Az elmúlt időszakban, éppen a Magyar Táncművészeti Egyetem 75 éves évfordulójához közeledve sok veszteség érte az Egyetem közösségét. Az egyik ilyen búcsú már sok mai hallgatónak és kollégának nem jelentett többet egy hírnél, hiszen nem ismerhették Kovács Györgynét, aki Kovács Évaként volt megkerülhetetlen és kulcsfontosságú szereplő az Állami Balett Intézet és a Magyar Táncművészeti Főiskola történetének több évtizedében. Dr. Macher Szilárd, a Táncművészképző Intézet igazgatjának megemlékezése itt olvasható.
Kovács Györgyné (Marsi Éva) Budapesten született 1933. március 14-én, és 2024. november 22. napján életének 91. évében hunyt el. Temetése 2025. január 16-án volt a Fiumei úti temetőben.
Kovács Györgyné mosolyog egy iskolai csoportképen
Legutóbb, éppen Dózsa Imrére emlékezve írtam a Táncművészet oldalain: „Nem lett volna sikeres vezető sem, ha nem választotta volna meg olyan okosan munkatársait, akik mindenben segítették vagy előkészítették a munkáját (elsősorban Sebestény Katalint, Kovács Évát és Gál Jenőt kell említeni, de a sor hosszasan folytatható lenne).”
Erről a Magyar Táncművészeti Egyetem jogelődjeinek vezetője maga így vallott korábban: „az is erőt adott, hogy olyan munkatársakat gyűjtöttem magam köré, akik nemcsak a teljes tudásukkal, hanem szívükkel is a segítségemre voltak. Értették a céljaimat.” Kovács Györgyné éppen ilyen volt: átlátta, értette az iskola működését, oktatási és művészi céljait, remekül szervezett, irányított és szolgált. Felvállalta döntéseit – bár ritkán tévedett -, így mindenki tudta, hogy támaszkodhat rá, bízhat benne: oktató, munkatárs és növendék/hallgató egyaránt. Ma azt vesszük észre mindenhol, hogy egyre ritkábbak az ilyen munkatársak – de talán csak a világ változott meg körülöttünk.
Hidas Hedvig (balra) és Kovács Éva az 1965-ös Pedagógus Napon
Kovács Éva magyar-történelem szakos tanárként és esztétikai tanulmányok után az ÁBI tanulmányi előadója lett 1961. augusztus 1-től, később intézeti igazgatóhelyettes. A főiskolává válás után 1983-tól főigazgató-helyettes, főtitkár. 1991-től, még nyugdíjazását követően is művészeti titkár, majd 1997/98-ban újabb egy évig főigazgatói tanácsadó. Az iskola nehezen engedte el, hiszen előre látható volt, hogy nehéz lesz őt pótolni.
Az egyetem 75 éves történetét bemutató, hamarosan megjelenő kötetben így foglaltuk össze munkásságát: „Változó elnevezésű munkaköreiben lényegében mindig ugyanazt végezte: az intézmény napi tevékenységének koordinálását. Több mint fél évszázadon át az intézményvezetés meghatározó személyisége, csendes, precíz, a szakmai oktatás és művészképzés érdekeit és értékeit mindenkor szem előtt tartó, az intézményhez lojális kolléga, kiemelkedő munkabírással és szervezőkészséggel. Kitüntetései: Szocialista Kultúráért (1966), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1975), Kiváló Munkáért (1981), Művelődés Szolgálatáért-díj (1997).”
Néhány kép és a megemlékezés segítségével idéztük most fel Kovács Györgyné alakját, akinek biztosan helye lesz ezentúl az MTE történetét bemutató további kötetekben is. Emlékét tisztelettel megőrizzük!
Címlapfotó: Kovács Györgyné (balra)
