Magyarországon először a táncművészetis hallgatók mutatják George Balanchine Walpurgis-éj balett-koreográfiáját, amelyet a nevét viselő alapítvány képviselője, Rebecca Metzger balettmester tanít be március közepéig.
Magyarországon ez a koreográfia még nem volt színpadon, Volf Katalin, az egyetem Kossuth-díjas művészeti vezetője az általa vezetett évfolyam vizsgakoncertjére kezdeményezte a darab hazai premierjét, melyet azonban néhány korábbi előadás is megelőz a felkészülés során.
A közös munka ma véget ért, íme néhány gondolat a mesternőtől:
Elképesztően büszke vagyok rájuk, hihetetlenül dolgoztak! Nemcsak, hogy a koreográfiát kellett megtanulniuk, de magát a Balanchine-stílust is el kellett sajátítaniuk, ami egy meglehetősen nehéz feladat, különösen akkor, ha valaki a hagyományos, klasszikus táncos oktatást kapta. A Balanchine koreográfiákban sokkal több energiát használunk, sokkal több erőt, és mindezt úgy, hogy a rendelkezésünkre álló teret maximálisan kihasználjuk. Egy-egy ilyen koreográfia több gyors mozdulatot tartalmaz, esetenként sokkal több lábkeresztezést, nehezebb a kivitelezés. A maximális helykihasználás miatt a táncosoknak szó szerint ki kell terjeszteni a mozdulataikat a térben, hogy nagyobbnak látszódjanak. Balanchine egyébként pont ezért nagyon szívesen dolgozott magas táncosokkal, mert ők egyszerűen jobban látszódtak. Valójában mindegy, milyen magas egy táncos, a lehető legmagasabbnak kell látszódnia.
Összesen két és fél hetünk volt arra, hogy megtanítsam a koreográfiát, először nem is a darab lelkiségével kezdtünk, hanem a lépésekkel. De őszintén: a két dolgot nem lehet elkülöníteni egymástól, hiszen a mozdulatok és a zene összetartoznak – Balanchine nem véletlenül mondta azt, hogy halld a táncot és nézd a zenét – addig nem is igazán beszéltünk, amíg nem láttam, hogy mit tudnak már a darabból. Az tény, hogy a komfortzónát minden bizonnyal át kell lépni egy Balanchine darab esetében.
Mind a táncosokkal, mind a balettmesterekkel nagyon könnyű volt a munka ebben a két és fél hétben, rengeteget segítettek a munkában, főleg az instruálásban. A táncosok még akkor is tudták, mit kell tenniük, amikor éppen nem értették a szót, amit mondok. Számomra ismét nyilvánvalóvá vált, hogy a tánc egy közös nyelvet jelent, amit megértenek mindazok, akiknek ez a közös szenvedélyük!
Háttér
George Balanchine a Walpurgis-éj című balett koreográfiáját az 1975-ös Faust bemutatóra készítette a franciaországi Nemzeti Opera számára, amelyet a Párizsi Opera Balett táncosai mutattak be. A darabot önálló műként a New York City Balett előadásában láthatta először a közönség.
A Walpurgis-éj jelenet az opera utolsó felvonásában látható, amikor Mefisztó Fausttal együtt elmerül a május 1-re virradó éjjel, a Walpurgis-éj ünnepi eseményeiben, amikor a hagyomány szerint a halottak lelkét szabadon engedik, hogy vándoroljanak. Maga a balett nem önmagában a Walpurgis-éj cselekményeit ábrázolja, hanem az örömteli visszaemlékezésre épít.
A darabot a Balanchine Trust engedélyével, Rebecca Metzger betanításával tűzzük műsorra.
Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásában valósul meg.
George Balanchine (Georgij Melitonovics Balancsivadze) 1904. 01. 22. – 1983. 04. 30.
Szentpéterváron született orosz anyától és grúz apától, aki a kor egyik legnevesebb zeneszerzője és híres operaénekese volt.
Már gyerekkorában megmutatkozott vonzalma a művészetek iránt, ötévesen zongorázni, majd balettozni kezdett. Fiatal korától kezdve érdeklődött a komolyzene iránt is, egyes darabokra kisebb koreográfiákat készített. 1924-ben Németországban turnézott, ahonnan azonban már nem tért haza, ugyanis Szergej Gyagilev impresszárió meghívására koreográfusként helyezkedett el az Orosz Balett társulatban, amelynek hamarosan balettmestere lett. 1929-ig számos koreográfiát készített, olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Szergej Prokofjev, Igor Stravinsky, Claude Debussy, Erik Satie vagy Maurice Ravel. Balanchine közben térdproblémái miatt egyre levesebbet táncolt, míg táncos pályafutása egészségügyi okok miatt abba is maradt.
George Balanchine 1933-ban részt vett a Les Ballets nevű avantgárd társulat megalapításában, majd az amerikai Lincoln Kirstein meghívására az Egyesült Államokba ment, ő kérte fel ugyanis a klasszikus balett amerikai meghonosítására. A következő évben alapította meg az Amerikai Balett Iskolát és Társulatot, és megalkotta első amerikai koreográfiáját, A szerenádot.
1948-ban hozta létre a New York City Balettet, amelynek egészen 1982-ig művészeti igazgatója és vezető koreográfusa volt. Egyik leghíresebb darabja a Diótörő, amely színpadra állítása óta töretlen sikernek örvend.
- április 30-án, 79 éves korában halt meg New Yorkban, a Creutzfeldt–Jakob szindróma következtében. A sors fintora, hogy az idegrendszeri betegség először a táncában mutatkozott meg, elvesztette az egyensúlyérzékét, majd később rohamosan romlott az állapota. Ortodox szertartás szerint New Yorkban temették el.
