Idén is megrendezésre került Bécsben a European Ballet Grand Prix. Dobra Janka és Kökény-Hámori Kamill, negyedik évfolyamos balettnövendékek mesélnek arról, hogyan zajlik egy ilyen nagyszabású verseny. Dorkó Edina és Kalmár Attila, a növendékeket felkészítő balettmesterek pedig a balett-termi munkába, a koreográfia gyakorlásába engednek bepillantást.
“Mindig azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy nem a helyezés a lényeg, hanem a tapasztalat, amit egy versenyen szerezni lehet. Egy ilyen lehetőséggel mindenki csak nyerhet.” meséli Dorkó Edina, a klasszikus balettművész szak negyedik évfolyamos növendékeinek mesternője. Az ő évfolyamában tanul Dobra Janka és Hámori-Kökény Kamill is. Mindkettőjük lehetőséget kapott arra, hogy versenyezzenek a bécsi European Ballet Grand Prix-n. “Decemberben tudtam meg, hogy megyek. Már az előző években is versenyeztem Berlinben és Leccében, most Bécsbe küldtek ki a mestereim. Január elején kezdtünk a mesternővel gyakorolni, majdnem minden nap próbáltunk. A Don Quijote-ból Kitri egyik variációt választottuk, amit még tavaly a nyári kurzuson tanultam be.” mondja Janka. “Természetesen folyamatosan fejleszteni kell a technikai tudást, mindig van mit csiszolni. Ha van olyan forgás vagy ugrás, amit még nem vettünk a balettórán, meg kell tanulnom és sokszor gyakorolnom a versenyig. Számos videót is néztem, hogy megfigyeljem a felnőtt balerinák arcjátékát. Ugyanis ezt is nézik a versenyen. Kitri variációjánál mindez különösen fontos, mert Kitri egy spanyol temperamentumos karakter. A próbákon minden egyes lépést átvettünk, a mesternő kijavította a hibákat, és több olyan trükköt is elmondott, amelyekkel könnyebben meg tudtam csinálni a nehezebb lépéseket. Két hétig csiszoltuk a koreográfiát, utána pedig minden nap lepróbáltuk egyszer a versenyig.”
Dorkó Edina mesternő szerint “Változó, ki mennyire érez magáénak egy szerepet. Hogy mennyi idő szükséges a próbafolyamatra attól is függ, milyen nehéz lépésekből áll a koreográfia és hogy teljesen előről kell-e betanítani valakinek a metodikát vagy már táncolta azelőtt. Jankával nem volt sok dolgom, mert nagyon ügyes és tehetséges kislány. Technikailag előrébb jár, mint a korosztálya, ezért is voltunk benne biztosak, hogy el tudja táncolni Kitri variációját. Mivel már ismerte a lépéseket, nekem már csak finomítani kellett a mozdulatokat.”
A versenyzőknek és általánosságban a növendékeknek meg kell tanulniuk egyedül elkészíteni a frizurájukat és a sminkjüket. Ehhez eleinte profi segítséget kapnak. “Végh Krisztina mesternő utazott ki velünk a versenyre, ő készítette el a frizurámat és a sminkemet. Rajta kívül a nagyok is segítettek, például Removic Rajna (nyolcadik évfolyamos hallgató), aki szintén versenyezni jött velünk. Közben persze el is magyarázzák, mit hogyan csinálnak, hogy tanulhassak tőlük. Nem is olyan sokára már én fogok segíteni a kisebbeknek.” meséli Janka.
Janka nem először versenyzett Bécsben, először nyolc évesen nevezett be a Kids korcsoportban. “Van mini, kids, teen, junior, senior korcsoport is. A százötven versenyző közül az én korcsoportomban, a teen-ben negyvenen voltunk. Egymásután mennek le a korcsoportok, a klasszikus, majd a modern számokkal. A zsűri tagjai a nézőtér hátsó soraiban foglalnak helyet. Van egy Open Stage nevű rész, amikor az adott korcsoport minden tagja egyszerre megy fel a színpadra. Úgy kell helyezkednünk, hogy legalább egy forgást meg tudjunk csinálni. Bemelegítünk, kipróbáljuk a talajt, hogy csúszik vagy inkább tapad rá a spicc-cipőnk talpa. Például most kicsit dőlt is a színpad, nekem ez is újdonság volt.”
Ahogyan egy balettórán, úgy egy versenyen is nagyon fontos az izmok bemelegítése. Jankáéknak tudniuk kell, hogyan készüljenek fel arra a néhány percre, amikor a színpadon el kell táncolniuk a variációjukat. “A döntőnél reggel nyolc órára mentünk a színházba, de csak délután egy órakor került sorra a korcsoportunk. Nagyjából tizenegykor kellett elkezdenünk melegíteni, addig mi is a nézőtérről figyeltük a többi versenyzőt. A bemelegítés nálam egy kis balettóra volt, utána már spicc-cipőben mentem fel a színpadra az Open Stage-re. Körülbelül fél órát kellett figyelnem arra, hogy ne hűljenek ki az izmaim, mire én következem. Sokszor az izgalom miatt nem tudok ilyenkor enni, úgyhogy utoljára reggeliztem. Figyelnem kell arra, hogy ne egyek olyasmit, amiből baj lehet, és ne egyek olyan ételt sem, amit nem ismerek. A verseny előtt magnézium tablettát szoktam bevenni, mert az jót tesz az izmaimnak, és szőlőcukor is mindig van nálam. Csak vizet iszom, többek között azért is, mert vigyázok a jelmezemre. Jelmezben nem célszerű ragacsos, cukros italt inni, nehogy sérülés érje a ruhát.”
