A végzős klasszikusbalett évfolyam egyik kiváló hallgatója Kócsó Dóra. A Magyar Táncművészeti Egyetem fiatal balettművésze az év elején komoly elismerést vehetett át, a magánalapítású, de az Egyetemhez kötődő Tériné Horváth Margit-díjat. Jelenleg a Budapest Balett Grand Prix-re készül.
Kövessy Angéla mesternő tanítványa az elismerést még az évnyitón kapta meg. A Téri Evelin, nemzetközi hírű balettművész és balettmester által 1991-ben alapított díjat a művésznő nevelőanyja emlékére hozta létre, aki a Magyar Állami Operaház balettmestere volt és évtizedeken át foglalkozott az akkori Állami Balett Intézet növendékeivel. A díjat olyan táncművész szakos hallgató kaphatja pályájának indításához, aki méltó módon képviseli a táncművész képzés értékeit. Kócsó Dóra már eddig is bizonyította, hogy méltó az elismerésre, azonban a következő napok, hónapok több fontos állomást is tartogatnak számára, ezért is beszélgettünk vele.
Hallgatóként az utolsó tanéved a mostani az Egyetemen. Jelenleg mi a legfontosabb számodra, milyen feladataid vannak?
Végzősként most elsősorban az a célom, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki ebből az utolsó évből. Szeretném méltó módon lezárni az eddigi tanulmányaimat, miközben igyekszem minden lehetőséget megragadni a fejlődésre. A mindennapjaimat a reggeli balett órák, a próbák, az előadások és az egyetemi tanóráim teszik ki. Nem mindig könnyű mindennek megfelelni, de szerintem igazán megéri.
Fotók: Horváth Adrienne
Hogyan tekintesz vissza az itt töltött éveidre?
Nagyon sokat köszönhetek ennek az időszaknak. Nemcsak táncosként fejlődtem, hanem emberileg is sokat tanultam. Elég korán önállósodnom kellett, mivel 10 éves koromban kollégista lettem. Voltak nehezebb időszakok, kihívások, de a családom, a mestereim és a barátaim mindig támogattak. Természetesen rengeteg szép élménnyel és eredménnyel gazdagodtam. Ha visszagondolok az itt töltött évekre, akkor a 9 év alatt kialakult szoros barátságokat is muszáj megemlítenem. Egy igazán összetartó évfolyamba kerültem, amiért nagyon hálás vagyok. Az iskola pedig megtanította, hogy milyen fontos az elhivatottság, a szakma iránti tisztelet és szeretet. Ezek az évek biztosan meghatározó részei maradnak az életemnek.
Egyébként hány évesen kezdtél el balettozni?
Három évesen kezdtem el balettozni. Azóta a tánc az életem részévé vált és mára már elképzelni sem tudom nélküle a mindennapjaimat. Már egészen kicsiként beleszerettem a táncba és a színház légkörébe.
Mivel készülsz a hétfőn kezdődő IV. Budapest Ballet Grand Prix-re, a BBGP-re?
A BBGP-re egy klasszikus duettel készülök a Kalóz című balettből. Ez egy izgalmas kihívás, mivel még nem táncoltam duettet színpadon. A próbafolyamatot kifejezetten élvezem, ami a partneremnek, Gribovszki Samunak is köszönhető. Természetesen sok gyakorlás és koncentrált munka áll mögöttünk, remélem ez a színpadon is látszódni fog.
A te szemszögedből, a színpadról, a backstage-ből milyen egy ilyen verseny?
Egy ilyen verseny óriási lehetőség. Színpadi tapasztalatot kapok és sokat tanulhatok a próbafolyamat során. Talán a versenyre való felkészülés a legfontosabb, mivel minden nap ugyan olyan elszántsággal, átgondoltan kell próbálni. Persze vannak jobb és rosszabb napok, de erre kell törekedni. A verseny lehetőséget ad arra, hogy megmutassam magam nívós zsűritagok előtt. Más táncosoktól inspirálódhatok, és visszajelzést kaphatok arról, hol tartok jelenleg a szakmai utamon. A Budapest Ballet Grand Prix különösen emlékezetes élmény volt számomra, hiszen 2024-ben és 2025-ben is különdíjjal illettek meg. Ez is megerősített abban, hogy érdemes tovább dolgoznom a céljaimért. Összefoglalva, egy ilyen verseny egyszerre kihívás, motiváció és tanulási lehetőség.
Mit jelentett számodra a Tériné Horváth Margit-díj?
Nagyon nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra ez az elismerés, bevallom, nem számítottam rá.
Egy ilyen díj nemcsak az addigi munkámnak szól, hanem egyfajta visszajelzés és megerősítés is, hogy jó úton haladok.
Mindenképpen motivációt ad ahhoz, hogy a jövőben is hasonló elszántsággal dolgozzak.
Látod már a jövődet, van érdeklődés irántad?
A jövőmet illetően vannak elképzeléseim és céljaim. Ami biztos, hogy egy klasszikus társulathoz szeretnék szerződni. Hamarosan kezdődnek a próbatáncok is, az a tervem, hogy minél több helyre eljussak megmutatni magam. Nagyon inspiráló számomra, hogy a 2025-ös Budapest Ballet Grand Prix után meghívást kaptam a Norvég Nemzeti Baletthez, és ott tölthettem egy hetet a társulattal. Bepillantást kaphattam az Oslói Opera mindennapjaiba. Ez igazán meghatározó volt számomra.
Mennyire szereted a szakmádat? Ha most újra választhatnál, választanád?
A balett egy gyönyörű hivatás. Egy olyan szakma, ami áldozattal, lemondással és kihívással jár, de mindezek mellett hatalmas örömöt tud adni, ha igazán szereti az ember. Úgy gondolom ezt semmi más nem tudná pótolni. Természetesen vannak nehéz napok, amikor az ember megkérdőjelezi önmagát, de ezek is hozzátartoznak ehhez a pályához.
Ha újra választhatnék, biztosan a balettet választanám, mert minden nehézségével együtt “megéri”.
