Musitz Ágnes halálára
Néhány nappal ezelőtt, július 18-án Berlinben, hosszan tartó és türelemmel, bátorsággal viselt betegség után, családja körében elhunyt – ahogy lányai a búcsúztatójukban fogalmaztak – elrepült Musitz Ágnes, az Operaház egykori balettművésze, címzetes magántáncosa, egyetemünk korábbi képességfejlesztés tanára.
Sosem panaszkodott, mindig erősnek, határozottnak tűnt, ugyanakkor a lélekkel, a szellemmel is foglalkozott, a pozitív gondolkodás és a nevetés is hozzá tartozott. Nagyon sajnáltuk, amikor megvált az iskolától, de új célokat keresett az életében: jógával, táncterápiával kezdett foglalkozni – most már tudjuk, saját maga, egészsége érdekében is.
Nagyszerű balettművész volt, aki talán még többre is vihette volna, de így is jelentős szerepek és szólófeladatok fűződtek a nevéhez az Operaház balettegyüttesében töltött évek alatt 1969-1997 között. Legjelentősebb szerepeit az Ez lenne a halál?, a Változatok egy gyermekdalra, a Szerenád (Seregi), A hattyúk tava (Pas de trois, Négy kishattyú, Menyasszonyok, Mazurka), a Diótörő (Két hópehely, Rózsakeringő, Orosz tánc), a Giselle (Két villi, Barátnők) című balettekben, valamint a C-dúr szimfónia, a Rossiniana, a Bournonville-szvit és a Hamupipőke szólistájaként táncolta.
Musitz Ágnes, vagy ahogy a szakmában nevezték Kuksi, mindannyiunknak hiányozni fog, és köszönjük a lelkiismeretes, nagy odafigyeléssel végzett munkáját, amellyel korábbi növendékeink fejlődéséhez hozzájárult!
Emlékét szeretettel megőrizzük.
 |
 |
 |
 |
