Sorozatunk folytatódik: A Magyar Táncművészeti Egyetem végzős modern évfolyamának hallgatói a harmadik olyan generáció az MTE modern évfolyam történetében, akiknek az ötödik évben lehetőségük nyílik egy teljes félévet, úgynevezett gyakornoki időszakban tölteni. Ezúttal Nagy Levente Zoltánt szólaltattuk meg, aki a Nemzeti Színház Vér vagyok egy középkori tündérmese című darabjában és a próbafolyamatában is részt vesz.
Fotó: Szabó Zsolt / Nemzeti Színház
Hogy sikerült eljutnod a Nemzeti Színházhoz?
A Bozsik Yvette Alapítványon keresztül a Nemzeti Színház Vér vagyok egy középkori tündérmese c. darabjában veszek részt, Jan Fabre rendezésében. Érdekes a feladat, mert ez valódi színház, amiben tulajdonképpen táncolni, énekelni és megszólalni egyaránt kell. Ennek megfelelően a próbafolyamat roppant izgalmas volt.
Mennyire fárasztó, vagy szokatlan számodra mindez?
Igazán embert próbáló. Úgy érzem, mentálisan és fizikailag is megterhelő, de ennél fontosabb, hogy valóban élvezetes részt venni ebben a szép munkában és megélni a darab alakulását.
Fotó: Kovács Milán
Régóta dolgoztok rajta? Mekkora volt a feladat?
Hathetes volt a próbafolyamat. Minden nap egy külön kihívás volt, hosszú és kemény próbák vártak ránk, de szerettem minden percét. Szuper jó volt a csapat és rendkívül kedvesek voltak a koreográfusok. Sokszínű a társaság, hiszen francia, német és belga betanítókkal és alkotókkal dolgoztunk, akik a Traubleyn / Jan Fabre társulatából érkeztek. Remek hangulatban teltek a próbák és rengeteget tanultam, sokat kaptam ettől a a lehetőségtől. Mindez igaz művészileg és emberileg egyaránt.
Nem lett volna hasznosabb külföldön tölteni a gyakorlatodat?
Nem külföldre mentem, de nem bánom, mivel az egész olyan volt, mint egy nagy utazás, mintha máshol lettem volna. Angolul zajlottak a próbák, teljesen más mentalitással találkoztam, hihetetlen alázat és emberség volt mindenkiben. Komoly munka zajlott, zajlik, amiből úgy érzem, sokat profitálok.
Fotó: Szabó Zsolt / Nemzeti Színház
