...
EgyetemHírekKiemelt

Egy hallgató szemszögéből: Izzik a galagonya, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadása

By 2026.11.10.No Comments

A tagozat lelkesebb felével Debrecenben töltöttük a vasárnap délutánt, ahova a mestereink is elkísértek- a Csokonai színházban bemutatott darabhoz ugyanis évfolyamvezetőink (Appelshoffer János és Rémi Tünde) készítették a koreográfiákat – írja beszámolójában, Dobos Klára táncművész BA Néptánc szakirányos hallgató. A bemutató teljes tudósítását valóban érdemes elolvasni! 

A mű Fellini ‘Zenekari próba’ 1978-as olasz filmjén alapszik, de ifj. Vidnyánszky rendezése új fűszerezést ad: így a téma nem csupán a hatalom, tiltakozás, hanem a generációk kontrasztja, összecsapása is.

A közönség egy nyílt énekkari próbába csöppen, megismerkedünk az énektanárral, korrepetítorral, kottatárossal, majd a nézőtérről fokozatosan összegyűlik maga az énekkart képző diáksereg, és a közönség a kezdeti interaktív helyzetek után lassanként szemlélővé válik. Challenge, TV-s közvetítők, külföldi karnagy- az összes felnőtt különböző korosztályt, temperamentumot és szemléletet képvisel, egy viszont azonos: mind megpróbálják bebizonyítani, hogy az ő vezetésükkel jól működik az énekkar. De kinek sikerül bármit elérni? Mi az a módszer, az a fajta közeledés, ami hatékony a fiatalokkal szemben?

Fotók: Csokonai Nemzeti Színház

A gyerekek folyton lázadnak, tüntetnek, jogaikat követelik. Nincs erős munkamorál, mindig szünetet kérnek, ellenkeznek, néha már meglehetősen indokolatlannak tűnik a sok háborgás. De ezt mondhatjuk úgy is, hogy nem tűrnek el mindent, igazságosságot szeretnének, azt, hogy meghallgassák őket, komolyan legyenek véve. Le a zsarnokokkal! Leváltanak mindenkit, megkötözik az összes üres ígéretű felnőttet- csakhogy mi marad? Mi épül? Mikor énekel végre az énekkar? A szerelmet, ártatlanságot, éneklés szeretetét szimbolizáló lányt lövés éri a forradalmi fergetegben, s végül az ő áldozata szükséges ahhoz, hogy a társai egyetértésben működjenek, és énekeljenek. Azaz énekelnének. Ugyanis mindig akad egy, aki megtöri az olyannyira várt harmóniát, fegyvert ragad, büntetést kíván. A megkötözött felnőttek helyett saját társára lő.

Mit képvisel végtére is a mi generációnk, a Z? Rendkívül szellemes és hű reprezentációit láttuk a ‘bezzeg az én időmben’ típusú múlt századi boomereknek, akik bevallják, hogy nem értenek már semmit a mai világból; a trendekkel meglehetősen erőltetetten kapcsolódó pörgős millenialoknak.

Megjelenik az adott országok sztereotipikus attitűdjét hozó külföldi karnagyok viselkedése, a maradiasság és a korral való haladás szemlélete, a digitalizáció nyertesei (TV-sek) és vesztesei (a munkanélkülivé vált kottatáros) illetve a legaktívabb felhasználói. A darab minden generációt megszólított, rengeteg aktuális problémát felmutatott, de olyan hihetetlenül találó poénokkal, olyan sodró zenékkel, olyan lendülettel és hitelességgel, hogy az előadás után hirtelen nem tudtunk megszólalni.

Másnap annál inkább: akkora lelkesedéssel meséltünk, hogy az összes többi osztálytársunk megbánta, hogy otthon maradt.

  • Díszlettervező: Devich Botond
  • Jelmeztervező:Vidnyánszky Alexandra
  • Dramaturg:Orosz-Bogdán Noémi
  • Zeneszerző: Urbán Kristóf
  • Koreográfus: Appelshoffer János
  • Koreográfus asszisztens: Rémi Tünde
  • rendező: ifj. Vidnyánszky Attila

Dobos Klára táncművész BA Néptánc szakirányos hallgató.