A balettet ki lehet erőszakolni egy testből, csak nem éri meg. – első rész
A balettet ki lehet erőszakolni egy testből, csak nem éri meg. – első rész

A balettet ki lehet erőszakolni egy testből, csak nem éri meg. – első rész

Január 12-én volt a klasszikus balettművész szak felvételije. A Magyar Táncművészeti Egyetemen balettozni vágyó kislányok és kisfúk egy többszintes rostán esnek át a nap folyamán, amelyből a végén orvosok, pszichológusok, balettmesterek közösen ítélik meg, alkalmas e valaki a balett professzionális képzésére vagy sem. A felvételi első szintje egy általános orvosi vizsgálat, ahol olyan tényezők játszanak szerepet, amelyeket a későbbiekben még fejleszteni lehet, ugyanakkor van az emberi testnek olyan része is, amely genetikailag adott, nem változtatható. Így felmerülhet a kérdés, a balettre vajon tényleg szó szerint születni kell?

A teremben négy-öt, körülbelül kilenc éves kislány várakozik. Az ajtón túl azonban több tucatnyian álldogálnak izgatottan, vajon Dr. Mády Ferenc (egyetemi docens, ortopéd sebész, szakorvos – a Magyar Táncművészeti Egyetem ortopéd orvosa) mikor szólítja őket is a helyiségbe. Az általános orvosi vizsgálatban a doktor úr segítségére van Geréby Fruzsi (gyógytornász, manuálterapeuta, Schroth-terapeuta – a Magyar Táncművészeti Egyetem gyógytornásza), aki egyesével, nagyjából öt perc alatt vizsgálja meg a gyerekeket. Ehhez szüksége van egy mérőszalagra, egy mérlegre és egy fehér lepedővel letakart orvosi ágyra. Az eredmények centiben, súlyban és fokokban születnek. Néhány adat elegendő ahhoz, hogy tudják, anatómiailag megfelel e valaki arra, hogy a balettet válassza hivatásul. De természetesen ennél jóval összetettebb folyamatról van szó, hiszen ez csupán az első rosta. Az eredményeket a doktor úr írja fel egy adatlapra, amely néhány órán belül már a balettmesterek kezében lesz a következő fordulóban.

Milyen részei vannak az orvosi vizsgálatnak?

Alapvetően egy mozgásszervi vizsgálatról van szó, anatómiát és fizikai alkalmasságot nézünk. A cél az, hogy felmérjük a felvételiző gyerekek egészségügyi állapotát. Vannak általános mérések, ilyenek a testmagasság és a testsúly. Ezután következik egy általános orvosi megtekintés, amely a testtartásra, a gerinc helyzetére vonatkozik, valamint főleg az alsó végtagokak, a lábak tengelyének helyzetét nézzük. Ennél a résznél szűrjük ki a nagy ortopédiai eltéréseket, hogy vannak e deformitások, olyan gyermekbetegségek, amelyek szembetűnőek. Erre nagyon csekély az esély, mert akik a felvételire jelentkeznek már egy szűrt közeg, valamilyen sportolói háttérrel rendelkeznek, amatőr balettórákra jártak, hobbiszinten táncoltak. Valamint hozzá kell tenni, hogy azok a nagyon komoly, strukturális deformitással járó gerincferdülések csak 10 éves kor után kezdődnek el. Éppen ezért vizsgáljuk minden évben a már felvett növendékeket is, hogy kiszűrjük, ha bármi ilyen jellegű probléma lépne fel. A másik fontos vizsgálat a lábak tengelyének felmérése, például, hogy van e valakinek 0 vagy X lába. Ezek ugyanis már olyan deformitások, amelyek mozgásszervileg befolyásolhatják a mozgást, illetve kihatnak a csípőre is, az pedig nem ideális egy táncosi pályán. Alapvető kérdés, hogy a gyerekek izmai mennyire nyújthatóak, milyen az alapvető kötőszöveti lazasága, a saját adottságai genetikailag. Ezekből már lehet következtetni, hogy mennyire fejleszthető valaki a jövőben, és milyen kilátásai vannak a balett területén.

Melyik a leglényegesebb vizsgálat a balett szempontjából?

A csípőízület forgathatósága, és azon belül is a kiforgathatóság, amelyre a balett épül. Ez egy genetikai adottság, és nem nagyon változtatható. Pár fokot lehet rajta fejleszteni, de alapvetően nem lehet megváltoztatni egy medence formáját. Ezt úgy vizsgáljuk, hogy a gyermek hason fekszik, amely egy kinyújtott helyzete a csípőnek, és forgatni kezdjük a lábait. Ha a csípő nagyon szűk, azonnali kérdéseket vet fel. Nyílván van némi asszimetria a két oldal között, mert teljesen szimmetrikus ember nem létezik, ezt is figyelembe vesszük. De körülbelül 45 fok alatt nem érdemes elkezdeni a balettet, mert az folyamatos kudarcélményt fog eredményezni, valamint a gyermek más ízületekből kompenzálna, ezért magasabb sérülésveszély állna fent.

Ez gondolom azért is fontos döntés, mert még akkor is érhetik sérülések a növendéket, ha egyébként anatómiailag megfelelt a felvételin.

