Idén érettségizik, de már most a jövőre gondol Dobra Janka, a Magyar Táncművészeti Egyetem 8. évfolyamos klasszikus balett hallgatója, aki az elmúlt években sok szép elismerést kiérdemelt. A fiatal táncos, akinek világos elképzelései vannak a jövőjéről, sokszor az órák után is bent marad és a társaival gyakorol.
„Harmadik évfolyamos korom óta szombaton sem áll meg az élet, most is órára megyek – kezdte a beszélgetést az idén Tériné Horváth Margit-díjat kiérdemlő Dobra Janka. – Utána még egy óráig bent szoktunk maradni, hogy gyakoroljunk egy kicsit.”
Janka és a Dobra-család mindig komolyan vette a táncművészetet. A fiatal balettművész Győrben született, de amikor felvették a Magyar Táncművészeti Egyetemre a család felköltözött Budapestre.
„Emiatt jöttünk fel, de apukám is Budapesten dolgozott már akkor, tehát kézenfekvő volt a váltás.”
A család egyébként igen népes, négy testvére és két „féltesója” van Jankának, de csak ő táncol a gyerekek közül.
„Az öcsém kosarazik, ő sporttal szeretne foglalkozni, de van a testvéreim között orvos és mérnök is. Más nem foglalkozik tánccal a családból, de maximálisan támogatnak engem abban, hogy megvalósíthassam a gyerekkori álmomat és balettművész legyek.”
Arra felvetésre, miként képzeli el konkréten a jövőjét, Janka azt válaszolta, hogy az érettségi után csak a karrierre koncentrál.
„Jelenleg még sokat kell tanulnom, és nem csak táncot. Most is megyek haza és készülök, mert jövő héten dolgozatok lesznek. A következő évtől kezdve azonban már csak előre tekintek.
A klasszikus balett az én világom és szeretnék a Magyar Nemzeti Balett társulatába bekerülni.
A kortárs táncot is nagyon szeretem, de ha választhatok, akkor a klasszikus irányba megyek tovább.”
Fotók: Mészáros Csaba
Arról is beszélt, vajon mi fér bele a tanulás és a próbák mellett az életébe és szóba került, van-e kedvenc szerepe…
„Persze, van. Gyerekkorom óta szeretném eltáncolni Júliát a Rómeó és Júliából, ez nem változott egész kicsi korom óta. Ugyanígy vágyom arra, hogy a Rosszul őrzött lány főszerepében egyszer megmutathassam magam. Ami meg a tánc melletti életemet illeti? Szeretek filmeket nézni, kikapcsol és a barátaimmal is sokat vagyok, amikor van rá lehetőségem és időm.”
Jankának a legnagyobb hódolói jelenleg a barátai és a családtagjai, akik szinte minden fellépését megnézik. Azonban arra is van esély, hogy a jövőben még többen elismerjék a tudását. Ezt támasztja alá, hogy hasonlóan Téri Evelynhez ő is meg tudja fogalmazni a táncművészettel kapcsolatos ars poeticáját.
„Soha nem lehetsz teljesen elégedett magaddal, mindig lehet fejlődni. Éppen ezért a tánchoz alázattal kell hozzáállni és úgy is kell dolgozni minden nap.”
Janka a fáradtságot és a küzdelmet természetesnek tartja, de úgy gondolja, a fellépések és azok a pillanatok, amik örömet nyújtanak a táncban, jócskán kárpótolják a nehézségekért.
Végezetül elmondta, hogy a Téri Evelyntől átvett elismerés meglepte, mert nem tudott róla, de talán éppen ezért mérhetetlenül boldog is volt azokban a percekben.
„Téri Evelyn gyermekkorom óta támogat. Bízik bennem, ami nagy erőt ad. Nagyon hálás vagyok neki! Ahogy az engem tanító Mestereknek és mindazoknak, akik oktattak és segítettek az elmúlt években.”
A leírtakból azonban talán az is kiderült: Ha Dobra Janka pályája így folytatódik, akkor a jövőben a Magyar Táncművészeti Egyetemen is sokan büszkék lehetnek arra, hogy itt és tőlük tanult.
