Július első hétvégéjén került sor a Magyar Táncművészeti Egyetem 2025/2026-os tanévének évzáró és diplomaátadó ünnepségére. A helyszín ezúttal – az ifj. Nagy Zoltán színházterem felújítása miatt – nem az Egyetem főépülete volt, az ünnepségre a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium tornatermében került sor. Az eseményen a végzősök átvehették diplomáikat és több kiváló munkatárs és mester is elismerésben részesült.
Az évzáró ünnepségen jelen voltak a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói, kiváló oktatói, mesterei és természetesen az MTE vezetői: Fodorné Molnár Márta egyetemi tanár, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora; Salát Magdolna, rektorhelyettes; Dr. Macher Szilárd egyetemi tanár, a Dózsa Imre Táncművészképző Intézet intézetigazgatója; Topolánszky Tamás egyetemi docens, a Fodor Antal Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézet intézetigazgatója; Ágoston-Vas Ottília, a Nádasi Ferenc Gimnázium és Kollégium főigazgatója és Kovács Kristófot, a Hallgatói Önkormányzat elnöke.
Fotók: Csillag Pál
A méltó hangulatú eseményen 42 táncművész szakos hallgató vehetett át diplomát, akik a néptánc, a klasszikus balett és moderntánc szakirányon végeztek. Kitüntetéssel két hallgató végzett, Clémence Rhode és Itoh Natsuki, akik mind az elméleti, mind a gyakorlati záróvizsgán 5-ös érdemjegyet kaptak, szakdolgozatuk és a szigorlataik eredménye is jeles, továbbá érdemjegyeik között nincsen jónál alacsonyabb.
A Táncos és próbavezető szak angol nyelvű képzésén 2026-ban 5 hallgató végzett, közülük kitüntetéssel végzett, Cserey Sophie Bernadette.
A hallgatói eskü szövegét a diplomások számára Nemes Nóra végzős hallgató, olvasta elő és talán itt illik megjegyezni, hogy az eseményt Csek Boglárka moderálta. Így ő mondhatta el azt is, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem büszke azokra a kollégákra és hallgatókra, akik szakmai munkájukkal, folyamatos magas szintű teljesítményükkel hozzájárulnak az egyetem szakmai céljainak megvalósításához. Ezért az eseményen, a hagyományoknak megfelelően rangos díjak, elismerések átadására is sor került.
Kilencedik alkalommal adták át a Merényi Zsuzsáról elnevezett Merényi-díjat. A díj célja annak a magas színvonalú és kitartó munkának az elismerése, melyet az Egyetem Vidéki Tehetségcentrumaiban dolgozó kollégák végeznek. A Merényi-díjat a 2026-ban végzett kimagasló munkája alapján Rácz Erika, a Nyíregyházi Tehetség Centrum szakmai vezetője kapta.
Az Állami Balettintézet alapító igazgatójáról, Lőrinc Györgyről elnevezett díjat a Noverre Táncművészeti Alapítvány alapította 1997-ben Kun Zsuzsa Kossuth-díjas balettművész, balettmester, az Állami Balett Intézet korábbi igazgatójának kezdeményezésére. 2026-ban a Lőrinc György-díjat Kazinczy Eszter, címzetes egyetemi docens, a IX. évfolyam évfolyamvezető balettmestere kapta.
A Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói közül tanévben többen nyújtottak kiemelkedő szakmai teljesítményt. Ezt ismeri el díjakkal a Művészeti Tanács.
A végzősök jutalmazására szolgál klasszikus balett szakirányon az egyetem jogelődjének egykori igazgatójáról, Kun Zsuzsáról elnevezett díj. A díjat ebben az évben Bajusz Levente vehette át.
Szintén a végzős kaphatja néptánc szakirányon az egyetem jogelődjének egykori tanszékvezetőjéről, majd rektoráról, Zórándi Máriáról elnevezett díjat, melyet 2026-ban Busai Bori és Baka Levente vehetik át.
