Tisztelt Megjelentek!
A Táncművészet folyóirat 2019. tavaszi számában olvasható az utolsó interjú Kun Zsuzsa balettművésszel, a Magyar Állami Operaház örökös tagjával és mesterművészével, az Állami Balett Intézet egykori igazgatójával, a Magyar Táncművészeti Egyetem professzor és rektor emeritájával, aki 2018 karácsonyán távozott közülünk. Az interjút készítő Kazinczy Eszter egyik kérdése így szólt: „Igazgatóként fiatal mestereket szerződtetett, megszüntette a koedukált évfolyamokat, a koncertvizsgákon fiatalabb növendékeket is felléptetett. A „kisdiploma” kiadása, a kiskoncertek bevezetése és a Koreográfusi Stúdió létrejötte is az ön nevéhez köthető. Nem kevés eredmény ez.” Válasz: „Örömömre szolgál, hogy részem volt az intézmény fejlődésében, de találóbb, ha azt mondom, hogy szerencsére nem rontottam el semmit.”
Ha valamit újra és újra meg kell tanulnunk nagyszerű elődeinktől, például tőle, az a szerénység. Kun Zsuzsa ebben mindig követendő mintát mutatott, pedig neki igazán lett volna oka a büszkeségre. Mégis, amikor például a 27 évesen elnyert Kossuth-díjáról kérdezték, rendszerint így felelt: „túl korán kaptam”.
Ez a megemlékezés a születésnapnak szól, Kun Zsuzsa 1934. december 9-én született. A síremlék, amelyet Pogány Gábor Benő Munkácsy-díjas szobrászművész az egyetem Művészeti Tanácsa véleményének figyelembe vételével alkotott meg, immár kőbe vésve hirdeti e nagyszerű prímabalerina emlékét. Tisztelegjünk most ebben a szűk körben a sírja előtt főhajtással, és szervezzük meg a nyilvános, nagyszabású avatóünnepséget 2021. április 29-re, a Tánc Világnapjára.
Nyugodjon békében!
Dr. Bolvári-Takács Gábor
egyetemi tanár, rektor
