Az ELTE PPK és az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának szervezésében a napokban zajlott hazánk legjelentősebb neveléstudományi konferenciája, a XXIII. Országos Neveléstudományi Konferencia, amelyen a Magyar Táncművészeti Egyetem több oktatója is előadott.
Az eseményen Dr. Lőrinc Katalin, Dr. Eck Júlia, Dr. Sándor Ildikó, Dr. Tongori Ágota, Dr. Lanszki Anita és – még az MTE színeiben – Dr. Papp-Danka Adrienn egy szimpóziummal vettek részt.
A szimpózium elnöke Dr. Lanszki Anita, opponense pedig Dr. Bényei Judit volt a MOMÉ-ról.
A szimpózium rövid leírása itt olvasható:
Elkötelezettség és rugalmasság: a neveléstudomány útjai az átalakuló világban
Intézményünkben az elméleti és a gyakorlati (mozgásos, jellemzően táncos) oktatás párhuzamosan jelenik meg egymás mellett minden képzési formában. A pandémia szignifikáns változást hozott a Magyar Táncművészeti Egyetem életébe, ugyanis az addig szinte kizárólag jelenléti tanulásszervezést az e-learning és a digitális platformok használata váltotta fel.
Az elzártság időszaka megmutatta, hogy a digitalizáció mindent átható, de nem mindenható. Egyfelől nem zárhatja ki a személyes tapasztalaton alapuló fejlesztést, mint amilyen a drámajátékok és népi játékok saját élményű módszerének alkalmazása. Másfelől a digitális eszközök globális használati gyakorisága ugyan elősegítheti, de önmagában nem jelenti az adott területen való alkalmazásához szükséges képességek automatikus fejlődését. Az online keresőmotorok, felületek és bizonyos alkalmazások használata nem jár feltétlenül együtt a hatékony információ-kereséssel, feldolgozással, írásbeli kommunikációval, illetve szövegalkotással, mivel a digitális műveltség egy komplex képességcsoport. Ugyanakkor a digitalizáció előnyeinek kiaknázása hidat képezhet a gyakorlati megoldások elméleti alapú feldolgozásához, mint például a hallgatók terepen végzett gyakorlatának vizuális rögzítését felhasználó, pedagógiai alapú megbeszélések.
A Magyar Táncművészeti Egyetem elméleti kurzusai 2022-től gyakorlatorientáltabbá váltak, a tanulásszervezésben megjelentek a részvételiségen alapuló, tréningszerűen felépített, játékos, képességfejlesztő tevékenységek. Emellett megfigyelhető az is, hogy a táncos képességfejlesztés gyakorlata reflektívebbé vált a digitális eszközök alkalmazásának köszönhetően.
A szimpózium a felsőoktatás-pedagógia egy speciális területén a képességfejlesztés öt különböző aspektusát tárja fel öt kutatás szintetizálásával. Első lépésben a drámajátékok hatásáról lesz szó a táncos és próbavezető képzésben. Második lépésben egy sajátélmény-alapú népi gyermekjáték oktatásának gyakorlatát mutatjuk be. Harmadik lépésben a hallgatók íráskészsége területén szükséges fejlesztési területeket feltérképező kutatásunkat kívánjuk bemutatni. A szimpózium negyedik előadásában a táncpedagógus képzésben folytatott metaforakutatást, míg az utolsóban a táncórák audiovizuális elemzésének gyakorlatát ismerheti meg a hallgatóság.
