálpontosan le lehet jegyezni, meg lehet őrizni és könyvekből vissza lehet olvasni. Az órákon mindez úgy rajzolódik ki, hogy a hallgatók megtanulják használni a meglévő jelrendszert és ennek birtokában olvasni a táncpartitúrákat, Lányi Ágoston vagy Fügedi János alapművei segítségével. Később maguk is képesek lesznek lejegyzni a különböző motívumokat – manapság már akár speciális számítógépes szoftverek (pl. LabanGraph) segítségével is.
