Eredményesen zárult a Magyar Táncművészeti Egyetem mentorprogramjának első szemesztere, amelyben az új külföldi hallgatók, a japán Haru Sugimoto és a kínai Zhiling Zhang magyar mentoraik, Vida Vencel és Szűcs Liza támogatásával lépésről-lépésre ismerkedtek meg az egyetemi élettel, Budapesttel és az Egyetem közösségével.
A beszélgetések, közös városi felfedezések és a mindennapi gyakorlati segítség valódi kapaszkodót jelentettek a beilleszkedés során a hallgatóknak, akiknek a program végére nemcsak magabiztosabb lett az eligazodás az egyetemi rendszerekben és a városban, hanem egy személyes kapcsolat is kialakult mentor és mentorált között.
Vida Vencel elmondta, hogy amikor tavaly nyáron felkérést kapott arra, hogy Haru Sugimoto mentora legyen, örült a lehetőségnek.
„Sok minden történt, remek hangulatban! A közös munka során főként egyszerű magyar szavakat tanítottam Harunak, amelyeket a hétköznapokban is tudott használni. Emellett több helyre is elvittem őt, például a Sanshába, a Starbucksba, a Burger Kingbe, a Hősök terére és más hasonló, látványos vagy ismertebb helyekre. Ezek a programok segítettek abban, hogy jobban megismerje Budapestet.”
Vencelnek tetszett a mentor szerep, ahogy fogalmazott „vicces, de egyben hasznos és szép élmény volt.”
Haru Sugimoto így összegezte a mentorprogramot.
„Vencel egy igazán kedves srác, neki köszönhetően biztonságban tudtam befejezni ezt a félévet. Nagyon jó barátok lettünk! Biztos vagyok abban, hogy a jövőben sok feladatot meg tudok majd oldani, nagyban neki is köszönhetően. Emellett valóban tisztelem a balett-tudását is. Szerintem továbbra is barátok maradunk!”
Zhiling Zhang (Yumi) elmondta, amikor megérkezett Magyarországra, Liza kedvessége volt az első dolog, amivel találkozott és ez meghatározta a napjait.
„Évfolyamtársként olyan kedvességgel fogadott, hogy az idegességem gyorsan elmúlt és izgatottan vártam a közös munkát. Liza barátsága komoly támaszt jelentett. Volt, hogy az órán szurkolt, akár bátorító szavakat mondott és mindig ott volt, hogy felemeljen. Pozitív hozzáállása még a nehéz napokat is könnyebbé teszi és a segítőkészsége – mind a tanulmányi téren, mind az itteni élethez való alkalmazkodásban – hatalmas könnyebbséget jelent.”
Szűcs Liza a mentorszerepet kimondottan hasznos programnak tartja, ezért is vállalta szívesen, hogy Yumi útját egyengesse. Az már csak hab volt a tortán, hogy a kínai lány nyitott és kedves személyiség, így igazán öröm vele lenni.
„Ahogy telt az idő egyre nyíltabb lett és egyre jobban mert beszélni az érzéseiről. Mivel tényleg úgy jönnek ide a külföldi diákok, hogy senkit nem ismernek, jó, ha van egy támasz és tudnak kihez fordulni. Ilyen társ próbálok lenni, akihez bármikor fordulhat bármivel.”
Liza annyit megjegyzett, javasolni fogja, hogy a programban ne fix napokon legyenek a találkozók, inkább annak darabszáma legyen meghatározva, azonban összességében a mentorprogramot hasznos kezdeményezésnek gondolja.
Gratulálunk mindkét párosnak a sikeres közös munkához!
