Szerencsésen alakult Gellért Gréta, a Magyar Táncművészeti Egyetem végzős modern hallgatójának gyakornoki éve, amiben mindenkinek lehetősége nyílt egy teljes félévet gyakornoki időszakban tölteni. Gréta a Közép-Európa Táncszínháznál és a Dart Dance Company-Berlinnél töltötte gyakorlatát, utóbbinál Mohácsi Borával közösen.
„Szerencsém volt, mert két teljesen különböző helyen lehettem a gyakornoki időszakom alatt – kezdte beszámolóját, Gellért Gréta. – A Közép-Európa Táncszínháznál kezdtem Budapesten, majd Berlinbe jöttem, a Dart Dance Company diákprogramjába. Itt ketten voltunk, Mohácsi Borával, évfolyamtársammal, aki egy hónappal korábban érkezett.”
Az Egyetem végzős hallgatója arról beszélt, hogy mindkét alkalommal igazi alkotói folyamatba csöppent.
„Budapesten a társulat egyik új előadásának próbafolyamatába kapcsolódtam be, amit Mádi László koreografált. Napi hat órát próbáltunk. Izgalmas volt látni, hogyan készül egy darab és miként dolgoznak a profi táncosok. Nagyon élveztem és rengeteget tudtam ebből tanulni.”
A berlini Dartnál már más volt a feladat, hiszen Mohácsi Borával balett- és modern órákon vettek részt az MTE hallgatói.
„Meglepően változatosak voltak az órák, mindig más és más vendégoktatóval találkoztunk, így nagyon különböző szemléleteket és stílusokat ismerhetünk meg, ami meggyőződésem, hogy szakmailag roppant hasznos lesz majd a jövőben.”
Az MTE hallgatói Varga Kingával, a Dart vezetőjével
Gellért Gréta úgy érezte, hogy a KET-nél és a Berlinben töltött időszakot nem lehet összehasonlítani az egyetemi napokkal, évekkel, mert itt professzionális társulatokról van szó. Értelemszerűen a Magyar Táncművészeti Egyetem feladata a képzés, amelyet hétévtizedes tradícióval végez.
„A Közép-Európa Táncszínháznál tapasztalhattam meg először, milyen táncművészként, tehát tényleg táncosként működni egy darabban. Kellett egy kis idő, hogy alkalmazkodni tudjak és fel tudjam venni a tempót, mert az egyetemen nagyon mások azért az elvárások. Felnyitotta a szememet ez az időszak, mert több hiányosságomat is felfedeztem. Utólag viszont komoly sikerélményként élem meg, hogy sikerült minderre rájönnöm, még mielőtt kikerültem volna az egyetemről, mert így van időm dolgozni rajtuk. Úgy látom, hogy részben megvannak azok az alapjaim, talán mondhatom úgy, alapjaink, amik majd egy társulatnál szükségesek lehetnek, részben nem. Azzal, hogy technikailag helyesen megcsináljunk az adott mozdulatokat, nincs baj. Viszont rá kellett jönnünk, hogy ez csak az alapja a táncnak. Itt értettem meg igazán, mit jelent, hogy tegyük bele magunkat, saját személyiségünket és stílusunkat a táncba, mert ettől lesz valóban művészet. Ez néha még hiányzik. Igaz, ezt ugyanúgy lehet fejleszteni, mint a technikát, és nyilván kell hozzá a rutin is, de azt tapasztaltam, hogy Berlinben erre sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek.”
Gellért Grétával a KET-nél Horváth Adrienn és Mádi László dolgozott leginkább, míg a Dartnál a már említett vendégoktatók mellett a társulat tagjai és vezetője, Varga Kinga, aki folyamatosan jelen volt, nyomon követte az alkotói folyamatokat és a diákprogram működését.
„Hatalmas lehetőség volt a társulatoknál dolgozni. Kapcsolatokat építhettünk és rengeteg inspiráló művésszel dolgozhattunk, ami nagyon sokat adott a tudásunkhoz. Most úgy érzem, hogy ebben a pár hónapban szereztem a legtöbb tudást és tapasztalatot, mert motiváló és nyitott volt a környezet.”
