2025. október 10–11. között a Magyar Táncművészeti Egyetem megrendezte a jubileumi 10. Nemzetközi Tánctudományi Konferenciát, amelynek témája idén a „Test, Lélek, Lüktetés. A tánc a jóllét és egészség szolgálatában” volt. A két nap alatt 8 országból érkeztek előadók, így a közel 100 résztvevő izgalmas diskurzust folytathatott a tánc és jóllét kapcsolatáról. Idén is gazdag, inspiráló szakmai tartalommal várta a konferencia a résztvevőket. A két nap során a táncművészet, a táncpedagógia és a pszichológia határterületeit érintő előadások és workshopok kaptak főszerepet.A konferenciát két remek plenáris előadás nyitotta, amelyek központi témájukban a tánc, egészség, jóllét és testkép kérdéseit vizsgálták. Mindkét előadás magas tudományos színvonalon közelítette meg a mozgás és művészet összefüggéseit a pszichológia, egészségpszichológia és társadalmi kontextus szemszögéből.
Fotók: Csillag Pál
Prof. Dr. Csabai Márta klinikai-és egészségpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára „Mindig pozitív a testpozitivitás? Az egészség, a jóllét és az autonómia dilemmái” címmel tartott előadásában a testpozitivitás mozgalmának hatásait és dilemmáit vizsgálta az egészség, a jóllét és az autonómia viszonyában. Rámutatott arra, hogy a hagyományos pszichológiai nézőpontok, amelyek gyakran a testhez kapcsolódó problémákra és patológiákra fókuszálnak, kiegészítendők a pozitív testkép és az önelfogadás aspektusaival. Az előadásban elhangzott, hogy bár a testpozitivitás társadalmi kezdeményezésként segíthet felszabadítani az embereket a testükkel való kapcsolat korlátaitól, ugyanakkor felmerülhetnek egészségügyi kockázatok is — így a testpozitivitás és az egészségközpontú megközelítés közötti egyensúly kérdését kell újragondolni.
Prof. Dr. Amanda Clifford, a Limericki Egyetem professzora és a Stellenbosch Egyetem egyetemi docense „A művészet és az egészség metszéspontja. Javíthatja-e a tánc az egészséget és a jóllétet?” címmel tartotta meg inspiráló plenáris előadását. Ebben arra kereste a választ, hogy a tánc mint művészeti formátum miként járulhat hozzá az egészség és a jóllét javításához — különösen idősebb felnőttek, Parkinson-kórral élők esetében. Az idősebb korosztály és neurodegeneratív betegségek — például Parkinson-kór — kapcsán kiemelte a tánc mozgási, pszichoszociális és kognitív előnyeit, miszerint a tánc segíthet a mozgásfunkciók fenntartásában, a társas interakciókban és a mentális egészség erősítésében. Az előadás olyan kutatásokat és vizsgálatokat mutatott be, amelyek zene és tánc használatával tesztelték az egészségjavító hatásokat különböző csoportokban, és vitát indított arról, hogy milyen keretek és módszerek a leghatékonyabbak a tánc alkalmazására az egészség előmozdításában. Az előadások hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők továbbgondolhassák a tánc szerepét az egészségnevelésben, a prevencióban és a különböző populációk (pl. idősek, krónikus betegekkel élők) támogatásában.
A nap további részében angol és magyar nyelven hallgathattak a résztvevők izgalmas előadásokat, amelyek többek között azt vizsgálták, hogy a tánc miként járulhat hozzá a fizikai, pszichés és szubjektív jólléthez. Volt szekció, ahol a testkép, testészlelés kérdései, valamint a testtudatosság fejlesztése és annak gyakorlati megvalósítási lehetőségei kerültek a középpontba. Számos előadás mutatott be további új módszereket, gyakorlati eszközöket, pedagógiai innovációkat a táncoktatással, fizikai és mentális jólléttel kapcsolatban. A nap ennek szellemében izgalmas angol nyelvű workshopokkal zárult, ahol a konferencia résztvevői, és az egyetem hallgatói még jobban megismerkedhettek a Franklin® módszerrel, a mozgásimprovizáció, prevenció és mentális egészség támogatásával a táncpedagógiában.
A második napon magyar nyelvű szekciók következtek, amelyek között több is a történeti, etnológiai és kulturális perspektívákat mutatta be. Több előadás foglalkozott a néptáncos hagyományokkal, koreográfiai elemzésekkel és a tánc történetével. Előtérbe kerültek a néprajzi, etnochoreológiai kérdések, a tánc és matematika kapcsolata. Külön szekció fókuszált a profi táncosok testi-lelki jóllétére, a prevenció és az egészségmegőrzés fontosságára, valamint a fizikai és pszichés kihívásokra, azok kezelésére. A konferencia nem hagyta ki a fiatalabb korosztályokat sem, számos előadást hallhattak a résztvevők a gyermektánc oktatás pozitív hatásairól, a tánc személyiségfejlesztő hatásairól, az önismereti műhelyek szerepéről. Külön panel- és workshop blokk foglalkozott a táncház módszerének rekonstruálásával és a Timár-módszer felélesztésével, annak iskolai alkalmazásával, ezzel népes hallgatóságot vonzva a konferenciára. A napot és a konferenciát egy izgalmas workshop zárta, a résztvevők a szenior örömtánc módszertanával ismerkedhettek meg, amely egy preventív, rekreációs és terápiás célokra egyaránt alkalmazható módszer az idősebb korosztály számára.
A konferencia előadásai – plenáris és szekciók egyaránt – alapvetően a tánc, mint mozgásművészet és mint egészségtámogató eszköz kapcsolatát állították középpontba. Nem csak a mozgás mint fizikai teljesítmény volt a téma, hanem a mozgás és a test viszonya a pszichés jóléttel, testkép kérdései, pedagógiai módszerek és prevenciós stratégiák.
