A Magyar Táncművészeti Egyetem Táncművészképző Intézete és Nádasi Ferenc Gimnáziuma és Kollégiuma 2021. szeptember 1-én tartotta a 2021/22-es tanév, tanévnyitó ünnepélyét. Az ünnepélyen Fodorné Molnár Márta megbízott rektor bemutatta Egyetemünk fenntartóját, a Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány kuratóriumát.
A Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány kuratóriumának bemutatkozásáról itt olvashat.
Részlet Fodorné Molnár Márta megbízott rektor ünnepi beszédéből:
„…Minden új tanév telve reményekkel, tervekkel és várakozásokkal indul. A nyári élmények, a pihenés és feltöltődés után sok erővel és elhivatottsággal kezd neki mindenki az új tanévnek. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy „mindenki”, hiszen jól tudjuk, hogy valóban kiváltságnak érzi minden gyerek és minden fiatal, hogy ebben az intézményben tanulhat. Ide nem kényszerből jár senki, és határtalan boldogságot jelent már a sikeres felvételi is.
Ahhoz, hogy ez a boldogság megmaradjon, a vágyak, álmok beteljesüljenek, azért természetesen meg kell küzdeni.
Ehhez egy képet szeretnék mutatni inspirációnak, egy dongó képét, mely a NASA, az Amerikai Űrközpont falán található már az 1930-as évek óta:
 |
„ A dongó aerodinamikus teste nem alkalmas a repülésre, de jó, hogy a dongó nem tud róla.”
A tudósok úgy gondolták, hogy a fizika törvénye szerint a dongó szárnyainak szélessége túl kicsi ahhoz, hogy a masszív testét a levegőben tartsa, de szerencsére a dongó ezt nem tudta, sőt semmit sem tudott a fizikáról, csak repült.
Azóta a tudósok már másképp látják a fizika törvényszerűségeit, hiszen ez egy közel 100 éves plakát, de ez a kép egy jelkép maradt, melyet ma is sokan tűznek zászlajukra. És nem véletlenül. Ez azt sugallja, hogy amit a dongó megtesz, azt mi mindannyian megtehetjük: legyőzhetjük a prekoncepciókat, repülhetünk és elérhetjük céljainkat bármilyen körülmények, nehézségek álljanak is előttünk.
Igen. Ezt kívánom az új tanévre: mindenki tudja legyőzni a nehézségeket, az akadályokat a tehetsége, szorgalma és kitartása által!”
Részletek Kiss János kuratóriumi elnök ünnepi beszédéből:
 |
|
| (fotó: Iró Zoltán) |
“Mindenféle nagy szavak nélkül mondhatom, hogy történelmi pillanatot élünk meg ma, hiszen az Egyetem alapítványi formában kezdte meg működését augusztus 1-től, sőt a többi egyetemtől eltérően Magyarország kormányának miniszterelnöke és a korábbi fenntartó minisztérium miniszterének döntése értelmében kizárólag a táncszakma neves képviselői alkotják mind a kuratóriumot, mind annak felügyelőbizottságát.
A modellváltás lényege, hogy az eddigi fenntartó minisztérium helyett kuratórium látja el ezen feladatát, az egyetem nem változik, de az önálló gazdálkodáshoz nagyobb fejlesztési és fejlődési szabadsághoz, rugalmasabb működéshez ad az átalakulás most lehetőséget. Hatékonyabb és korszerűbb felsőoktatás lehet az alapítványi átalakulás eredménye. Európai, nemzetközi szintéren versenyképessé kell tenni az egyetemet, ehhez neves oktatók és tehetséges diákok kellenek. Tehát szemléletváltásra van szükség!
Komoly hagyományokkal és eredményekkel rendelkező nemzeti kincs, a szakma kiemelt szereplője az MTE, annak mindenkori oktatói és diákjai. Számukra biztosított
lehetőségek alapozzák meg azt az egyetemi szellemi és alkotói közösséget, amely egy modern, XXI. századi egyetem magja, és amely által válhat maga az intézmény is nemzetközileg mértékadóvá.
Mind az egyetemnek, mind a kuratóriumnak kiváló nemzetközi kapcsolatai vannak, melyeket közösen együttműködve, egymást erősítve tudnak a fejlesztés szolgálatába állítani. Cél stratégiai partnerség kialakítása a hazai művészeti egyetemekkel. Az egyetem tevékenysége során még szorosabban kíván együttműködni a kulturális, tudományos és versenyszféra szereplőivel.
Továbbra is biztosított lesz az állami ösztöndíjas képzés, az oktatók pedig teljesítményalapú, megemelt bérezésben részesülhetnek. A kuratórium legfontosabb céljai között határozta meg a hallgatók, oktatók, az egyetem munkatársai életkörülményeinek, munka- és tanulási feltételeinek javítását, hogy mindenki érezze a pozitív változást.
