Nagy sikerrel zárult a Magyar Táncművészeti Egyetem által szervezett I. Nemzetközi Tánc és Digitalizációs Konferencia (ICDD 2024). A november 29-i hagyományteremtő eseményen hat európai ország 26 kitűnő előadója látogatott az MTE campusra.
Fotók: Csillag Pál
A hazai kutatók mellett az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Horvátországból, Németországból és Romániából érkeztek előadók, akik elismerően nyilatkoztak a rendezvényről.
Az angol nyelvű, látványos digitális bemutatókkal kísért, izgalmas kutatásokat és oktatási módszereket bemutató prezentációk a tánc 21. századi archiválásának és notációjának, a közösségi médiával, pedagógiával, technológiával és kutatással való kapcsolatának témaköreit ölelték fel. A tánc számos területe a társastánctól, a klasszikus baletten, a moderntáncon és a divattáncon át a néptáncig bemutatásra került.
Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója lenyűgöző, a néptánchoz nélkülözhetetlen népzenét hangszerekre, illetve szólamokra bontani képes archiváló projekjeit mutatta be, melyek során kutatásra és oktatásra egyaránt elérhető digitális adatbázisokat hozott létre munkatársaival.
Plenáris előadását tematikus szekcióelőadások és workshopok követték (lásd a programot). Ezek során – többek között (lásd az absztraktkötetet) – a néptánckincs hasonlóan elemeire bontható rögzítéséről is tudomást szerezhettek az érdeklődők, Redő Júliától, a Hagyományok Háza munkatársától.
A Hagyományok Háza mellett a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete Népzene és Néptánckutató Osztályának munkatársai is magas színvonalú, a közönség érdeklődését kiváltó előadásokban mutatták be a digitális archívumok létrehozásának különböző lépéseit.
Vipavinee Artpradid és Hetty Blades hiphop művészek online táncmegosztása kapcsán vetette fel a szerzői jogok kérdését. Marisa Joana Berg a virtuális közösségekben való kollektív tudástermelést tárgyalta. A horvátországi művészeti iskolából érkezett Jasna Čižmek Tarbuk a tánc és technológia összefonódását demonstráló koreográfiáit mutatta be. Marisa Kempe rendkívül érdekes kutatásáról számolt be az esztétikai percepció és a színpadi táncalakzatok kapcsolatáról.
Az immerzív workshopokon a közönség részese lehetett digitális eszközökkel való színpadi megkettőződés hozta újfajta technikai és koreográfiai lehetőségek kipróbálásának Stephanie Felber művészeti igazgató vezetésével, illetve a néptáncpedagógiában alkalmazott technológiai eszközök táncban való kipróbálásának, Kovács Henrik a szervező Egyetem kiváló oktatója által.
A szünetekben az egyetem hallgatói campustúrán vezették körbe az érdeklődő vendégeket, valamint kapcsolatépítésre és táncos témájú VR szemüveg kipróbálásra is számos lehetőség adódott. Mindeközben az előtérben kivetítőkön láthatták a vendégek a tánc és digitalizáció kapcsolatát bemutató videóválogatást.
A hosszú de eredményes nap programját újszerű, magával ragadó esti táncelőadással zárták a szervezők. Az Egyetem végzős divattáncos hallgatói mutatták be Soundpainting with Body című improvizatív előadásukat Kézér Gabriella oktató felkészítésével és Papp Gábor kreatív technológus notációs jelek ihlette digitális hátterével. A műsorhoz a zenei alapot Garami Sámuel Miksa és Imrei Ariel improvizatív zenéje szolgáltatta.
A Magyar Táncművészeti Egyetem munkatársai büszkék arra, hogy idehaza elsőként rendezték meg a tánc és a technológia kapcsolódásait tudományos szemszögből vizsgáló nemzetközi konferenciát. Az átfogó tematika a lehető legszínesebb palettán tárta fel a tánc és a digitalizáció összekapcsolódási lehetőségeit.
Köszönet illeti az előadókat és a vendégeket értékes, aktív részvételükért, megtisztelő pozitív visszajelzéseikért.
Folytatás két év múlva!
Szöveg: Tongori Ágota
