A 75 éves Magyar Táncművészeti Egyetem adott otthont a hazai művészetpedagógia egyik legnagyobb seregszemléjének, a 8. Művészetpedagógiai Konferenciának, amelyre május 29-30-án az Egyetem ifj. Nagy Zoltán színháztermében és még további hat teremben, helyszínen került sor. A konferenciára részletes beszámolókkal tekintünk vissza.
A 8. Művészetpedagógiai Konferencia a résztvevők és a szervezők visszajelzései alapján is kiválóan sikerült, nagy érdeklődés mellett és jó hangulatban zajlott. Az eseményre 240-en látogattak el, ami felülmúlta a várakozásokat. A rendezvényen az összesen hét helyszínen, az előadások mellett két kerekasztalbeszélgetés és három táncos workshop is zajlott.
A szervezők célja a művészetpedagógia, a művészettel nevelés területén születő innovációk, kutatási eredmények tudományos igényű bemutatása volt. Komoly hangsúlyt kapott a művészetpedagógia szakemberei közötti hazai és nemzetközi kapcsolatok erősítése, valamint új kutatási és fejlesztési programokban való együttműködések elősegítése.
A 8. Művészetpedagógiai Konferencia a Magyar Táncművészeti Egyetemen két kiváló plenáris előadással indult. A konferenciáról Daru Andrea, a Művészetelméleti Tanszék oktatója és Szente Dorina, a Pedagógia és Pszichológia Tanszék oktatója írt részletes beszámolót.
Elsőként Prof. Dr. Anne Bamford, a New England-i egyetem professzorának előadását hallgathatta meg a közönség.
Fotók: Csillag Pál
Prof. Dr. Anne Bamford OBE (Officer of the Order of the British Empire), egyetemi tanár, jövőkutató és szenvedélyes művészetpedagógus, az International Research Agency (Nemzetközi Kutatási Ügynökség) igazgatója és az Education Inspiring Peace Laboratory elnöke, korábban London városának korábbi stratégiai oktatási, készségfejlesztési és kulturális igazgatója volt. Anne-t a művészetek, a kultúra, a fúziós képességek (a szinergiában működő művészettel nevelés, design és technika), az új műveltségkoncepciók és a vizuális kommunikáció területén végzett kutatásaiért országos és nemzetközi szinten is elismerték. Az oktatás, a képesség- és tehetségfejlesztés nemzetközi dimenzióinak szakértője, aki kutatásai során a kreativitás, a technológia, az innováció, a társadalmi hatás, valamint a méltányosság és a sokszínűség kérdéseit vizsgálta.
Előadása „A művészetek szerepe a globális kreatív gondolkodás létrejöttében” címet viselte.
A kreatív gondolkodás kiemelkedő kutatójaként előadásában azt mutatta be, hogyan képes a művészet a képzelet, az innováció és a kritikai reflexió ötvözésével az összetett globális kihívások ellen küzdeni. Az előadás a művészetek központi szerepét vizsgálta a kreatív gondolkodás fejlesztésében interdiszciplináris projektek és innovatív oktatás segítségével.
A második plenáris előadást Hanna Pohjola tartotta, a Kelet-Finnországi Egyetem docense (az egészség és jólét interdiszciplináris kutatásának doktora), a művészetek doktora (tánc). Végzettségeihez tartozik a művészetek MA (táncpedagógia), az egészségtudományok MA (mozgásgyógyászat) és fizioterápia is. Jelenleg a Kone Alapítvány négyéves ösztöndíjával a Kelet-Finnországi Egyetem társadalomtudományi kutatójaként és a kanadai UQAM Egyetem (L’Université du Québec, Montréal) kutatási munkatársaként dolgozik a stroke táncos rehabilitációját vizsgáló projektben. Emellett Hanna gyakran együttműködik a Kelet-Finnországi Egyetem Biosignal Analysis and Medical Imaging Research Groupjával és a HUMEA Laboratóriummal, amely a mozgás biomechanikájának elemzéséhez nyújt eszközöket, de új és innovatív módon ötvözi a művészetet és a tudományt is, például az emberi testmozgások felhasználásának vizsgálatával a hangszintézisben (The SonicMove project of the University of Eastern Finland, VTT Technical Research Centre of Finland and Aalto University együttműködésével).
Előadásában munkásságának két jelentős szegmensét, a táncművészetet és a fizioterápiát ötvözve a tánc neurobiológiailag jelentős aspektusairól beszélt. Előadásának címe: „A társadalmi szerepvállalású performatív táncművészet a megváltozott élethelyzetekben”. Betekintést nyerhetett a közönség abba, hogy hogyan működik a tánc mint performatív egység és mint művészi tapasztalat a különböző élethelyzetekben, például depresszióban, Parkinson-kórban, stroke-ban és MS-ben (Sclerosis Multiplex). Elmondása szerint a tánc olyan környezetet képes teremteni, amelyben a táncosok nincsenek külső befolyások által korlátozva, így az önfejlesztés, a személyes növekedés és a rugalmasság terén fejlesztő hatású. Arról értekezett továbbá, hogy a társadalmilag elkötelezett és performatív tánc hogyan erősít szociálpszichológiai aspektusokat, mint például az identitást, a hovatartozás érzését, a cselekvőképességet és az önhatékonyságot, miközben növeli a társadalmi tőkét és erősíti a kívánt jövőkép elképzelésének képességét.
Kerekasztal beszélgetés a művészetek és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról
A plenáris előadásokat követően egy izgalmas kerekasztal beszélgetésben a Mesterséges Intelligencia (MI) került terítékre, ahol meglátásaikat, véleményüket, tapasztalataikat osztották meg a magyar elméleti és művészeti ágazatok neves képviselői: Baróthy Zoltán író, Darai Tamás balettművész, koreográfus, Dr. Mérő László matematikus, publicista, pszichológus, játékfejlesztő, Szabó Viktória grafikus, Szigetvári Andrea zeneszerző. A beszélgetés vezette Dr. Kárpáti Andrea, egyetemi tanár.
Az igazán elmélyült eszmecsere során olyan kérdések merültek fel, mint hogy: Kreatív-e a mesterséges intelligencia? Kell-e tartanunk tőle, azaz hogyan alakítja a jövőnket? Mennyire tudjuk vajon napjainkban és a jövőben eszközként használni, hogy a hasznunkra legyen? A beszélgetés további kérdésekre és észrevételekre sarkallta a közönséget, így arról is szó esett, hogy milyen etikai kérdések merülnek fel a használatát illetően napjaink pedagógiai gyakorlatában.
A természetes kérdőjelek és aggodalmak ellenére összességében egy pozitív jövőkép rajzolódott ki a beszélgetőtársak véleményéből, de az is bizonyossá vált, hogy nekünk, művészetpedagógiával foglalkozó szakembereknek nagy szerepünk és felelősségünk van abban, hogy a MI a mindennapjainkat hasznosan támogató, az embereket gondolkodásra és kreativitásra ösztönző eszközzé váljon.
A konferencia izgalmas és gazdag első napját élő zenés táncház zárta. Az egyetem hallgatója, Plaszkó Bence tanította a somogyi ugrós, csárdás, majd pedig a moldvai táncokat, a zenei kíséretet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszék hallgatóinak, Horváth Marcellnek és Mokos Csongornak köszönhetjük. Különleges, ritkán hallható hangszereken, tekerőn és dudán szólaltak meg a táncdallamok a táncház résztvevőinek örömére.
Hamarosan folytatjuk…
