Beszélgetés Fodorné Molnár Mártával, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorával a modellváltás elmúlt egy évének hasznáról, a brandépítésről, a keleti nyitásról, az új szakirányokról, az élvonalba kerülésről, neves bel- és külföldi vendégtanárokról, paradigmaváltásról az utánpótlás biztosításáról, valamint arról, hogy jövőre miért nem fog aggódni a gázszámla miatt. A Táncművészetben megjelent interjút teljes terjedelmében közöljük.
Önnek kijutott a „jóból” az első rektori évében, tavaly a járvány, az idén az energiakrízis kényszerít ki rendkívüli intézkedéseket az intézményben. Úgy tudom, külön válságstáb is összeült, gondolom, megpróbálják elkerülni az online oktatásra való átállást. Milyen intézkedések várhatók?
Valóban azonnal létrehoztunk egy válságstábot és készült egy stratégiai terv is. Konzorciumot hoztunk létre több egyetemmel a közös gáz- és árambeszerzés érdekében. Együtt írunk ki közbeszerzési pályázatot egy kedvezőbb ár reményében, amely jelentékeny megtakarítást eredményezhet. Sok egyetem megteheti, hogy bizonyos kurzusokat eleve csak online hirdet meg, de ez nálunk, a táncművész- és táncpedagógus-képzésen nagyon nehézkes lenne. Ebbe már belekóstoltunk a járvány idején, és hát pokoli volt, hogy finoman fogalmazzak. Nehéz otthon, sőt nem is lehet a könyvszekrénybe vagy a hűtőgépbe kapaszkodva az izomzatot fejleszteni vagy legalább megtartani. Sok hallgatót másfél-két éven át sújtott ez a helyzet. Foggal-körömmel ragaszkodunk a jelenléti oktatáshoz. Nálunk szombatonként is vannak órák, és mivel eleve úgy terveztük, hogy vendégoktatókat hívunk, jó megoldás lehet, hogy egyszerre négy évfolyam gyakorol együtt hétvégente egy nagy, egybenyitott teremben. Gyorsabban befejeződik az oktatás, kevesebb termet kell fűteni.
Az intenzív és hatékony izommunkához biztosítani kell az optimális hőmérsékletet, vagyis nagyon nem lehet csökkenteni a hőfokot a termekben.
Igen, de azért eddig volt egy kis pazarlás. Néha nyitott ablaknál ültek a gimnáziumban, annyira befűtöttek. Nem igazán lehetett szabályozni a termekben a hőfokot, de ezen most változtattunk. Minden radiátorra szabályozót szereltek fel, és az áramszámlán is lehet még faragni. Meg kell tanulnia mindenkinek, hogyha kimegy egy teremből, le kell kapcsolnia a lámpát. A gazdasági főigazgatónk naponta újabb és újabb beszerzésienergia-árakkal találkozik, amelyek hol le-, hol felmennek, és a szakembereink folyamatosan törik a fejüket újabb és újabb megoldásokon. Előremenekülésként igyekszünk minél több külföldi hallgatót megnyerni, hogy nálunk tanuljon. Ők ugyanis pénzt hoznak, vagyis nem a kormány finanszírozza az oktatásukat. A hazai tanulónik többsége állami ösztöndíjas, de egy külföldi, főleg az angol nyelvű képzésért, nem keveset fizet.
Fotók: Mészáros Csaba
Keleti nyitás?
Igen, elsősorban az. Nemrég egy kínai céggel kötöttünk szerződést, amelyik vállalta, hogy még ebben a tanévben elindít egy előkészítő évet 250 érdeklődőnek modern társastánc szakirányon. Az oktatóink kiutaznak, angol nyelvet, valamint a tánc alapjait tanítják, tavasszal pedig egyetemi felvételit tartunk és kiválasztjuk azt a 60 főt, akik a 2023-ban induló táncos és próbavezető szakirányon Budapesten tanulhatnak. Mivel három évig itt lesznek, két szakirányon is kaphatnak diplomát.
