A 8. Művészetpedagógiai Konferencia a résztvevők és a szervezők visszajelzései alapján is kiválóan sikerült, nagy érdeklődés mellett és jó hangulatban zajlott. Az eseményre 240-en látogattak el, ami felülmúlta a várakozásokat. A rendezvényen az összesen hét helyszínen, az előadások mellett két kerekasztalbeszélgetés és három táncos workshop is zajlott. Beszámolónk második része következik, amely a második napról szól.
A konferenciáról Daru Andrea, a Művészetelméleti Tanszék oktatója és Szente Dorina, a Pedagógia és Pszichológia Tanszék oktatója írt részletes beszámolót, amelynek második része itt olvasható.
Fotók: Csillag Pál
A konferencia második napját Eric Franklin plenáris előadásával kezdhették a résztvevők. Eric Franklin a Franklin Method® Institute alapítója, aki több évtizedes szakmai tevékenysége során dolgozta ki és fejlesztette tovább a Franklin-módszert – egy innovatív mozgáspedagógiai megközelítést, amelynek célja a test potenciáljának kibontakoztatása gyakorlatokon, mentális képalkotáson és az anatómiai ismeretek elmélyítésén keresztül. Franklin képzett sporttudós, táncos, koreográfus és mozgáspedagógus, akit a képalkotáson alapuló mozgáspedagógia, valamint a Dinamikus Neurokognitív Képalkotás (Dynamic Neuro-Cognitive Imagery, DNI™) nemzetközileg elismert szakértőjeként tartanak számon. Pályafutása során vendégelőadóként működött közre több rangos intézményben, így például a Bécsi Egyetemen, a Juilliard Schoolban (New York), a New York Universityn (NYU), valamint a londoni Royal Ballet Schoolban. Emellett tagja a Nemzetközi Táncgyógyászati és Tudományos Szövetségnek (International Association of Dance Medicine and Science – IADMS).
Előadásában, melynek címe: „Dinamikus mentális képalkotás a táncoktatásban: a tánctechnikai fejlődés és a sérülésmegelőzés támogatása”, a dinamikus mentális képalkotás táncoktatásban történő alkalmazásának vizsgálta, különös tekintettel annak szerepét a technikai készségek fejlesztésében és a sérülések megelőzésében. A mentális képalkotás fogalmát a belső reprezentációk és szenzomotoros élmények tudatos, kognitív előállításaként és alakításaként értelmezzük, amely bizonyítottan hatékony a tanulás és a teljesítményoptimalizálás terén. Az előadás empirikus kutatási eredmények és gyakorlati megfigyelések bemutatásával szemléltette, miként támogatják e képalkotási technikák a mozgástanulást, csökkentik a kompenzációs feszültségmintákat, valamint javítják a mozgásminőséget táncosok körében.
Az előadás kitért arra is, hogy a képalkotáson alapuló pedagógiai eszközök hogyan válhatnak integráns részévé a hagyományos táncpedagógiának, különös tekintettel a testtudat fejlesztésére és a sérülésmegelőzés támogatására. Végezetül Franklin előadásában megvizsgálta e módszerek lehetséges hatásait a táncpedagógus-képzésre, valamint az ezekhez kapcsolódó jövőbeni kutatási irányokra. Az előadást izgalmas beszélgetés követte, számos kérdés merült fel a módszer gyakorlati megvalósításával kapcsolatban.
Egyetemünk abban a kivételes helyzetben részesülhetett, hogy Eric Franklin nem csak plenáris előadásában osztotta meg kutatási tapasztalatait, hanem két gyakorlati workshopon is megismertette a résztvevőkkel a módszerét. Az első workshopot az egyetem balett mestereinek tartotta, kifejezetten az őket érintő kérdésekre, problémákra fókuszálva. A workshopon a balett mesterek a Franklin Method® által betekintést nyerhettek abba, hogy a vizualizációval és tapintásos technikákkal miként segíthetik a táncosokat az anatómiai ismeretek elmélyítésében. Előtérbe kerültek olyan koncentrációs és képzeleti technikák, amelyekkel a tanítványokat hatékonyabban vezethetik saját testük érzékelésére, kontrolljára, illetve hatékonyabb tanulási folyamaton kísérhetik őket, ami különösen fontos a balett precíz mozdulataihoz. Alapvetően olyan eszközöket mutatott Franklin, amelyek segítik a technikai fejlődést, a prevencióban és a kreatív tanulásban segíthet, miközben figyelembe veszi a táncosok testének természetes működését.
A második workshopra Franklin kifejezetten olyan művésztanárokat várt, akik nyitottak a test-tudat kapcsolat alapelveinek megismerésére. Tehát a Franklin® módszer mindenkire érvényes alapelveit tapasztalhatták meg a résztvevők. Segítséget kaptak ahhoz, hogy hogyan lehet a testtudatosságon keresztül mélyíteni a művészi önkifejezést, a helyes mozgásminták és dinamikus anatómia ismerete révén miként tudják tanítványaikat – és saját magukat – egészségesebbé tenni. A módszer nem erőlteti rá a testre a mozgást, hanem belső, természetes mechanizmusokra épít. Az élmény elsődleges. Eric Franklin igyekezett ebben a kis időben megismertetni a résztvevőkkel a tudatos, élmény alapú, kreatív művészi fejlődést támogató technikákat, amelyek változást hozhatnak saját magukban és a tanítványaikban egyaránt.
