A Magyar Táncművészeti Egyetem két hallgatója, Balog Márton és Kosaras Boróka is részt vehet a világ talán legismertebb balettversenyén, a Prix de Lausanne-on. Marcikát – ahogy az Egyetemen sokan hívják – a versenyzők közé választották be, míg Kosaras Boró a Partner School Choreographic Projectben vehet részt. Mindkét szereplés hatalmas siker, Balog Mártoné azonban különösen az, mert tulajdonképpen korosztálya húsz legjobb balettművésze közé került be.
A két fiatallal a Táncművészeti Egyetem ifj Nagy Zoltán színháztermében beszélgettünk. Ott volt velük Medvecz József mester is, aki a hatodik évfolyamos Balog Marcival dolgozik. Kosaras Boróka az Egyetem nyolcadik évfolyamos hallgatója, az ő mestere, Kövessy Angéla. Tehát egy rendhagyó páros-, tulajdonképpen hármasinterjú következik.
– Lányoké az elsőbbség. Hogy jutottál ki a koreográfus projektre, Boróka?
– (K.B.) Engem az Egyetem vezetői választottak ki a projektre, amiért nagyon hálás vagyok. Két modern koreográfiával kellett készülnöm, Kalmár Attila mester segítségével. Erről készült egy felvétel, amit el kellett küldeni a szervezőknek.
– Gratulálok! Boró, te nyolcadik évfolyamos vagy, Marci, te nemrég még alig látszottál ki a földből. Tényleg, mennyi nőttél az elmúlt egy-két évben?
– (B.M.) Szerintem 20 centit legalább, de lehet, hogy többet.
– Ezek szerint nem zavar?
– (B.M.) Nem, egyelőre nem
– Mester, Józsi, téged is megkérdezzelek, hanyad éves vagy?
– (M.J.) Én nyugdíjas… Csak dolgozom. (Nevet…)
– Miért különleges nektek Lausanne, Marci? Miért örülsz – vagy nem örülsz –, hogy beválogattak?
– (B.M.) Bevallom, már régóta figyelem a versenyt, már az iskolapadban is néztük az osztályban. Mindig meglepett, hogy milyen nagy és milyen jó táncosok vettek részt ezeken a versenyeken. Persze álmodoztunk: milyen jó lenne kikerülni és ugyanezen a színpadon fellépni. Igazából mindez egy valóra vált álom. Hihetetlen, hogy most kimehetek és egy héten át együtt dolgozhatok a hasonlóan ügyes és tehetséges táncos társaimmal és együtt tapasztalhatjuk meg, milyen valóban nagy emberektől, mesterektől, táncosoktól tanulni.
Fotók: Horváth Adrienne
– Boróka, téged mi vonz igazán ebben a lehetőségben?
– (K.B.) Tavaly figyeltem fel igazán a koreográfus projektre, amikor a Bajusz Levente részt vehetett benne. Sokat beszéltem vele erről és ő motivált, egyben nagyon sokat segített. Az elmesélése alapján vágtam bele az egészbe. Kíváncsivá tett és nagyon várom a projektet.
– Mindketten jártatok már versenyeken. Lehet, hogy ez most túl őszinte kérdés lesz: Itt az Egyetemen is kiváló mesterek vannak, de tényleg olyan sokat lehet kint, egy-egy eseményen tanulni másoktól? Valóban vannak olyan benyomások, amik megmaradnak, és azt mondod, hogy hú, ez egy új nézőpont?
– (B.M.) Abszolút, mert mindenkinek más tapasztalatai vannak az élete, a pályafutása során, és ezeket ott megosztják velünk. Mivel elismert művészek, át tudnak adni olyan dolgokat, amiket megtanulva később teljesebbek leszünk.
– K.B.) Szerintem is, teljes mértékben. Híres koreográfusokkal, mesterekkel fogunk dolgozni, és mindegyik mást kér, meg más instrukciót, akár művészi vagy technikai instrukciót ad, tehát sokat lehet tanulni tőlük.
– Egyébként szakmailag, hogyha most téged kérdezlek Józsi, mi a különbség a két lehetőség között, ami a fiatalokra vár?
– (M.J) A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik részt vesznek a koreográfus projekten, azoknak mindez óriási lökést ad a karrierjükben, egy egészen új perspektívát nyit számukra. Mivel Boróka már a professzionális életre készül, ez az ő esetében különösen is fontos megítélésem szerint, A másik, maga a verseny. Az – hogy sportos hasonlattal éljek- maga a Premier League. A világ legjobb bajnoksága. Az az egy hét, amit kint töltenek a résztvevők, az, hogy ezekkel a szakemberekkel dolgozhatnak, új utat nyit számukra. Bevallom, mellékes, hogy ki fogja nyerni a versenyt. Aki részt vehet magán az egyhetes versenyen, az a legjobbak között van. Tulajdonképpen a világ legjobb 20-20 fiatal táncosáról beszélünk. Tehát Marci bekerült a legjobb 40-be, a korosztályában húszba. Ez hatalmas szó!
– És a koreográfusok? Ott más a munka, más az irány, amivel találkoznak a résztvevők?
– (M.J.) Az egy picit más. Alkotómunka, amiben ők is részt vesznek. Abból a szempontból más, hogy napi szinten dolgozhatsz, gondolkodhatsz együtt egy kiforrott koreográfussal, aki készíti ezt a munkát. Jelentős tapasztalat mindez.
– (B.M) Még a mester gondolatát befejezném azzal, hogy bennünket odakint a világ minden tájáról néznek, figyelnek majd, beleértve a társulatok igazgatóit, illetve különböző iskolákat. Kaphatunk meghívásokat is, illetve megjegyeznek minket és a karrierünkben ez sokat számíthat a későbbiekben.
– Ilyenkor egyébként nem fordulhat elő, hogy azt mondják, pl. Marcira: Hú, de ügyes! Majd elhívják valahova, végleg…
– (M.J.) Ma már ez egy összetett kérdés. Igazából napjainkban nem beszélhetünk arról, hogy egy ilyen versenyről elvisznek valakit, mert a világ már egészen más, mint 15-20 évvel ezelőtt, mert a hallgatók mennek maguktól. Marci is többször járt, mondjuk a Royal iskolában, kint volt nyári kurzuson, ott szintén ugyanezt felajánlhatják neki. Szóval, valós probléma, a világban alapjáraton probléma, hogy mindenki elszippantja a másik elől a tehetséges növendékeket. Azonban van itt egy fontos alapvetés: Nekünk a Magyar Táncművészeti Egyetemen az a fontos, hogy a hallgatóink szakmai előremenetélét a lehető legnagyobb mértékben támogassuk. Amennyiben egy lehetőség számukra előnyös, azzal élni kell. És személy szerint én örülök, ha annak a lehetőségnek a kapujába elkísérhettük. Persze eközben mindent elkövetünk azért, hogy az oktatási színvonalunk olyan legyen, hogy érdemes legyen velünk maradni. Szerintem olyan és az Egyetem célja, hogy megtartsa tehetségeit.
Sok sikert kívánunk Balog Mártonnak és Kosaras Borókának Lausanne-ban!