Az MTE oktatása felöleli a táncműfajok és -irányok szinte teljes spektrumát, a zászlóshajó pedig a klasszikus balett mint legrégebbi szak. A modern társastánc szakirányt jóval később indították, és az oktatói létszámát tekintve is kis tanszék. Úgy tűnik, jelentős fejlesztéséket kell végrehajtani.
Nem lehet becsukni a szemünket, és muszáj a korral haladni. Először az egyetem jogelődjénél, az 1950-ben alapított Állami Balett Intézetben csak balettművészek képzése folyt. Később csatlakozott ehhez a néptáncosok szakiránya 1971-ben, majd ez bővült ki a moderntánc-képzéssel. De nekünk az is feladatunk, hogy továbbtanulási lehetőséget biztosítsunk azoknak, akik szakgimnáziumba jártak. Például a pécsi vagy a győri iskolában nem kapnak diplomát, érettségijük lesz és jó esetben egy OKJ-s végzettségük. Mivel a tudásuk sem éri el az egyetemi szintet, nekik hoztuk létre a Táncos és Próbavezető Szakot (TÉP) valamennyi szakirányon: klasszikus balett, modern tánc és néptánc. Ezután lépett be a rendszerbe a modern társastánc, a divattánc és a színházi tánc. A divattáncot nagyon sok gyerek műveli amatőr vagy sportszinten. Az országban szinte minden hétvégén vannak versenyek három-négy ezres létszámmal. Nekik is továbblépés a TÉP, hiszen nemcsak tánctechnikát, hanem elméletet is tanulnak, a végzés után pedig tanárszakra mehetnek. Ha valaki táncművész vagy táncos és próbavezető diplomát szerez, akkor általában táncolni szeretne. Ez a műfaj nagyon korspecifikus, vagyis amíg fiatal, addig tudja csinálni, amikor pedig úgy gondolja, hogy elég volt, akkor elkezdheti a tanárszakot és kétéves továbbtanulás után megszerezheti a tanári mesterdiplomát.
Van a világon olyan iskola, amely felsőfokú diplomát ad modern társastáncból?
Nincs. Európában rajtunk kívül kevés intézmény ad felsőfokú táncdiplomát, de a modern tánc szakirány nem szerepel a palettájukon. A Codarcban kortárstánc- és koreográfusképzés van, a Paluccában kortárstánc- és pedagógusképzés. Mi hét szakon 22 szakirányt működtetünk, a tánccal összefüggő képzési palettánk teljes, pontosabban most vált teljessé azzal, hogy a koreográfus szakon nemcsak alap-, hanem mesterdiplomát is lehet szerezni. Új szakok indítására is gondoltunk, például kulturális menedzsment, de az egyetemünk profiljába talán jobban illene a táncterapeuta-képzés. Már felvettük a kapcsolatot egy angol partnerrel, hogy tudjon ebben segíteni.
Mi kell ahhoz, hogy az MTE európai vagy közép-európai táncoktatási központtá tudja kinőni magát?
A brand. Sok területről sok emberrel beszéltem, és mindenki csodálkozott, hogy nálunk micsoda eredmények vannak. De miért nem tudnak róla? Az elmúlt egy év alatt elkezdődött egy aktív kommunikációs és marketingtevékenység, de ezt még fokozni kell. Idehaza igyekszünk minél több médiafelületen megjelenni, és szólni az eredményeinkről, de ahhoz, hogy fontos európai centrummá váljunk, külföldre is el kell juttatni a híreinket. Ebbe is komoly munkát kell belefektetnünk. A külföldi magyar intézetek segítségével talán be lehet kerülni a külföldi táncújságokba is, hogy tudjanak rólunk. Mert hiába jó itt minden, ha senki nem tud róla.
Bekerülni csak eredményekkel lehet, ha van miről írni az egyetem kapcsán.