Szakmai munkája elismeréseként a Művészeti Tanács díjában 2026-ban, egyetemi képzésben résztvevő végzősök közül dicséretben részesült:
- klasszikus balett szakirányon, Clémence Rhode,
- néptánc szakirányon: Nemes Nóra és Asperján György,
Tanszéki dicséretet kapott, melynek célja azon hallgatók és növendékek jutalmazása, akik egész éves munkája méltó az intézményben immáron 76 éve folyó művészeti képzés kiemelkedő színvonalához:
- klasszikus balett szakirányon: Kócsó Dóra, Molnár Gergely Apor, Tokai Ábel és Sudo Sora;
- moderntánc szakirányon: Bakonyi Simon, Kaszás Anna Réka, Tóth Bulcsú és Pártosi Lili;
- színházi tánc szakirányon: Gaál Benjamin, Takács Viktória és Szabó Róza Léna;
- a Néptánc Tanszék a következő hallgatókat tüntette ki: Bencze Kata és Poór Mária és
- a Táncos és Próbavezető angol nyelvű szakon: Cserey Sophie és Eleonora Savic részesült elismerésben.
A Művészeti Tanács ebben 2026-ban alapította a Rektori Kitüntetést, amely azon hallgatói csoportok elismerésére szolgál, amelyek kiemelkedő szakmai teljesítményükkel, elhivatottságukkal és példamutató együttműködésükkel jelentősen hozzájárultak egy-egy intézményi művészeti produkció sikeres megvalósításához. Idén az egyik Rektori Kitüntetést a Dankó Pista operett létrehozásában és színpadra állításában végzett kiemelkedő és odaadó munkájuk elismeréseként a Táncművész szak néptánc szakirányon előkészítős II. évfolyam hallgatói kapják. A hallgatói közösség nevében az elismerést Hannus Krisztina és Beliczki Dominik vette át.
Az évfolyam hallgatói:
Antal Anna Eszter, Berkes Blanka, Bistey Boglárka, Bohus Lilla, Csiktusnádi-Kiss Viola Anna, Dobos Klára, Dudás Lili, Filkor Rebeka, Hajdu-Németh Ilona Erzsébet, Hannus Krisztina, Oláh Blanka Éva, Szántai Viola, Tavasz Lelle Panna, Tompa Dorka, Belinczki Dominik, Gerencsér Soma, Halaj Vince, Hegyesi Damján, Kispál Domokos, Kondics István, Lipusz Bendegúz, Pércsi Márton, Prokop Ferenc, Taba Mátyás István, Takács Gergő Boldizsár és Tallér Szabolcs.
A másik Rektori Kitüntetést azok a Táncművész szak klasszikusbalett szakirányos hallgatók kapják, akik a Vizsgakoncert megvalósításában nyújtott kiemelkedő művészi teljesítményt és végeztek fontos közösségi munkát.
A hallgatói közösség nevében az elismerést Kócsó Dóra és Póda Botond vette át.
A díjazott hallgatók:
Balog Márton, Balogh Jázmin, Basile Leonardo, Csek Boglárka, Diósi Zselyke, Dmytriyenko Nikol, Fehér Emese, Fring Petra, Góra Áron, Gorondi Eszter, Gulyás Liza, Győri Szófia, Hayakawa Kaoru, Hosoi Rin, Inoue Yunoka, Iurato Sarah, John László, Kaneko Haruna, Késmárki Pál, Kobayashi Manato, Kocsaslijszkij Piros, Kosaras Boróka, Krieg Axel, Louis Orsini-Mustafa, Matleena Lundelin, Medgyesi Lilla, Miskolczi Tamara, Nakos Míra, Orbán Zsombor, Papp-Fekete Réka, Pethő Ferenc, Póda Botond, Sándor Róza, Talos-Pop Iarina, Tanaka Airi, Urano Mao, Vida Vencel, Wakisaka Teira, Watanabe Jo, Watanabe Maika, Zilahy Szonja és Zwiep Miléna,
Az Egyetemet fenntartó Alapítvány kuratóriuma 2022-ben hozta létre a „Magyar Táncművészeti Egyetem tehetségkövete” díjat. Az elismerés célja, hogy támogassa azt a kiemelkedő tehetségű táncművész szakos hallgatót, aki munkájával, szakmai vállalásaival és eredményeivel méltó módon képviseli az Egyetem szellemiségét és hitelesen mutatja be az intézményben zajló magas színvonalú munkát. A díjat 2026-ban a táncművész szak színházi tánc szakirány III. évfolyamos hallgatója, Takács Viktória kapta, aki egy későbbi időpontban veszi majd át az elismerést.
