Csizmadia Tamás tíz esztendeje dolgozik balettmesterként a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Hisz abban, hogy bizalommal, szorgalommal és egy kis szerencsével bárhonnan bárhova el lehet jutni. Ars poeticája: „Az én dolgom kinyitni az ajtókat, de a hallgatóim döntik el, melyiken lépnek be.” Mindez ebben a tanévben főképp az általa Sunny Dance Companynak nevezett tizenhét fős, harmadik végzős évfolyamára vonatkozik.
Közel tíz éve dolgozol balettmesterként a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Vissza tudsz még emlékezni, hogy keződött?
Még a mesterképzésre jártam és aktívan táncoltam, amikor volt mesterem, az egyetem akkori rektora, Szakály György felajánlott egy asszisztensi állást maga mellett. Régebben megszokott dolog volt, hogy a fiatal balettmesterjelöltek nem kapnak rögtön saját osztályt, hanem előbb egy tapasztalt mester mellé szegődnek, tőle tanulnak. Ehhez hasonló történt akkor velem is.
Nagyon élveztem azt az évet, mert nem volt rögtön akkora felelősség a vállamon, eleinte csak figyelnem és tanulnom kellett a mesterem mellett. Idővel tarthattam bemelegítő gyakorlatokat, próbákat, helyettesíthettem különböző évfolyamoknál, egyre több feladatot bíztak rám. Egy évre rá, amikor megkaptam a balettmesteri diplomámat, megkaptam mellé az első osztályomat is.
Mi történt azután?
Elkezdtem keresni a saját utamat. Az első modern évfolyammal két évet dolgoztam. Elvezethettem őket a képesítő vizsgáig, ami egyik oldalról hatalmas megtiszteltetés és bizalom volt ilyen kevés tapasztalattal a hátam mögött, a másik oldalról pedig nagy kihívás, amivel meg akartam birkózni.
Fotók: Csillag Pál
Lőrinc Katalintól rengeteget tanultam abban az időszakban (is), hiszen az évfolyam vezetőjeként „fegyverhordozójának” fogadott. Meghallgatta és kikérte a véleményemet az évfolyamot érintő dolgokban, és segített, bíztatott, erősítette bennem, hogy képes vagyok a feladatra. Kihozhattam az akkori magamból a maximumot.
Azóta már volt egy másik végzős évfolyamod is…
Igen. 2018 szeptemberében felkértek a Színházi tánc szakirány évfolyamvezetőjének. Egy újabb nagy kihívással szembesültem, ugyanis ez volt az első évfolyam ezen a szakon. Rengeteg feladatunk volt, meg kellett találnunk a célját ennek a szakiránynak az Egyetemen, ki kellett taposni az utat. Kalmár Attila tanszékvezetővel együtt kezdtük lerakni az alapokat. Embert próbáló három év volt – ráadásul ott volt közben a koranavírus-járvány – melynek végén egy sikeres vizsgakoncert és sok szerződésajánlat volt a jutalmunk. Azóta is követem, ki merre jár, mit csinál. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
Miben más a mostani végzős modern évfolyamod, mint az előző kettő?
A jelenlegi évfolyamom a koronavírus-járvány alatt kezdte meg a tanulmányait az Egyetemen. Az első évet – három különböző balettmesterrel – online töltötték, majd hirtelen bekerültek a balett-terembe, immár másodévesként. Sokan balettévfolyamból jöttek át erre a szakra, voltak, akik előtanulmányok nélkül érkeztek. Szerettem volna, ha egymást elfogadva, közös célt kialakítva lassan, lépcsőről lépcsőre együtt haladunk előre. Először el akartam nyerni a bizalmukat, megmutatni, hogy munkával, szorgalommal és persze egy kis szerencsével bárhonnan is jöttünk, bárhogyan is kezdtünk, előre lehet lépni. Az első közös év után átalakult a csapat összetétele, több embertől el kellett búcsúznunk, többen csatlakoztak hozzánk, míg végül kialakult az általam Sunny Dance Company névre keresztelt csapat. Tudatosan, sok-sok munkával, tégláról téglára építettük fel közösen azt, ahol most vagyunk; az utolsó tanévben, a diploma küszöbén.
Voltak olyan változtatások, újítások ennél az évfolyamnál, amit máshogy csináltál?
Ők a harmadik olyan generáció Egyetemünk modern évfolyamainak történetében, akiknek az ötödik év első félévében lehetőségük van egy teljes félévet, úgynevezett gyakornoki időszakban tölteni. Ez azt jelenti, hogy ebben a pár hónapban az egyetemen kívül, partneriskoláknál, együtteseknél, különböző projektekben vehetnek részt.
Belekóstolhatnak a professzionális táncművész-életbe itthon és külföldön egyaránt. Ezt előkészítve a tavalyi évben – a Lőrinc Katalin mesternővel közös évfolyamunknál kipróbált rendszerhez hasonlóan – elindítottunk egy „Mesterkurzus” nevet viselő programot, amely során az akkor negyedéves hallgatók egy, vagy többalkalmas foglalkozásokon megismerkedhettek hazai társulatokkal, társulatvezetőkkel, koreográfusokkal. Szerintem ez nagyon jó lehetőség kapcsolatteremtésre és kapcsolatépítésre, hiszen így az együttesvezetők is felmérhetik a jövő generációját, és a hallgatóknak is lehetőségük nyílik nem csak a színpadról, hanem a teremből is megismerni az együttesekben folyó munkát.
Fontos állomása volt a tavalyi évnek a Feledi Jánossal való együttműködésünk is, hiszen az egész évfolyam részt vehetett egy új darab születésében, melyet sikerrel elő is adtunk a Müpában.
Mik a terveitek erre az évre? Hogyan készültök az évvégi záróvizsgára?
Szerencsések vagyunk, ugyanis a Tempus Közalapítvány közreműködésével, a Pannónia Ösztöndíjprogrammal a hallgatóimnak elsőként van lehetőségük külföldön is eltölteni egy párhónapos gyakornoki időszakot. Sokan szerettek volna élni ezzel a lehetőséggel és szerettem volna segíteni nekik.
Ezért tavaly tavasszal vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem feleleveníteni, felkutatni és kiépíteni a nemzetközi kapcsolatokat. A befektetett energia meghozta a gyümölcsét, ugyanis három hallgatónk elsősorban itthon, tizennégy hallgatónk pedig rövidebb időt tölthet külföldi intézményeknél, dance programoknál, társulatoknál is. Ezt követően, januártól belevetjük magunkat az évvégi vizsgaelőadás felkészülési időszakába, aminek a részleteit még nem árulnám el…
Mi a személyes célod ebben az évben?
Amennyire tőlem telik, szeretnék mindenkit segíteni abban, hogy elérje a saját célját. Az én dolgom kinyitni az ajtókat, de a hallgatóim döntik el, melyiken lépnek be.
Minden tanév elején keresek egy olyan gondolatot, ami a legjobban tükrözi azt, amit tanárként szeretnék megvalósítani abban a tanévben és amiből aztán erőt meríthetek. Az idei választottam a következő keleti bölcsesség:
„Egy nap a tanítvány megkérdezte a mesterét: Mester! Sokat kell még várni, hogy a dolgok jobbra forduljanak? A mester erre így felelt: Ha várunk fiam, akkor még sokat…”
Cikksorozatunkban bemutatjuk az évfolyam hallgatóit abban a környezetben, ahol gyakornoki időszakukat töltik. Ellátogatunk majd ide-oda-amoda…