A mindennapokban a járványhelyzet okozta nehézségek és a társadalmi problémák feldolgozásában az előadóművészetek, így a táncművészet és annak hazai bölcsője, a Magyar Táncművészeti Egyetem is kulcsszerepet játszhat. A tánc nyelve nemzetközi, nemzeti hagyományaink eredményeink, kapcsolataink, fejlesztési és fejlődési lehetőségeink fényes jövőt jósolnak. A művészetek szerepe ebben a nehéz időszakban is segítséget nyújthat.
MŰVÉSZET NÉLKÜL LEHET ÉLNI, CSAK NEM ÉRDEMES!”
Hagyományainkhoz híven idén is köszöntöttük a 40, 50 és 60 éve végzett hallgatóinkat.
1961-ben végeztek. Évfolyamvezető balettmester: Nádasi Ferenc
Aradi Mária
Bognár Ildikó
Farkasházy Klára
Handel Edit
Nagy Katalin
Nádasi Myrtill
Pártay Lilla
Imre Zoltán
Nagy Zoltán
Sterbinszky László
1971-ben végeztek. Évfolyamvezető balettmester: Merényi Zsuzsa
Baráth Ildikó
Bihal István
Fodor Gyula
Gábor Zsuzsanna
Gollob Lajos
Keveházi Gábor
Lovas Pál
Pongor Ildikó
Sík Anikó
Takács Kornélia
Tóth Terézia
Urbán Ferenc
Varga István
1981-ben végeztek. Évfolyamvezető balettmester: Éhn Éva
Bagó Katalin
Erdész Andrea
Kiss Stefánia
Kovács Eszter
Pente Antónia
Poszovecz Tünde
Rácz Hajnalka
Rácz Sándor
Szacsuri Katalin
Tóth Mariann
Minden ünnepeltet arra kértünk, hogy küldjenek magukról pár gondolatot, amit szívesen megosztanak a tanévnyitón résztvevőkkel. Az idei évben Bagó Katalin üzenetét itt is tolmácsoljuk:
Kedves Jelenlévők!
A pályafutásomat, szakmai életrajzomat két tőmondatban össze lehet foglalni. Diploma után leszerződtetett az Operaház, ahol eltáncoltam az összes létező karszerepet. Két gyermekem születése után pedig könnyes búcsú az operaházi tagságtól.
De vannak a tőmondatok mögött élmények. Képzeljétek el, hogy a mi évfolyamunk már az alsó évfolyamoktól kezdve, az Operaházban gyakorolt! Az Operaház, ami akkor egy lélegző, lüktető csoda volt, tele gyönyörűséggel. Gyönyörű volt az épület – megszokhatatlanul szép -, fantasztikus volt a repertoár, és elképesztő egyéniségek, tehetségek jöttek velünk szembe a folyosón.
Minden reggel velünk nyitott a Ház. Ismertük minden zugát. Sokszor velünk is zárt, hiszen akkor természetes volt, hogy a növendékek szerepeltek a darabokban.
És a próbák! A születő balett darabok! A nagyterem lengőajtaját nem kellett kitámasztani ékkel, mert mi ott álltunk és bámultunk befelé.
Kukucskáltunk amikor Bregvadze mester gyakit tartott, Dobrievics betanított egy modern darabot, amikor Seregi László vagy Fodor Anti koreografált éppen, vagy amikor Béjart darabokat próbáltak a művészek mi szárnyakat kaptunk. De nem volt elég csak a próbateremben látni a táncosokat, megnéztük az előadásokat is, mert be tudtunk lógni a nézőtérre.
Minden Spartacust megnéztem. A kakasülőn betanultam a prológot. Persze amikor bekerültem a színházba, trák lány lettem spicc-cipőben és nem gladiátor. Minden Béjart estet megnéztem. Rajongtam a Tűzmadár partizánjaiért. De amikor beálltam a darabba, újra csak spicc-cipőt húztam. De hihetetlenül boldog voltam. Nagyon szerettem az együtt táncolás erejét, az összetartozás élményét. Nem akartam hercegnő lenni. Hattyúlány és villi és szilfid akartam lenni a többiekkel együtt. És így is lett.
A Balettintézet, és az Operaház arra tanított, hogy mindent el lehet érni. De boldog akkor leszel, ha amit csinálsz, úgy csinálod, ahogy aznap tőled telik. Minden nap a legjobban és legszebben. Köszönöm a TÁNCnak ezt a tanítást.
 |
|
| Bagó Katalin |
