Interjú Bolvári-Takács Gáborral, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorával
Márciusban mindenkit váratlanul ért a világjárvány. Önök, mint táncművészképző intézmény, hogyan élték meg a járvány első hullámát?
BTG: A táncművészképzés kifejezetten gyakorlatorientált, személyes jelenlétet igénylő és a mindenkori mesterek példaadásán alapszik. Amikor kiderült, hogy a rendkívüli járványhelyzet miatt a jelenléti oktatás egy ideig nem alkalmazható, a növedékek és a hallgatók – ha nem is kétségbeesetten – nagyon szomorúan fogadták a hírt. Ez igaz a mesterekre is, hiszen számukra minden évfolyam év végi vizsgája egyben a saját produkciójuk értékelése is, amely nem csupán a diákok fejlődése és kibontakozása, hanem a mesterek saját szakmai megélése, valamint sikere szempontjából is kiemelten fontos. Ez pedig csakis a nyilvánosan bemutatott vizsgaelőadások keretében lehetséges.
Milyen fontos tapasztalatokkal gazdagodtak a tavaszi hónapokban, az első hullám során?
BTG: A legfontosabb tapasztalat talán az volt, hogy mindig alternatív megoldásokban kell gondolkodni. Már az első hullám kibontakozásakor megterveztük a tanév befejezésének, illetve a következő tanév elkezdésének többféle verzióját. Már korán megfogalmaztuk, hogyha nem tudjuk jelenléti oktatással befejezni a tanévet, akkor a szakmai oktatást május 31-én befejezzük és augusztus 10-től augusztus 31-ig fogjuk lezárni az előző tanévet, ezzel együtt pedig megnyitjuk az újat. Végül ez valósult meg.
Május 31-ig viszont az elméleti és a gyakorlati tárgyakat is online oktatás keretében folytattuk, amely során egyértelműen bebizonyosodott – és ez a másik fontos tapasztalat –, hogy a tánc online módon nem tanítható/tanulható. Szinten tartásról lehet szó, ugyanakkor egyrészt meglehetősen kiábrándító a lakásban, a radiátorba kapaszkodva gyakorlatot végezni, másrészt a képzés egyik fő feltétele mindig az egymáshoz való viszonyítás. Ahhoz, hogy a tehetségek igazán meg tudják mutatni a képességeiket, szükséges a kritikus tömeg, csak így tudnak újabb és újabb szinteket elérni.
Hogyan telt a nyári időszak Önöknél, amikor lazítottak a korlátozásokon? Oktatási intézményként más volt-e a mostani nyár a megszokottnál?
BTG: Feltétlenül más volt. A nyári időszakban a növendékeink általában különféle kurzusokon, külföldi csereprogramokon vesznek részt, amelyek most meghiúsultak. Emellett az elméleti vizsgák egészen június végéig elhúzódtak, emiatt sok növendéknek nagyon kevés idő, alig öt hét állt rendelkezésre a nyári vakációra.
Szokatlan volt abból a szempontból is, hogy habár a végzős balett évfolyam számára megnyitottuk a felkészülés lehetőségét, nyilvános előadást nem tudtunk tartani. Az intézmény történetének hetven éve alatt ez még egyszer sem fordult még elő – érthető módon ez rendkívül nehezen érintette az intézményünket.
Szeptemberben már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy itt a második hullám. A nemrégiben meghozott szigorú intézkedések egyik sarkalatos pontja a közép-és felsőoktatási intézmények, bezárása, az online oktatásra való teljes átállás. Önök azonban mentesítést kértek a jogszabályok alól. Milyen szempontokat vettek ennél figyelembe?
BTG: A felsőoktatásért felelős minisztertől a teljes művészképzésre kértük a jelenléti oktatás engedélyezését, amit meg is kaptunk, de vannak olyan hallgatók, akik saját döntés alapján otthon maradtak, ennek természetesen nincs akadálya, őket nem éri ezen döntésük miatt semmiféle megkülönböztetés.
A döntésünknél több szempontot figyelembe vettünk, ezeknek csupán egyike az a korábban említett tapasztalat, hogy a táncművészképzés online keretek között nem folytatható. Az egészségvédelmi szempontok döntőek voltak, hiszen ha nem lettünk volna meggyőződve arról, hogy a növendékek kis közösségekben, egymástól elkülönítve, szabályozott keretek között oktathatók, akkor önmagában az a tény, hogy a táncművészet online formában nem oktatható, nem lett volna elegendő érv. Értelmetlen lett volna itt tartani valakit a szakma érdekében, ha közben az egészségét veszélyeztetjük.