Kamill, ahogyan Janka, klasszikus és modern előadással is készült, de egy csípőgyulladás miatt kénytelen volt lemondania a klasszikus számról. “A verseny előtt három héttel begyulladt a csípőm, ezért szinte alig tudtam gyakorolni. A modernnel viszont szerencsém volt, mert régóta tudtam a koreográfiát. A verseny előtt egy héttel megbeszéltük a mesternővel, hogy nem tudok fellépni a klasszikus variációval. Don Quijote-ból Basil egyik jelenetével mentem volna ki. Nagyon szerencsés voltam, hogy csak a modern számmal is versenyezhettem.” Kamillnak a modern koreográfiát Kalmár Attila balettmester találta ki. “Tavaly képességfejlesztést tanítottam az akkor harmadik évfolyamos növendékeknek. Moldován Zsuzsa mesternő kért meg, hogy készítsek Kamillnak egy modern koreográfiát a tavalyi bécsi versenyre a klasszikus variáció mellé. De már túl késő volt, nem maradt elég időnk a versenyig, így végül a háziversenyre készültünk el, amit akkor Kamill meg is nyert. A darab egy nagyon laza, párizsi életérzés, egy villanás, tulajdonképpen egy dzsigoló mindennapjairól szól, ha nagyon ideologizálni szeretnénk a történetet. Kamill Woody Allen Éjfélkor Párizsban című filmjének betétdalára táncol. Igyekeztem Kamill személyiségéből kiindulni, rá formálni a koreográfiát.” meséli a mester. A darab végül olyan sikeres lett, hogy azóta szinte minden egyetemi rendezvényen bemutatták. Kalmár Attila mester szerint a titok abban van, hogy “egyszerűen jó nézni, ahogyan Kamill táncol. Tavaly február óta még jobban megért benne a koregráfia, kitisztította a mozdulatait. Bécsben a legjobb formáját tudta hozni.”
“Úgy érzem, hogy a személyiségem is változott az elmúlt egy év alatt. Magabiztosabban tudtam eltáncolni a darabot. És ez nagyon kell ehhez az előadáshoz. Szerintem Bécsben táncoltam el eddig a legjobban. Egy ilyen versenynél egy év is rengeteget számít.” mondja Kamill, majd hozzáteszi “Éreztem, ha most nem nyerem meg, akkor soha. Nagyon szerettem volna valamilyen büszkeséget magamnak. Kétszer is voltam már versenyezni, de mindkét alkalommal érződött még, hogy én kicsit később kezdtem el balettozni, mint a korcsoportom. Soha nem gondoltam volna, hogy balettozni fogok. Nem tudom, fura dolog ez bennem, mert ha balettozom az nem olyan érzés, mint amikor szeretek valamit csinálni. A balett csak úgy jön. Azt érzem, hogy minden nap jobb és jobb akarok lenni. A folyamatos fejlődés lehetősége tetszik benne.”
“Kamillal jó volt együtt dolgozni, mert nagyon kreatív, sok ötletet hozott ő is a próbákra. De nem elég ilyenkor csak dícsérni és bíztatni valakit. A mestereknek az is a feladatuk, hogy figyeljenek arra, bármilyen sikert is érnek el a növendékek, ne szálljanak el az eredményektől. Ezeknek a kivételes tehetségű gyerekeknek a különlegessége abban is rejlik, hogy soha nem elégednek meg azzal, ami van. Mindig vágynak valami újra, többre, nehezebbre.” véli Kalmár Attila mester.
A European Ballet Grand Prix díjátadóján Janka és Kamill is meglepődött a végeredményen. “Nem számítottam arra, hogy mindkét kategóriában helyezést fogok elérni.” meséli Janka. “Amikor átvettem a klasszikus balett kategóriámban a harmadik helyezésért járó elismerést olyan boldog voltam, hogy észre sem vettem, hogy újra szólítanak a színpadra modern kategóriában. Rajna szólt, hogy menjek vissza. Fel sem fogtam, mi történik.”
“Nem először fordult elő, hogy éppen az én számom előtt volt az egyik legjobb versenyző. Most is ez történt Bécsben. Lehetett érezni, hogy az a srác biztosan el fog érni valamilyen helyezést. De szerintem végül az dönthetett közöttünk, hogy ő már túl lazán és nagyképűen táncolt, átesett a ló túloldalára.” Emlékszik vissza Kamill.
Persze a mesterek is izgulnak ilyenkor. “Mindig nagyon megható, amikor ilyen szép eredményt érnek el a növendékeink. Ha nem is vagyok velük a helyszínen, itthon épp úgy izgulok a verseny napján, mint ők. Szinte élőben közvetítették nekem az eseményeket, folyton jöttek a képek a telefonra és az emailes beszámolók, végül pedig a három nagyszerű helyezés híre.” mondja Dorkó Edina mesternő.
Kökény-Hámori Kamill Junior Moderntánc kategóriában első helyezést, Dobra Janka Teen Klasszikus balett és Teen Moderntánc kategóriában is harmadik helyezést értek el.
Szöveg és fotók: Czank Lívia
