Kilencvennyolc éves korában elhunyt Horváth Károlyné Bánky Teodóra, akit munkatársai Horváthné Bánky Dóraként, a balettnövendékek pedig leginkább Dóra néniként ismertek. Személyében az Állami Balett Intézet Általános Iskolája és Gimnáziuma alapító tantestületének utolsó, még élő tagja távozott.
Horváthné Bánky Dóra Székesfehérváron született, 1928. március 18-án. A budapesti tudományegyetemen francia-német szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett és friss diplomásként 1950. szeptember 1-jén lett az akkor megnyílt balettintézet általános iskolai tanára. Két év múlva, 24 évesen igazgatóhelyettessé lépett elő: Bogdány Ferenc, az iskola akkori vezetője hívta maga mellé, hogy segítsen a sajátos oktatásszervezési rendszer kialakításában, a gimnáziumi képzés létrehozásában.
E beosztását közel harminc évig, 1981. szeptember 1-ig megőrizte, amikor is Manherz Károly igazgató örökébe lépve átvette az iskola vezetését, amelyet 1985. augusztus 31-ig, nyugdíjazásáig látott el. 1986-tól 1995-ig, mint nyugdíjas az Elméleti Intézet főiskolai adjunktusaként tartotta a nyelvórákat. Munkája során az a cél lebegett a szeme előtt, hogy a táncművész-növendékek mind jobban kifejleszthessék szellemi képességeiket.
Nyelvtanári minőségében a modern, interaktív módszerek alkalmazásának úttörője volt. A nevéhez köthető a Pedagógiai és pszichológiai alapismeretek tanjegyzet megírása, valamint a négynyelvű szöveggyűjtemény és a hozzá tartozó audiokazetták hanganyagának összeállítása. Tanári és vezetői munkája mellett 1977-től két évtizeden át a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyelviskolájában is oktatott. Mivel a balettintézet működését mindenkinél jobban ismerte, a nyolcvanas évektől kezdve több iskolai évkönyvet szerkesztett, összeállította az 1985-ös intézménytörténeti kiadványt, valamint a 2001-ben megjelent ötven éves ünnepi kötet személyi adattárát. Egykori munkahelyére szívesen visszajárt, rektorként utoljára Szakály György köszönthette őt.
Horváthné Bánky Dóra halálával olyan pedagógus távozott közülünk, aki az intézmény alapításától az ezredfordulóig minden balettnövendék sorsát a szívén viselte.
