Végh Erika 2022 októbere óta tanít a Magyar Táncművészeti Egyetemen akrobatikát a Táncos és próbavezető szakon a divattáncosokkal, februártól pedig a Táncművész szak Moderntánc és színházi tánc évfolyamokkal is foglalkozik. A kiváló oktató életpályája érdekes, rávilágít arra, hogy a sport is a kultúra része és arra, hogy a tánc nem csupán magas szintű művészeti-, hanem egyben sportteljesítmény is.
Végh Erika 15 évig volt szertornász, a felnőtt válogatott tagjaként, és olimpiai kerettagként is versenyzett. Ezután a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen (TF) tanult, ahol tanári és szertorna edzői végzettséget szerzett. 15 éve tanít a Baross Imre Artista- és Előadóművészeti Akadémia Szakgimnázium, Gimnázium, Technikum és Alapfokú Művészeti Iskola falai közt, évekkel ezelőtt pedig még a Balettintézetben speciális gimnasztikát oktatott a fiatalabb korosztálynak. Mondhatjuk, tulajdonképpen visszatért.
A vele készült beszélgetés során elárulta, mi a menete egy ilyen különleges órának, beszélt az akrobatika szerepéről a táncosok életében és arról, miért lehet fontos ez a tantárgy a táncművészet területén.
„Egyre nagyobb az igény arra, hogy a színházakban, a balettban, a moderntáncban vagy esetleg egy operaelőadásba beépítsék az akrobatikát. Megtiszteltetésnek érzem és veszem, hogy az MTE-n taníthatok.”
Az MTE akrobatika óráit Végh Erika egy erősítős és nyújtó jellegű gyakorlatokból álló bemelegítéssel indítja, mely tulajdonképpen egy összefüggő 8-10 perces klasszikus gimnasztikai gyakorlatsort tesz ki. A gyakorlat a guggolástól egészen a kisebb akrobatikus elemekig halad. Ezután speciális támaszelemekből álló gyakorlatokkal folytatódik a tanóra, amelyek rávezető gyakorlatok a tényleges akrobatikai elemekre, hogy a hallgatók megértsék magát a mozgásformát és annak felépítését. Ezt követően a táncosok egy speciális ugrócsík segítségével dolgoznak tovább, elsajátítják a statikus és lendületi elemeket, illetve ezen elemek összekötését tanulják, közben kialakítva a helyes technikai végrehajtást. A munka rendkívül alapos magyarázatot és segítségadást igényel.
„Tartom, emelgetem őket, fontos, hogy lépésről-lépésre, alaposan kielemezve tanítom meg a technikákat és a statikus helyzeteket, hiszen igen kevés diáknak van előképzettsége ezen a területen. A cél ezeknek a technikailag helyesen végrehajtott akrobatikus elemeknek a továbbfejlesztése, hogy be tudják építeni a táncba mind a statikus, mind a dinamikus elemeket és azok variációit.”
Végh Erika intenzív órákat tart, az elejétől a végéig. Akkor is, amikor gúlákat tanulnak a hallgatók, amely tulajdonképpen emelés, de nem összekeverendő a balett emelés tantárggyal. Ebben az esetben az egyik diák a földön fekszik, lábával és sokszor a kéz segítségével tartja maga fölött társát. Ezek a gúlák páros vagy csoportos gyakorlatok, statikus testhelyzetben.
Erika törekszik a precizitásra és a pontosságra. Az óráin nagy hangsúlyt fektet a fegyelemre, hiszen elég egy rossz mozdulat, amiből baleset vagy sérülés alakulhat ki. Amellett, hogy tanárként javítja a hibákat, megtanítja a diákoknak azt is, miként tudnak segíteni egymásnak ezekben a komplex gyakorlatokban. Az akrobatika oktató szerint rengeteget lehet tanulni egymás javításából is.
„Apró feladatokat adok nekik és nagyon ügyesen segítenek társuknak. Fontos is, hogy tudjanak segíteni egymásnak. A közös páros munka szinte csapatépítés, pontosan ez a célja a gyakorlatoknak is.”
A hallgatók az órán kézzelfogható érdeklődéssel követik Végh Erika instrukcióit.
„Nagyon érdekes és jó velük együtt dolgozni, mert érdeklődők, óriási erőfeszítéssel és szorgalommal állnak az akrobatika kihívásai elé. Náluk például a hajlékonyság, a testtartás vagy a spicc abszolút megvan. Viszont attól függetlenül, hogy erős a táncosok lába, nehéz megtanulniuk ezeket a statikus helyzeteket és a megfelelő testtartást, mert számtalanszor erőből kell megtartani a saját testüket, hiszen az akrobatikában az elemek kivitelezése kilencven százalékban kéztámasszal történnek. De nagyon szépen haladunk, az évfolyam már túl van egy jól felépített, sikeres vizsgán is.”
A félelem leküzdése az akrobatika órák – bármily szokatlanul hangzik – külön feladat, mert sokszor a hallgatók érzik, hogy még nem bírják el a saját testsúlyukat. Az oktató azonban minderre azt mondja, éppen ezért öröm látni, mennyire ösztönzik egymást a táncosok, örülnek a másik sikerének és rettenetesen boldogok egy-egy helyesen végrehajtott gyakorlat után.
„Inspirálja őket, ha leküzdik a félelmeiket – mondta el Végh Erika.”
Dolmány Fanni
