Nyolc éve járja az országot Lőrinc Katalin, táncművész, egyetemi tanár mozgásfoglalkozásával a Táncművészképző modern szakirány évfolyamával. A cél olyan vidékek iskoláinak felkeresése, ahol a gyerekeknek kevés lehetőségük nyílik a táncművészettel élő formában találkozni. Közös mozgásjátékokon keresztül ismerkedhetnek saját testük kifejezőképességeivel is egy-egy iskolai osztály, évfolyam tanulói.
A projekt – amely idén a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg – táncpedagógiai és művészeti célú, amelynek keretében fiatal táncosok (művész szakos hallgatók) moderntánc-beavató órákat tartanak iskolás gyerekeknek, gyakran tantermi keretek között, hogy közelebb hozzák a mozgásművészetet. A 3-4 fiatal táncos diák közreműködésével irányított beavató során a test kifejezési lehetőségein keresztül nem csak arra jöhetnek rá a résztvevők, mi minden érthető a mozdulatainkból, de saját magukról, érzéseikről, gondolataikról alkotott képük is gazdagodhat. Mindeközben abba is betekintést nyerhetnek, hogyan hatott a történelem során testi megjelenésünkre, mozdulatkészletünkre és a művészetekre a mindenkori társadalom.
Lőrinc Katalin mesternő korábban elmondta, azért tartja fontosank ezt a programot, mert “...Olyan gyerekekhez tudtunk elérni, akiknek azelőtt még nem feltétlenül volt részük ilyen élményben. Számomra nagyon szimpatikus, hogy kimondottan nem budapesti helyszínekre látogattunk el, hanem olyan kisvárosokba és településekre, ahol a gyerekek nagyrésze soha nem találkozott a tánc ilyen formájával, sőt, még színházba se jutottak el eddig életük során. Emellett fontos megemlíteni, hogy egy általános iskolás, felső tagozatos diáknak újdonság a saját testével való kapcsolata, tudatossága, izgalmas rájönnie, tulajdonképpen mire is képes a saját teste, mint kifejezőeszköz, hogy mit tud elárulni önmagáról. A program másik hasznossága az a hihetetlen tapasztalat, amit mi szereztünk az iskolai látogatások alkalmával. A modernszakos növendékek és én is mindegyikből tanultunk valamit. Ők is olyan iskolai keretek között nőnek fel, mint a legtöbb diák, bemennek egy terembe, és a tanár megmondja mit és hogyan csináljanak. Ez a munka tehát őket is segítette, hogy szellemileg ne kényelmesedjenek el, tudjanak önállóan is gondolkodni, problémákat megoldani, építi a személyiségüket, az empátiájukat. Én mindig arra tanítom őket, hogy reflektáljanak arra, ami velük történik, vegyék észre, hogy mi van körülöttük.”
A projekt sikeres és sok hasonlóra lenne szükség, hogy a fiatalok lássák és átéljék, miért különleges és érdekes, egyben nagyszerű művészeti kifejezésmód a táncművészet.
A képek a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában készültek.