Az átlag populáció csak nagyon szűk rétege alkalmas fizikailag a balettre. A felvett gyerekek különleges anatómiai és kötőszöveti adottságokkal rendelkeznek. És itt nem csak a fizikai terhelés mennyisége számít, hanem a balett műfaja is, hogy olyan ízületi mozgásterjedelmeket követel meg, amelyeket egy átlag ember nem képes végrehajtani. A balett eléggé szembe megy egy ember általános anatómiai adottságaival, és emiatt már eleve magába foglalja a sérülés veszélyének kockázatát, de ez persze minden más sportnál is így van. Tehát aki alkalmas, még neki is nagyon oda kell figyelnie a sérülésekre.

Melyek azok a tényezők, határok, amelyek alkalmatlanná tesznek egy felvételiző gyermeket?

Először is szerintem nagyon fontos tudni azt mind a szülőknek, mind a gyerekeknek, hogy akit elutasítunk, vagy esetleg a tanulmányai közben tanácsolunk el, mert nem fejleszthetőek tovább a testi adottságai, végső soron a gyerekek érdekeit szolgálja. Ha valaki fizikailag alkalmatlan a balettre és erőltetni kezdi magát, gyakorlatilag csak a sérülések, a fájdalmak, és a mozgásszervi problémák fogják kitenni az életét. A balettet ki lehet erőszakolni egy testből, csak nem éri meg. Az orvosi vizsgálatok közül az előbb már említett csípőízület forgathatósága a mérvadó. Ha a bal csípő 45 fok az a szűkebb, és a jobb oldali 60 fok a lazább, akkor azért szoktunk adni egy esélyt, mert az még fejleszthető egy szintig. De ha mindkét csípő szűk, és ehhez még társul egy harmadik limitáltság is, például nem elég hajlékony a combizom, a gyermek nem tudja letenni a kezét a földre előre hajlásban, eleve van egy kötőszöveti feszessége, vagy ha van egy kezdődő, látható gerincferdülése, tehát ha kombinálódnak a problémák, akkor a gyermek nem lesz alkalmas a balettre. De őszintén szólva, ilyenre ritkán van példa. A gyakoribb az, hogy feltételesen alkalmasnak ítélünk meg valakit. Van egy vizsgálati lap, amelyre minden adatot felírunk. Alul van három rublika: alkalmas, feltételesen alkalmas, alkalmatlan. Ezek közül jelöljük be valamelyiket. Ez a papír kerül a balettmesterekhez a következő rostán. A döntés onnantól kezdve az ő kezükben van. Segítség nekik, ha tudják a testi adottságokat, a különböző fokokat, mert nyílván más elvárásokkal állnak a gyerekekhez a balett-teremben.

A vizsgálatok során észrevettem, ha a csípőízületi vizsgálatnál felmerülnek az előbb felsorolt tényezők, nem mondod ki hangosan a véleményedet, az esetleges negatív eredményt, csupán szemmel jelzel a doktor úr felé.

Mert ez egy iszonyatosan stresszes szituáció, egy kiszolgáltatott helyzet. Ismeretlen emberek előtt kell a lányoknak balettdresszre, a fiúknak sortra vetkőzniük és külső szemlélők ‘ítélnek’ felettük. Ez főleg gyerekkorban veszélyes, amikor még éppen kialakulóban van az önképük, a testképük, vannak céljaik, álmaik, amelyekben mindennél jobban hisznek. Ezért nekünk nagyon oda kell figyelni, mit mondunk ki, és azt is, hogyan.

A balettet a legtöbben a testsúllyal, a súlyproblémákkal azonosítják. Mennyiben befolyásolja egy gyermek súlya a felvételin való alkalmasságát?

Mi, az orvosi szekcióban súly alapján nem szűrünk ki senkit. Olyan még nem fordult elő, hogy valaki alkalmas lett volna csípőízület szempontjából a balettre, de a súlya miatt elutasítottuk. Ők még egy nagyon képlékeny korosztály. Abból, hogy egy tíz éves kisgyerek hány kiló nem lehet tudni, mennyi lesz tizennyolc évesen. Ez nagyon sok mindentől függ. A serdülő kor előtt vagyunk, ahol óriási változások mehetnek végbe ilyen-olyan irányba. Nyilván meg lehet tippelni egy tíz éves gyerek testalkatából is, nagyjából mi várható a következő öt-hat évben, de ezek nem elsődleges mérések a felvételi szempontjából.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért kell mégis ilyen kiskorban elkezdeni a professzionális képzést?

Mert az izületi mozgathatóság és az izmok nyújthatóságának fejlesztését, valamint a technikára való nevelést érdemes minél korábban elkezdeni. Ugyan van különbség fiúk és lányok között, de körülbelül 16-17 éves korban befejeződik a csontszerkezet épülése, akkor válik véglegessé a testfelépítés anatómiailag. Onnantól kezdve nem lehet rajta strukturálisan változtani.

Említetted a fiúk és a lányok közötti különbséget. A vizsgálat szempontjából ez hogyan néz ki?

A legfontosabb különbség az, hogy a lányok alapvetően lazább kötőszöveti tulajdonságokkal szoktak rendelkezni. De azért a fiúknál is legalább az 50-55 fokot ki tudjuk hozni a csípőből. Az ortopéd szempontok azonban ugyanazok, a gerincferdülés, a tengelyeltérés, a gerincbörbületek fokozottak e vagy kisimultak. Érdekesség, hogy akinek fokozottabbak a gerincbörbületei, tehát nagyobb a domboritása, konyhanyelven görbébben tartja magát, azoknak a combizmai is kevésbé nyújthatóak. Ez már egy olyan párosítás, amivel ha társul a csípőizülei szűkültség, már nem biztos, hogy van értelme elkezdeni a balettet.

A cikk folytatódik…