Ehhez hozzá kell tennem azt is, hogy bizonyos egészségügyi óvintézkedéseket jóval korábban bevezettünk, mint ahogy azt előírták volna. A hőmérsékletmérést, ami az iskolákban csak jóval később lett kötelező, mi már augusztus végétől alkalmazzuk. Saját költségen szereztük be az ehhez szükséges eszközöket, valamint az intézményi költségkeret terhére szükség esetén a PCR tesztelést is átvállaltuk. A jogszabály ugyan nem írta elő, hogy a korábban fertőzöttnek nyilvánított személynek a tíz napos karanténból való visszatértekor negatív tesztet kell bemutatnia, de mi ezt megköveteltük a tanulók és a mesterek érdekében.
Mindemellett azt is világossá tettük a szülők számára, hogy ha úgy ítélik meg, hogy gyermekük számára nem biztonságos az oktatás, a szakmai képzésből természetesen visszatarthatják a gyermeket, hiszen a tankötelezettség a közoktatásra vonatkozik. Volt, aki élt ezzel a lehetőséggel.
Milyen intézkedéseket tettek meg a jelenléti oktatás biztonságos folytatására? Lehet-e a jelen körülmények között azt mondani, hogy teljes biztonságban mehetnek be a növendékek a próbákra?
BTG: A jelenléti oktatás természetesen nem azt jelenti, hogy minden megy tovább a régi kerékvágásban. Csoportbontásokat alkalmaztunk, tíznél több fő egyetlen balett-teremben sincs összezárva, ennek megfelelően átalakítottuk az órarendet úgy, hogy a bontásokkal együtt is beleférjünk az időkeretbe. Mára a növendékek azt is megszokták, hogy a teremben maszkot viselnek, és hogy gyakrabban töröljük le, valamint fertőtlenítjük a balettrudakat.
A jogszabályi előírásokon kívül is minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő fertőzés az intézményen belül. A legjobb illusztrálása ennek talán az, ha összehasonlítom a művészképző és a pedagógusképző intézetünkben folyó oktatást. Komoly nyomás nehezedett az intézmény vezetőségére a pedagógusképző intézet részéről, hogy a hallgatók gyakorlati óráit itt is jelenléti oktatással folytassuk, de úgy döntöttünk, hogy a művészképzés biztonságának a fenntartása érdekében itt nem kérvényezzük a jelenléti oktatás engedélyezését. A művészképzésre járó növendékek jellemzően 10-19 év közöttiek, akiknek az életvitele alapvetően az iskola területére és a családra korlátozódik. Ezzel szemben a pedagógusképző kar hallgatói közül csak kevesen nappalisok, a hét nagy részét nem itt töltik, tehát értelemszerűen nagyobb a kockázata a fertőzéseknek.
Mi történik, ha mégis nagy számú megbetegedést regisztrálnak az intézményben? Mi az a lélektani határ, amin túl áttérnek az online oktatásra?
BTG: Véleményem szerint ennek nem konkrét fertőzésszámban kell megvalósulnia. Azt gondolom, hogy ez a határ ott van, amikor a hallgatók, növendékek és mesterek körében az oktatáshoz való érzelmi hozzáállásukban a félelem tetten érhető módon lesz jelen. A művészképzés teljes érzelmi odaadást kíván, ha valaki közben retteg, nem lehet elvárni tőle, hogy megfeleljen a feladatainak és nem is szabad fenntartani ezt a helyzetet. Most azonban ez nem így van, a növendékekben még nagyon erősen él a tavaszi időszak, amikor kizárólag online keretek között folyhatott az oktatás. A félév végén ezért mindenki megajánlott jegyet kapott, így most nagyon erős bennük a bizonyítási vágy. A mi felelősségünk viszont az, hogy ha a helyzet biztonsági szempontból nem megfelelő, akkor megértessük velük, hogy az egészség fontosabb annál, minthogy a teremben töltsenek még néhány hetet. A balettmesteri kar pedig egységes, kivétel nélkül mindenki vállalta azt, hogy jelenléti oktatással folytatják a szakmai képzést.
Milyen várakozásaik vannak a következő félévre vonatkozóan? Lesznek fontosabb események, előadások az egyetem életében?
BTG: A tanév második félévi terveit nem módosítottuk, a vizsgaelőadás időpontja ki van tűzve. Abban bízunk, hogy tavaszra, nyár elejére valamelyest rendeződik a helyzet. Vannak még versenynevezések és előadástervek, de ezeket halasztjuk. A tervek, ötletek alapvetően maradtak, de tolódnak, végül is nem évülnek el.