Nagyon sok haszna van a nemzetközi versenyeken való megjelenésnek, hiszen a gyerekek látják, hogy más iskolákban hol tartanak, illetve hozzájuk képest ők hol állnak. Szerencsére nagyon eredményesek a növendékeink és a hallgatóink. Az idén nyolc professzionális nemzetközi versenyen hetven nevezésünk volt, és ezek mind professzionális megmérettetések voltak. Nyolc első, négy második és legalább nyolc harmadik helyet kaptak, valamint több különdíjat nyertek, sőt kurzusokra is meghívták őket. Az a balettmester, aki elkíséri a gyerekeket, nemcsak a saját növendékünket tudja felmérni, hogy stresszhelyzetben hogyan teljesítenek, hanem szembesül azzal is, hogy más iskolák hol tartanak. Milyen a trend és merre megy a világ. Sok hallgató nyáron még a saját pénzét is arra költi, hogy élvonalbeli külföldi kurzusokra menjen. Említhetném a Royal Ballet Schoolt és a Holland Nemzeti Balett iskoláját, és amikor megkérdezzük, hogy érzik, a többiek hol tartanak, akkor azt mondják: nem kellett szégyenkeznünk, a legjobbak között voltunk. Utána szinte mindegyikük újabb meghívást kap, vagy elengedik a kurzusdíjat, tehát valóban elismerik a tudásukat.
A nemzetközi elismertséghez hozzátartozik az is, ha nemzetközileg elismert mesterek, alkotók, táncosok, sztárok járnak ide kurzust tartani. Ha eddig erre nem volt pénz, most jobb a helyzet? Kiket hívna szívesen?
Eddig főleg betanító mesterek érkeztek, akik a klasszikus balett és a modern tánc végzőseivel állítottak színpadra darabokat a vizsgakoncertek számára. Tavasszal a neves amerikai koreográfus, Robert North asszisztense jött hozzánk A halál és a lányka című darab betanításához. Roberto Bondera, a varsói balett igazgatója pedig a klasszikus balett vizsgaelőadás kortárs részét kreálta. A modern évfolyamhoz Domoszlai Edit táncművész, betanító mester Izraelből jött, Mészáros Máté pedig szintén külföldről tért haza. Ilyen meghívások ezt követően is lesznek, de egy-egy kurzusra vagy hosszabb időre is szerződtetünk mestereket. Például Gregor Hatala nemzetközi táncművész, koreográfus, balettmestert Bécsből és a Nemzeti Balett vezető balettmesterét, Aradi Máriát, valamint Dózsa Imrét is szeretnénk megnyerni.
Az egyetem kuratóriumi tagját, ifj. Harangozó Gyulát és az MTE Művészeti Tanácsának elnökét, Nagy Tamást szintén felkérjük tréningek, kurzusok megtartására. Ősszel egy hónapra várunk egy kazah mesternőt, aki a felsőbb évfolyamoknak tart majd órákat, és ezeket az alkalmakat a tanáraink bármikor látogathatják. A mesternő külön repertoárórát is tart. Szeretnénk megnyerni Anna Tsygankovát (Anna Cigankova) a Holland Nemzeti Balett orosz származású első szólistáját. Nála a nyelv sem lesz probléma, mert tud magyarul, a Magyar Állami Operaház szólistája volt. Várjuk Olga Melnyikovát, a drezdai Palucca Táncművészeti Főiskola tanárát is.
Évekkel ezelőtt komoly érvágás volt az oktatásban, amikor a Nemzeti Balett tagjainak beosztása úgy változott, hogy a reggeli órákat már nem tudták megtartani az egyetemen. Ezzel lényegében aktív szólista már nem adhatta át a friss színpadi tapasztalatát. Mondhatni alig várják, hogy valaki nyugdíjba menjen, és azonnal lecsapnak rá. Kikkel bővült a tanári kar az idén? Nagy nehézség, hogy míg korábban az Operaház munkarendje olyan volt, hogy 10-től délután 2-ig, majd este 6-tól tartott a gyakorlat és a próba, így a legnagyobb művészek is tudtak tanítani az egyetemen. Most ez már nem lehetséges. De épp befejezte a pályáját a Nemzeti Balettnél Bajári Levente Harangozó-díjas táncművész, aki most már az egyetem munkáját segíti.
