IT Dansa junior company gyakornokai Éles Míra és Babácsi Ruszlán, míg az Institut del Theatre modern végzős évfolyam ösztöndíjasai: Bondor Léna, Imely Dorka, Mészáros Hanna, Kótai Rozi. A kéthónapos időszakban a hallgatók az egyetemen kívül, partneriskoláknál, együtteseknél, különböző projektekben vehetnek részt. Mindez kiváló lehetőség a kapcsolatteremtésre és kapcsolatépítésre, hiszen így az együttesvezetők is felmérhetik a jövő generációját, és a hallgatóknak is lehetőségük nyílik – nem csak a színpadról -, teremből is megismerni az együttesekben folyó munkát. A barcelonai “csoportot” Bondor Léna képviseli, őt értük utol egy interjú erejéig.
– Hogy telnek a napjaitok Barcelonában?
– Hatan érkeztünk Barcelonába: ketten az IT Dansa Junior Companyhoz, négyen pedig a Institut del Theatre modern végzős évfolyamához csatlakoztunk. A társulat reggel fél kilenctől délután három óráig dolgozik, az iskola pedig este nyolcig tart, ezért a hétköznapokon más a beosztásunk. A hétvégéket mindig együtt töltjük, különböző programokat szervezve. Két hónap alatt volt időnk megismerni az egész várost és a kultúrát.
– Mennyiben más a társulatnál töltött idő, mint az Egyetemen?
– Teljes mértékben más, mint az Egyetemen, amíg otthon balett- és modern tréninget is kapunk a repertiore órák mellett, addig itt legfőképp különböző darabok betanulásával foglalkozunk. Balettóra itt is minden nap van, de mindenki a saját testnyelvére fordítja le, amolyan bemelegítés céljából. A nyelvek különbözősége miatt, a kapcsolattartás néha döcögősen ment, de a próbákon igyekezett mindenki angolul beszélni, hogy azok is megértsék, akik nem beszélnek spanyolul vagy katalánul. A társulatvezetőkkel zökkenőmentesen ment a kommunikáció.
– Megvannak az alapjaitok arra, hogy egy társulatnál dolgozzatok?
– Az itteni képzés más perspektívából közelíti meg táncművészetet. Már a balettóráknál is szembetűnő volt különbség, de idővel mi is fel tudtuk venni a mozgáskultúrát kisebb-nagyobb nehézségekkel, sikerekkel, de úgy érezzük, sok hiányosság még így is van. A célunk, hogy ezeket pótoljuk, mire a társulatba való elhelyezkedésre sor kerül.
– Kik foglalkoznak veletek?
– Az iskolában a végzős évfolyam mestereitől tanulhatunk, többek között Mariana Giustina Baravelle-től, aki az Institut del Theatre igazgatónője. A modern órákat Vinas Roig Natalia tartja. Másfél hetet az 5. évfolyammal töltöttünk, így az ő mestereikkel is megismerkedhettünk. A társulatban az igazgatónő, Catherina Allard nyomon követi az együttes minden napját és személyesen is ott van a próbákon, szeretettel fordul a táncosok felé. A társulatvezető, Mathilde Van De Meerendonk is nagyon sokszor ott van a próbákon, néha még a balettgyakorlatokon is részt vesz. Nora Sitges-Sardànak is szerepe van a társulat mindennapi életében és instrukciókkal látja el a táncosokat a darabok betanulása alatt. A balettórák keretében is számos mestert ismerhettünk meg, többek közt Sandra Marínt, Jeanne Solant és Jamal Callender-t. Mivel ez egy Junior Company, így itt két évet töltenek el a táncosok, mielőtt máshova kerülnek, tehát minden évben cserélődnek az emberek és emiatt a társulat tagjai fokozottabban foglalkoznak az újonnan érkezett táncosokkal, sok segítséget nyújtva tanítják be a darabokat. Amikor már mindenki tudja a feladatát, általában hívnak egy koreográfust, aki kapcsolatban áll vagy a darabbal vagy a készítőjével és a társulat segítségével kitisztázza azt.
– Mennyire tartjátok a kapcsolatot az otthoniakkal?
– Napi szinten beszélünk a családtagjainkkal és barátainkkal, de voltak, akik meg is látogattak minket egy pár napra. Ezen kívül az évfolyamtársainkkal és mestereinkkel is tartjuk a kapcsolatot.
– Mekkora lehetőség számotokra az, hogy új környezetben lehettek?
– Hatalmas lehetőség, hiszen betekintést nyerhetünk, hogy mi történik külföldön és sok koreográfussal is együtt dolgozhattunk. Egy új perspektívából láthatunk rá a nemzetközi táncéletre. Emellett rengeteg új tánctechnikával és stílussal ismerkedhettünk meg.
– Az utolsó év, jó vagy rossz érzés, hogy hamarosan vége lesz egyetemi éveknek? Lehet, hogy egyelőre, de most vége lesz…
– Kettős érzést vált ki a tudat, hogy idén végzünk. Szerettük az egyetemi éveket, de izgatottan várjuk, hogy mit hoz a jövő. Ez a program egy tökéletes lezárása ezeknek az éveknek, de egy kezdet is az egyetem utáni élethez.
– Ez a gyakorlati lehetőség hozzásegített benneteket a táncművészetbe való jobb, könnyebb beilleszkedéshez?
– Megtapasztalhattuk azt, milyen amikor nem az anyanyelvünkön oktatnak minket és azt, hogy milyen érzés távol az otthonunktól élni és tanulni. Rengeteget fejlődtünk, megismerkedtünk sok szakmabeli emberrel.
Megtudtuk, hogy egy társulat pontosan milyen ritmusban dolgozik és mik az elvárások, ez nagy segítséget ad a továbbiakhoz. Meg persze az is, hogy fény derült a saját iányosságainkra, ami utat mutat, tudjuk, miben kell még fejlődnünk.