Az MTE egyik legnagyobb elismerése a Nádasi-díj, melyet minden évben olyan diákok és pedagógusok kapnak, akik példamutató munkájukkal, megbízhatóságukkal, emberségükkel és közösségünkért végzett tevékenységükkel kiérdemlik társaik és kollégáik elismerését. A díjazottakról a Nádasi Ferenc Gimnázium tantestülete titkos szavazással dönt. Ez különleges jelentőséget ad az elismerésnek, hiszen azt azok ítélik oda, akik nap mint nap együtt dolgoznak a jelöltekkel, és jól ismerik személyiségüket, értékeiket és közösségünkért végzett munkájukat.
Nádasi Ferenc díjat vehetett át: Kálmán Salamon az MTE Audióvizuális Stúdiójának vezetője és Krajczár Lili 12. évfolyamos tanuló.
A Danilova-díjat, melyet Elsiabet Danilov hívott éltere, minden évben azok a kiválasztott fiatal művészek kapják, akiket az alapító, valamint a másik adományozó, Claude Nicolett jelöl ki. 2026-ban négy tehetséges hallgató részesülhet ebben az elismerésben, valamint az azzal járó pénzjutalomban, mellyel az adományozók a fiatal művészek további szakmai fejlődését kívánják támogatni: Póda Botond, Kocsaslijszki Piros Táncművész szak – klasszikus balett szakirány VII. évfolyam és Farkas Blanka V. évfolyamos, valamint Medgyesi Lilla VI. évfolyamos hallgató.
És végül, de nem utolsó sorban: oklevéllel és jutalommal ismerték el az évzáró ünnepségen azoknak a diákoknak az egész éves munkáját, akik kitűnő eredményt értek el nem csak szakmai útjuk, de gimnáziumi tanulmányaik terén is.
A díjat a következő hallgatók kapták:
Az I. évfolyamból: Szilágyi Gréta,
a II. évfolyamból: Iurato Sarah, Zilahy Szonja és Talos-Pop Iarina Milena
a III. évfolyamból: Balyi Borbála és Sándor Róza Emília,
a IV. évfolyamból: Dobsa Lia és az V. évfolyamból: Farkas Blanka.
A Magyar Táncművészeti Egyetem tanévzáró és diplomaátadó ünnepségén több beszéd is elhangzott, vezetők és végzős hallgatók is felszólaltak. Mi most a nagyhatású hallgatói beszédeknek szeretnénk teret nyitni. A két végzős hallgató, Tátrai Réka és Petrik Balázs beszédét végezetül változtatás nélkül közöljük.
TÁTRAI RÉKA
Tisztelt Rektor Asszony, Tisztelt Mestereink, Kedves Vendégeink, Családtagjaink és Kedves Végzős Hallgatótársaim!
El sem hiszem, de megérkeztünk! Azért rázós utunk volt, némely kanyarban kevesebben lettünk, némely megálló végtelennek tűnt, némelyt többször is érintettük (Perc utca, Béke út, Táncosok Klubja, Hölgyválasz, Szövőgyár, Berni utca, Honvéd) volt, aki szakadékot látott az ablakon kinézve, volt, aki napfelkeltét, de akik ma itt állnak diplomával a kezükben, azoknak egyrészt lejárt a diákbérlete, másrészt kiszállhatnak a végállomáson. Persze ez csak egy szófordulat, valójában közel sincs még a vége! Csupán elérkeztünk ahhoz a megállóhoz, ahol búcsút intünk eddigi útitársainknak, hogy szélnek eredjünk. Ne feledjétek! Támasz, rezonancia, karcsú levegő, a zene mindig tart valahová! Ahogyan mi is. És hogy mit viszünk a batyunkban? A három év learatott gyümölcsét és az út porát. Mert, hogy a kettő kéz a kézben jár.
