15 évesen, alig nyolc éve lépte át először a Táncművészképző Intézet néptánc tagozatának növendékeként a Magyar Táncművészeti Egyetem kapuját Oláh Nóra, aki már három éve egyetemi gyakornok az intézményben. Fiatal kora ellenére több területen is helyt áll és segíti az egyetem oktatóit. Lelkesen, valóban a szakma iránti alázattal végzi a munkáját, amit hivatásnak tekint. Oláh Nóra mesél tanulmányairól és arról, miként került gyakornokként az MTE-re.
„Úgy alakult az életem, hogy tanulmányaim vége felé komolyabban kezdett érdekelni a táncjelírás, így dr. Fügedi Jánosnak, a magyar tánckutatás nemzetközileg is elismert szakemberének hallgattam az óráit – kezdi mesélni érdeklődésünkre pályájának ezt a korántsem mellékes részletét az egyetem fiatal oktatója.
Oláh Nóra az interjú elején felidézte, a kezdetekkor még nem volt biztos abban, hogy hivatásos oktató akar lenni. Hatalmas lehetőségként élte meg az érkező felkérést, amely valóban érdekelte. Ez volt az alap: az érdeklődés és a szakma szeretete, valamint az a tény, hogy nem akart külföldön elhelyezkedni, így 2020-ban szakmai pályafutása következő lépcsőjeként a mesterképzést választotta.
Fotó: Mészáros Csaba
Nóra hihetetlen elhivatottsággal és lelkiismeretesen munkálkodik az egyetem falai között, látszik, ezt a szakmát nem cserélné el semmivel.
„Gyerekkorom óta vonzódom a tanári hivatáshoz, nagyon szeretek tanítani. Kedvelem a fiatalokat és a felnőtteket egyaránt, bármennyi nehézséget rejt is magában ez a szakma. Élvezem, amikor látom a fejlődést, tapasztalom, mennyi mindent érnek el emberek az útmutatásommal. Ez fantasztikus, semmi pénzért nem adnám fel.”
Nem akármilyen út, amikor valaki nemrég még hallgató volt a Magyar Táncművészeti Egyetemen, de alig néhány esztendő múlva már munkahelyének nevezheti az intézményt.
„Ez egy furcsa, egyben izgalmas helyzet. Az ember átkerül egyik szerepkörből a másikba. Az idő rövidsége miatt nyilván sokkal több mindent megért, mert közeliek az emlékek a padsor másik oldaláról. Szerintem ezek fontos tapasztalatok, mert sok hallgatóként frissen szerzett benyomást pedagógusként átgondoltabban tudok megvalósítani.”
A táncírás tehát már hallgatóként elkezdte foglalkoztatni és miután eldöntötte, hogy nem megy külföldre, elfogadta dr. Fügedi János gyakornoki ajánlatát. Oláh Nóra ennek a bonyolult és izgalmas tárgynak a rejtelmeibe is betekintést engedett.
„Ezeket a tantárgyakat, a táncjelírást és a mozdulatelemzést az egyetemen dr. Fügedi János oktatja. Az egészet úgy kell elképzelni, mint a zenében a kottát, csak itt bizonyos jelekkel az emberi mozgást írjuk le. Vannak olyan régi néptánc koreográfiák, amik nincsenek meg felvételen viszont készült róluk lejegyzés, tánclejegyzés. Így van hozzá kotta, hogy milyen motívumokat táncoltak, milyen sorrendben, milyen dallamra és ott van mellette egy térrajz. Ez pontosan megmutatja, miként álltak a táncosok a színpadon, abból rekonstruálunk koreográfiákat.”
A Tisza Táncegyüttes 75 éves jubileumi műsorán, 2022-ben (Fotó: Goràcz József )
Nóra már az oktatás gyakorlatát említve elmondta, a diákokat arra tanítják, miként olvassák ezeket a leírásokat. Ezek jelek és minden jelnek az elhelyezésétől függően megvan a pontos jelentése. A lépéseknek, a karnak van egy külön sávja és a jelek kombinációból jönnek ki a mozdulatok. Arra a kérdésre, pontosan mi fogta meg a táncírás és mozdulatelemzésben, az MTE fiatal oktatója így válaszolt:
„Édesapámék mindig arra intettek, gondoljak arra, mi lesz, ha táncosként történik velem valami. Nem szabad egy dologra feltenni az embernek az életét. Mindig kerestem más irányt… Azért tetszik igazán a szakmám, mert valóban táncközeli. A táncírás a tánc tudományos eszközrendszere, amivel magát a mozgást vizsgáljuk, viszont ezt – erős túlzással – tolószékből is lehet csinálni. Beszippant ez a világ, a mozdulatok bonyolultsága, az elemzések magas szintje. Enélkül ugyanis nem tudjuk megmondani, melyik mozdulatot melyik jelkombinációval lehet legpontosabban kifejezni. Roppantul érdekel, hogy a különböző mozgásokat miként lehet megérteni, miben függ össze a mozdulatok sokfélesége, a test és a testrészek hányféle módon mozdulhatnak egyszerre. Vannak az embernek lábai, karja, törzse, feje, és ezeket mind tudja egymástól teljesen eltérően, de egy időben mozgatni. A test partitúrája sokkal bonyolultabb, mint a zenéé. Számomra ez tényleg fantasztikus!”
Fotó: Mészáros Csaba
A frissen diplomázott pedagógus elmesélte, mivel telnek mindennapjai, aláhúzva, fontos, hogy az órákat magas színvonalon tartsa és azt is, lényeges az együttműködés a hallgatókkal.
„Tanítunk néptáncot másodtantárgyként balerináknak, moderntáncosoknak, modern társastáncosoknak, színházi táncosoknak Juhász Zoltán kollegámmal, aki kiváló pedagógus. Emellett főtantárgyként, szintén néptáncot Dudás Dávid kollégámmal a Táncos és próbavezető szak néptánc szakirányán, több évfolyamon. Mindenhol más az anyag, tehát elég nehéz felkészülni. Pályakezdőként ennyi különböző igényű, különböző korú emberhez igen nehéz volt alkalmazkodni úgy, hogy az precíz és valóban minőségi munka legyen. Márpedig nekem az nagyon sokat jelent.”
Oláh Nóra azt is felidézte, hogy az elméleti órákat Fügedi tanár úrral viszi. A fiatal szakember dicsérte az őt is korábban egyetemi körülmények között tanító dr. Fügedi János segítőkészségét, szakmai felkészültségét. Az MTE gyakornoka kiemelte, ugyan nem tanórai keretek között, de a mai napig tanul korábbi tanárától.
„Fontosnak tartom, ahogy a tanár úr is, hogy a tanórákon olyan minőségben oktassunk, ami méltó az egyetem színvonalához” – zárta gondolatait a fiatal oktató.
Címlapfotó: Így kell járni, Oláh Nóra egy vajdasági oktatóképzésen
Dolmány Fanni