Ön nemcsak rektor, hanem a végzős klasszikus balett lányévfolyam vezető balettmestere is. Az utolsó nagy vizsgaelőadásuk a koncertvizsga lesz nyár elején, és erre ősszel már elkezdenek készülni. Gyakran ősbemutató a vizsgaelőadások egy része, mire készülnek az idei végzősök?
Ősbemutató nem lesz, de magyarországi premier igen. Terveink szerint a műsor első része Hans van Manen Adagio Hammerklavierja lesz, amit Beethoven Hammerklavier 29. zongoraszonátájának adagiójára koreografált a holland alkotó három párra. A második részben klasszikus balettdarabok következnek, majd a harmadik felvonásban lesz a magyarországi premier, Jacopo Godani, a Dresden Frankfurt Dance Company olasz származású művészeti vezetőjének egyik műve. A társulatával itt volt tavasszal a Budapest Táncfesztiválon, a Nemzeti Táncszínházban találkoztunk velük, és ott meg is született a megállapodás köztünk. Korábbi táncosa és egykori növendékünk, Darai Tamás segít majd a betanításban. Ez egy nagyon kortárs darab lesz. Van varázsa annak is, amikor a hallgatóinkra készül egy darab, de azért ez mindig rejt magában kockázatot. Hiszen lehet valaki a legnagyobb név a szakmában, időnként becsúszhat egy-egy gyengébb produkció.
Belefutottak már ilyenbe?
Már jó párszor. Ha egy kész művet vesz meg az ember, akkor nincs meg ez a kockázat.
Milyen a mostani két végzős klasszikus balett évfolyam? Milyen elhelyezkedési esélyeik vannak? Külföldre mennek? Idehaza maradnak? Mindig van egy csillag közöttük, milyennek látja őket?
Nagyon jó évfolyam, a fiúk és a lányok is. Igazából még nem beszélgettünk arról, hogy ki hová szeretne menni, bár már legalább két éve mondom nekik, hogy jó lenne körülnézniük. Az egyetemen létrejött egy karrieriroda, amely segíti a szerződéskötést, az elhelyezkedést a munka világában. Kezdve onnan, hogy miképp kell jó önéletrajzot írni, egy portfóliót és videót összeállítani vagy hogy mit vár el a munkáltató egy próbatáncon. Fontos, hogy a munkavállaló először nézzen körül, és valóban csak olyan helyre menjen el próbatáncolni, ami tetszik neki. Belefutottak már abba a hallgatók, hogy elmentek egy együtteshez, és két hét múlva jöttek rá, hogy „nem is ezt a lovat akarták”. Mindenképp segíteni kell őket, hogy a számukra legideálisabb helyet találják meg. Meg kell tanulniuk, hogy hogyan kell maguk után adót és társadalombiztosítást fizetni, próbáljuk őket az életre felkészíteni. A tanár szakosoknál az elhelyezkedési ráta szászázalékos, és ezt nem mi mondjuk, az Oktatási Hivatal méri fel. A tanár szakon mindenki pontosan tudja, hogy hol fog tanítani. A művészképzésen is nagyon jó az elhelyezkedési arány. A diplomakövetési rendszer alapján, amely az előző három évet veszi alapul, az átlag 14 végezettből 5-6 Magyarországon helyezkedik el, 6-7 külföldön, és mindig van egy, aki nem a szakmájában, de továbbtanul egy másik egyetemen. Ez fantasztikusan jó arány, mert hol van az az univerzitás, ahol a végzettek 95 százaléka el tud helyezkedni a végzettségének megfelelőn három hónapon belül.
Négy városban (Szeged, Oroszlány, Eger, Székesfehérvár) hoztak létre Előkészítő Balett Stúdiókat, Vidéki Tehetségcentrumokat, amelyekkel olyan bázist alkottak, amivel ellensúlyozni lehet, hogy manapság az utcáról nem jönnek be felvételizni több ezren, még több százan sem igen. Milyen eredményeket hozott ez?