Az alsó gyümölcsöket könnyű elérni, csak felnyújtod a karod és már tied. De vigyázz, azokat bárki eléri, hamar elfogynak! A szürethez azonban fel kell mászni a legékesebbekért, és mire jól lakhatna vele az ember, máris tél van. Akkor hát mégis mi értelme? Meg miről beszélek úgy egyáltalán? A kampusz finom sárgabarackjairól? Természetesen nem. Arról, hogy a belefektetett munka gyümölcse, később térül meg, mint ahogy azt az ember várná, ez maga a próbatétel. Hiszen minden alkalom számított, minden korán kelés, minden óra utáni gyakorlás, fejben átnézés, elejtett verejték, izomláz, tánc próbáért lemondott esemény, minden komfortzóna átlépés, minden jobbra vágyás, közösen megélt nehézség, meg persze a szünetekben a sok ventillálás és hülyéskedés. Azonban minden küzdelmes pillanatban, csak a táncba vetett hit és elhivatottság képes előre vinni. Pontosan ezért kell teljes szívedből szeretni ezt a szakmát, mert egyszerűen félgőzzel nem éri meg csinálni.
Külön köszönet Mestereinknek, akik nem hagyták, hogy félgőzzel működjünk és akik a mesterségbeli fogások átadása mellett a lehetetlennel próbálkoztak: átadni a szakmához szükséges szellemiséget és hozzáállást.
Tudom, nem voltunk egyszerű esetek, főleg a mi osztályunk (itt megköszönném mestereink próbára tett türelmét), azonban emlékezetemben az osztályunktól zengő folyosók, a halloweeni jelmezes balett órák, a karácsonyi húzások, a szállóigévé vált poénok, nevetések, barátságok és a “bikák legnagyobbika” fog megmaradni.
Köszönjük továbbá a hátteret biztosító szülői támogatást és az aggodalmon felülkerekedő bizalmukat!
„Nem az érdekel, hogyan mozognak az emberek, hanem az, mi mozgatja őket.” – hangzott Pina Bausch-tól. Mint tudjuk tánccal nem lehet hazudni, így ez a mozgatóerő mindig látszani fog. A testünkkel együtt a lelkünk is porondra kerül és ez az ami valójában számít. Nem az elismerések, nem a szerepek, nem a díjak és nem is az oklevelek. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan, mint az őszinteség és a szolgálat magaddal és a mindenkori közönséggel szemben.
Bár egy táncosnak nem a beszéd az erőssége, Martha Graham mégis azt mondta, hogy „a tánc a lélek rejtett nyelve”. Ezért hát beszéljetek tovább, ahogy tudtok, minél többet és remélem, hogy fogunk még egymással is, most azonban rövidre kell zárnom. Mindenkinek örömöt, őszinteséget, gyümölcsöt és port, sikert és sikertelenséget kívánok következő útján és bárhogyan is alakul az élet, lássátok meg a napfelkeltét az ablakon kinézve!
Köszönöm a figyelmet és gratulálok a végzett táncművészeknek!
PETRIK BALÁZS
Tisztelt Rektor Asszony, mestereink, kedves szülők, hozzátartozók, és természetesen végzős hallgatótársaim!
Egy jó beszéd mindig egy idézettel kezdődik. Valahogy komolyabb hangvétele lesz annak a végtelennek tűnő mégis csupán 5 percnyi beszédnek. Bár az idézet szerzője nem kötődik közvetlenül a szakmánkhoz, de ha már július 4 akkor Roosevelt szavaival élnék: „A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.”
Amikor évekkel ezelőtt beléptünk a Magyar Táncművészeti Egyetem kapuján, mindannyian magunkkal hoztunk egy ilyen álmot. Volt, aki egy gyermekkorában látott előadás hatására választotta ezt az utat, volt, akit a családi hagyomány vezetett ide. Talán még mi magunk sem tudtuk pontosan, mondjuk honnan is sejthettük volna, hogy milyen hosszú és embert próbáló út áll előttünk.
