A 21. század negyedén túl érdemes megvizsgálni, vajon merre tart napjainkban a néptáncoktatás módszertani szempontból? A Magyar Táncművészeti Egyetemen rendezett kerekasztal-beszélgetés felkért hozzászólói a néptáncképzés különböző szintjeit, az alapfokú oktatást, a középfokú szakirányú képzést, valamint a Magyar Táncművészeti Egyetemen zajló néptáncos szakirányon zajló művészképzést képviselték. A beszélgetés során saját, egykori tanulói élményükből, tapasztalataikból kiindulva, azt a jelen gyakorlatával hasonlították össze.
Mi változott módszertani szempontból ahhoz képest, amikor a kerekasztal résztvevői maguk voltak néptáncot tanuló diákok? Milyen kihívásokkal néz szembe ma a néptánc oktatás? A tágabb oktatási, művészeti, kulturális környezetben milyen változások tapasztalhatóak, amelyekre választ kell adni a képzés különböző szintjein? Milyen hiányosságok, megoldatlan problémák azonosíthatóak a területen? Végezetül azt a kérdést is érintette a beszélgetés, hogy melyek azok a néptáncpedagógiai jógyakorlatok, módszertani innovációk, amelyeket vélhetően 10-20 év múlva is alkalmaz majd a szakma.
A kerekasztal-beszélgetés rávilágított, hogy a néptáncpedagógia története föltáratlan terület, s ennek kutatása elengedhetetlen feltétele a szakmai önismeretnek, a szakmai fejlődésnek. A kerekasztal felkért résztvevői voltak:
- Hortobágyi Gyöngyvér, az Magyar Táncművészeti Egyetem Néptánc Tanszékének vezetője;
- dr. Kovács Henrik, egyetemi docens, MTE Néptánc Tanszék, a Lippogó módszer kifejlesztője;
- Mikulics Ádám, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tanára, az MTE Nyíregyházi kihelyezett képzésének óraadó tanára.
- A beszélgetés moderátora, Sándor Ildikó, az MTE egyetemi docense volt.
