„Klasszikus balett osztálytól még nem láttam ilyet!” – mondta egy férfi a mellette ülő nőnek vasárnap este, amikor a közönség vastapssal jutalmazta a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakirányán végző hallgatók vizsgaelőadását a Magyar Állami Operaházban. Dzsubák Tamás, az index.hu újságírójának cikke a június 29-i Vizsgakoncertről.
A fiatalok életükben fontos mérföldkőhöz érkeztek: hosszú, embert próbáló út ért a végéhez. És bár a színpadon végig fegyelmezett és kontrollált mozdulatokat láttunk, a függöny legördülésekor már szem sem maradt szárazon. De ne szaladjunk ennyire előre. A nézőtér már megtelt, amikor Fodorné Molnár Márta rektorasszony köszöntőbeszédében elmondta, hogy „a tanulmányaikat ma lezáró fiatalok előtt óriási lehetőségek állnak, hiszen főtantárgyuk, a klasszikus balett mellett a táncművészet számos más formanyelvét is magas szinten sajátították el.”
Fotók: Csillag Pál
A vizsgaelőadás programja is ezt az összetett, sokrétű képzést tükrözte. Az első felvonás Riccardo Drigo és Marius Petipa A kalóz című balettjének részleteit vonultatta fel, klasszikus stílusban. A színpad díszlete egy elhagyatott palota belső udvarát idézte, melyet a növendékek mozgása és jelenléte töltött meg élettel.
A második felvonásban klasszikus és modern művekből láthattunk részleteket. Az előadásokban kreatív ötletek és személyes történetfoszlányok sejlettek fel – mintha a táncosok saját érzéseiket, élményeiket mozgatták volna meg. Nemcsak a test, de a lélek is mozgásba lendült – így vált az előadás bevonóvá, bensőségessé.
A harmadik rész valódi csúcspontot hozott: világpremierként mutatták be Lukács András koreográfiáját, Örök körforgás címmel, amelyet kimondottan a végzősök számára készített. A darab elejétől a végéig katarzist okozott, jó volt látni, hogy a csoport összetartó ereje mindent áthidalt. Lebegtek, mint egy pókháló: törékenyen, mégis stabilan.
Fotók: Csillag Pál
Ehhez kellett Lukács András – Harangozó Gyula-díjas koreográfus – zsenialitása is, aki pontos érzékkel szervezte mozgásba a fiatalokat. Körbe-körbe, keresztbe-kasul táncoltak, látszólagos lazasággal, valójában elképesztő precizitással.
Az előadás végén a közönség percekig tartó vastapssal ünnepelte a hallgatókat – a taps nemcsak a látottaknak szólt, hanem annak az elszántságnak és alázatnak is, amely a teljes estét áthatotta. Ritka az ilyen egységes, mély hatást keltő vizsgaelőadás. Az est valódi ünneppé vált – nemcsak a hallgatók, de a táncművészet számára is.
„A gyerekeknek sikerült a legjobb oldalukat megmutatniuk” – mondta az Indexnek Volf Katalin évfolyamvezető, Kossuth-díjas művész, aki párás szemmel értékelte a látottakat. „Most lett vége, rengeteg az emóció, a feszültség – de azt gondolom, ez egy jó előadás volt.”
Közben a kulisszák mögött már javában zajlott az ünneplés: a fiatalok tanáraikkal koccintottak – természetesen alkoholmentesen. Egy korszak zárult le számukra: ez volt az utolsó közös fellépésük, az utolsó alkalom, hogy együtt táncoltak. Az elmúlt hetekben ez már érezhetően „benne volt a levegőben”, az utolsó két hétben pedig felfokozott állapotban készültek. „Ez a legnehezebb vizsga, mert valódi tétje van” – mondta Volf, aki szerint nemcsak szakmailag, emberileg is nagy próbatétel volt ez számukra.
A jövő innentől már a világ tánctermeiben, próbatermeiben, néha kemény padlóin és még keményebb kritikák közepette folytatódik. Volf Katalin szerint erre nem lehet igazán felkészíteni őket:
„A saját útjukat kell járniuk, és a saját pofonjaikat meg kell kapniuk. Én csak annyit tehetek, hogy itt vagyok, és szeretem őket. Ha bármi van, jöjjenek, sírják ki magukat a vállamon.”
A vizsgaelőadás koncepcióját Túri Sándor évfolyamvezető társával, és az MTE egyetemi docensével jegyezte. Céljuk az volt, hogy minden végzőst egyenrangúan megmutassanak, ne emeljenek ki senkit. A harmadik felvonást rendező Lukács András már másfél évvel ezelőtt „le lett stoppolva” a projektre Volf Katalin által.
„Nem gondoltam, hogy ilyen csodálatos produkciót kapunk” – mondta elérzékenyülve. És valóban, a vizsgaelőadás nem csupán egy táncszakmai esemény volt, hanem egyszerre búcsú és beavatás. Egy új élet kezdete.
A végzős évfolyam hallgatói: Bank Lili, Bárány Ágoston, Boboi Felix, Chiang You-Rou, Egerházi Thalia, Ishii Ryo, Knausz Patrik, Precup Julia, Sakurako Hommochi, Shimizu Yuma, Szabó Rozina, Szepsi Dóra, Toydemir Ezgi, Yurchenko Mariia, Zhang Yi Di. Évfolyamvezető mesterek: Volf Katalin és Túri Sándor.