A mai nap különleges. Egyrészt azért, mert diplomát kapunk. Másrészt azért, mert végre hivatalosan is igazolni tudjuk majd, hogy évekig ugráltunk, forogtunk, izzadtunk, énekeltünk, kiabáltunk, a földön gurultunk — és mind ezekért felsőfokú végzettség jár.
Tehát egy különleges út végére érkeztünk. Egy olyan út végére, amely számunkra nem csupán egyetemi tanulmányokat jelentett, hanem életformát, közösséget, küzdelmet és hivatást. De ami talán a legfontosabb, hogy örömet is. Örömöt a reggel 8 órai balettórákban, örömöt a szombati vagy ugye vasárnapi próbákban.
Ennyi szép és megható szó után, ismét egy idézetet szeretnék felolvasni.
,,A táncos nemcsak a testével, hanem a szívével és a múltjával is dolgozik. Aki egyszer megérezte a mezőségi ritmusok lüktetését vagy a csárdás sodrását, az soha többé nem lesz ugyanaz az ember. Ez egy életre szóló szövetség a kultúrával és önmagunkkal.”
— Novák Ferenc „Tata”
Egy ilyesfajta szövetség alakult ki köztünk is. Láttuk egymást kialvatlanul, idegesen, másnaposan, sérülten, boldogan, sírva, nevetve.
Magyarul: láttuk egymást a legemberibb pillanatainkban..
Az évek alatt rengeteget kaptunk a Mestereinktől, amikért örökké hálásak leszünk.
Például megtanultuk, hogy a „még egyszer” kifejezésnek nincs felső határa és korlátja, és annyiszor hallottuk, hogy egyszer csak azt vettük észre, hogy nem kell már még egyszer mert eltelt ez az öt év.
Külön szeretném megköszönni a családjainknak, hogy éveken át úgy tettek, mintha teljesen normális lenne, amikor hajnalban, enyhén szólva is kétes állapotban hazaérkeztünk egy táncházból vagy buliból és másnap azt állítottuk, hogy ez szakmai fejlődésünk érdekében történt.
Elérkezett a csúcspont. Szeretném ugyanis megköszönni azoknak a Mestereknek a munkáját, akiknek köszönhetően ma itt lehetünk.
Brieber Éva, aki igen kitartóan tanította a lányokat balettra éveken át.
A fiúk balettmestereit nem kezdeném el felsorolni, mert majdnem több volt, mint ahány évig ide jártunk, de mindenképpen kiemelném Kissitkei-Kovács Márk Jenő Mester, Vitéz Kapitányt.
Köszönjük a legmagasabb mesternek, Kalmár Atillának, a modern tánc oktatást.
Szeretnénk megköszönni dr. Ónodi Bélának, az évfolyamvezetőnknek, Főnök Mesternek és nem mellesleg a calusarii királyának.
Köszönettel tartozunk Hortobágyi Gyöngyvérnek, aki fegyelmet adott a tagozatnak, és ha kellett bármeddig dúdolt nekünk, akár hangrögzítőre is.
Köszönjük Rémi Tünde mesternőnek. Egy biztos, ahogyan a Mesternő táncol magassarkúban, ahhoz még a mester diploma is kevés lenne.
És köszönjük Appelshoffer Jánosnak a felejthetetlen táncélményeket és óriás terpeszeket.
Summa – summárom szeretnénk megköszönni Ifj. Zsuráfszki Zoltánnak a munkáját és a rengeteg örök klasszikus mondását.
Az eddig elhangzottak alapján kiderült, hogy nem vagyok se Petőfi, se más nagy költő.
Így a végén nincs más hátra, azt hiszem készen áll a tagozat a nagybetűs világra.
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem fog fájni a búcsú,
így hát inkább nem mondom, és a diploma egyébként is nagyobb súlyú.
A végzős hallgatóknak sok sikert kívánok,
Mert a jövőt mi írjuk, és remélem majd bírjuk, hogy aztán egymást visszasírjuk.
Jó, hogy velem tartottak
Köszönöm, hogy engem tisztelettel meghallgattak.