Nincs ma olyan 9-10 éves gyerek, aki jó alkatú, szeret mozogni és még nem csinált semmit. Vagy sportolt, vagy táncolt egy alapfokú művészeti iskolában, esetleg egy amatőr tánciskolában. A szülőknek nagy megnyugvást adnak ezek az előkészítő balettstúdiók, mert ha valóban alkalmas a gyerek a professzionális táncművészképzésre, akkor itt jó kezekben lesz, és nyílegyenes útja van az egyetemre. Az amatőr iskolák is nagyon sok tehetséges gyereket tanítanak, de nem érdekük, hogy elküldjék az egyetemre a legjobbat, hiszen akkor nem lesz, aki táncolja nála a főszerepet. Keressük a megoldást erre is.
Huszonegy intézmény váltott fenntartót és modellt egy évvel ezelőtt, köztük a Táncművészeti Egyetem az egyik, amely maga kezdeményezte az átalakulást annak reményében, hogy jelentős fejlesztéseket tud majd végrehajtani a többletforrásokból. Mit tudtak kihozni ebből a lehetőségből az elmúlt egy esztendőben?
Én is élharcosa voltam annak, hogy a mi egyetemünk is egyike legyen a modellváltóknak. Tulajdonképpen nem kellett nagyon harcolni a kollégákkal, a szenátus is támogatta a tervet. Mindenki érezte, hogy most van lehetőség a továbblépésre, és nem szerettünk volna lemaradni. Van egy fenntartóváltás, mert az újonnan létrejött kuratórium az egyetem fenntartója, de a forrásokat az állam biztosítja. Minden modellváltó intézménnyel 25 évre szóló keretszerződést kötöttek, amely továbbra is biztosítja az állam szerepét a finanszírozásban. Velünk egy ötéves kontraktus is létrejött, amely alapján az egyetemünk a korábbi támogatási keret több mint a dupláját kapja. Cserébe a szakminisztérium különböző elvárásokat fogalmazott meg, amelyek szerintem teljes mértékben jogosak. Például mérni kell a végzettek elhelyezkedési rátáját, a hallgatók kreditarányos teljesítését, előrehaladását. Több intézménynél elfordult, hogy valaki egy ötéves egyetemet tíz év alatt fejezett be, ami nem igazán hatékony oktatási ráfordítás. Ezeken felül vállaltuk, hogy meghatározott számú új koreográfiát mutatunk be, beavató színházi előadásokat tartunk, a nemzeti táncörökség megőrzéseként nagy magyar koreográfusok alkotásait visszük színre. Mi nem tudunk intézményi rangsorokba bekerülni, mert ilyen nincs a táncművészeti egyetemek között, de az mérce lehet, hogy a nemzetközi versenyeken milyen eredményeket érnek el a hallgatóink. Ezek mind befolyásolják a finanszírozásunkat, de úgy gondolom, hogy mindet teljesen jogos.
Mi az, amit a többletpénzből meg tudtak valósítani, ami már régóta időszerű volt? Kiss János, a kuratórium elnöke, miután szemlét tartott a campuson, a testület felállását követően szinte azonnal kicseréltette a kollégium berendezéseit. De gondolom, ezt követte más intézkedés is.
Az nem egyetemi költésvetésből történt, hanem a kuratórium saját pénzalapjából újították fel részlegesen a kollégiumot. De hogy mi is lett a pluszpénzből: a legfontosabb az volt, hogy az oktatók bére rendeződjön, mert nagyon megalázó fizetések voltak. Nem lettek mamutgázsik, de jelentősen megemelkedtek. Mivel most öt évre előre ismerjük a forrásainkat, már nem az van, hogy ha valamit nem költünk el, az elveszik. Tudunk tartalékolni egy későbbi beruházás fedezésére. Sokkal jobban lehet tervezni ezzel a szisztémával, emellett pályáztunk is. Nyertünk forrásokat például a szakmai épület gépészetének korszerűsítésére. Hőszivattyút, valamint napelemeket szerelünk fel, így jövő ilyenkor nem fogok aggódni, hogy miből fizetjük ki a gázszámlát.
Szöveg: Péli Nagy Kata (Táncművészet)
