Lőrinc Katalin DLA, Harangozó Gyula-díjas táncművész és egyetemi tanár sok helyen és pozícióban jeleskedett már a táncművészet varázslatos világában. Táncolt külföldön és hazánk neves együtteseinél, dolgozott koreográfusként, újságíróként, miközben pedagógusként lassan 30 éve a Magyar Táncművészeti Egyetem oktatójaként adja tovább tudását az intézmény hallgatóinak. Március 15-e alakalmából a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át, ennek apropóján is beszélgettünk vele.
Gratulációnkat egy frappáns mondattal zárta rövidre, amikor megjegyezte:
„Eddig lovagjaim voltak, meg keresztjeim, de most a kettőt egyben vehettem át, 2 in 1… A viccet félretéve: Nagyon örülök a kitüntetésnek!”
A sokoldalú mesternőt arról kérdeztük, mit adott neki a táncművészet, melyre úgy felelt, érdekes kérdésnek tartja önmagában már azt is, hogy valójában mi maga a táncművészet, de még érdekesebb, hogy mi maga a tánc?
„Miután nagyon régen elvégeztem a Balettintézetet és megkaptam a balettművész diplomámat, nyugatra indultam táncolni. Egyszer elvittek egy diszkóba, ahol mondtam: Nem tudok táncolni, balettművész vagyok!” – idézte fel egy frissdiplomás emlékét az MTE oktatója. Hozzátette, hamar rá kellett döbbennie, rendkívül eltérő, ki mit gondol táncnak, hiszen ahány ember él a földön, annak mind mást és mást jelenthet a tánc. Elgondolása szerint a tánc ott kezdődik, ahol megjelenünk benne:
„Amikor nem száz százalékig saját magadat jeleníted meg egy mozgásban, akkor az csupán testedzés és ez mindenre vonatkozik. Amikor kiviszem, meg berakom a lábamat egy-egy pozícióba az sem tánc, amíg nem jelenek meg benne.”
Az Ördögkatlan Fesztiválon (Fotó: Kincses Gyula)
Arra a felvetésre, hogy mit adott és ad ő nap mint nap a táncművészetnek, a Harangozó Gyula-díjas mester azt válaszolta, nehezen tudja objektíven megítélni önmagát, viszont azt tudja, milyen szándékok vezérelték és vezérlik a mai napig.
„Az elején az volt a szándékom, hogy a külföldön megszerzett modern technikai tánctudásomat idehaza hasznosítom. Akkoriban Magyarországon még nem volt modern kortárs táncoktatás. Ez a küldetéstudat-féle mindig is bennem volt. A rendszerváltáskor is, amikor Luxemburgban dolgoztam, és azért jöttem haza, mert úgy éreztem, amit kint tanultam vissza kell hoznom. Ezért érdemes élni, hogy érezze az ember, tud adni valamit.”
Lőrinc Katalin a rendszerváltozás után tért vissza Magyarországra, ekkor fejezte be karrierjét társulati táncosként és fókuszba került életében a tanítás. Ahogy fogalmazott: érezte, szeretne önállóbban gondolkodni a táncról. Úgy látta, és látja napjainkban is, a pedagógia szintjén tud a legtöbbet adni, hisz olyan kortárs szemléleteket hozott Magyarországra, melyek korábban nem voltak jelen.
„Úgy gondolom, egy tanórán egymástól tanulunk. Sosincs bennem olyan érzés, hogy most bemegyek és megmutatok nekik valamit. Egyre inkább szeretek abból kiindulni, kik vannak ott és mire van szükségük. Nagyon élvezem, hogy sokféle emberrel foglalkozhatok. Itt az emberbe beleértem magát a testet is. A test, a lélek, a szellem összességében adják ki az egészet. Az embert, akivel dolgozom, akit tanítok.”
A mesternő úgy jellemezte magát, mint aki igen elfogult minden tanítványával, viszont ez nem jelenti a kritika hiányát. Felelevenítette, hogyan viszonyul diákjai teljesítményéhez és miképp dolgoznak együtt a hibák javításán.
„Elfogult is vagyok, meg kritikus is. Egy-egy mozdulatba néha bele akarom látni, amilyennek lennie kell. Ez nem jelenti azt, hogy ne venném észre a hibákat. Ilyen estben azonban nem mindig mondom, hogy tetszett, de ez vagy az nem volt jó, hanem a legközelebbi találkozáskor megpróbálom belecsempészni az órába vagy a foglalkozásba azt az instrukciót, ami javíthatja azt, amit korábban nem éreztem jónak.”
Lőrinc Katalin meggyőződése, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetemen lehet a legmagasabb szinten elsajátítani a hivatásos szakmát és minőségi végzettséget szerezni. Éppen ezért javasolja, élni kell az egyetem kínálta lehetőségekkel, hiszen csak akkor derülhet ki, hogy ez a szakma kinek való és kinek nem.
A frissen kitüntetett mesternő biztos abban, hogy nem csak ő, az egyetemen mindenki azon van, hogy a lehető legszínvonalasabb oktatásban részesítsék a hallgatókat.
Hallgató, oktató, művészet. 2 in 1.
Dolmány Fanni, Mezei Dániel
