Meghatározó tanárunk és korábbi gimnáziumigazgatónk, Valcz Ili (mindenki így ismeri, így emlegeti) október 25-én töltötte be élete 80.évét. Rá jellemző módon szinte velünk ünnepelt, hiszen – mint mindig, így most is – megnézte a Lépesről lépésre előadásunkat a Nemzeti Táncszínházban. Elegáns volt, mosolygós és fiatalos. Őszintén érdeklődött az iskola életéről, a legújabb fejleményekről és a mai fiatalok sikereiről is. Őket már nem tanította, de mestereik közül többeket is, ahogy a jelenlegi táncélet legjelesebbjei közül sokakat.
Matematikatanárként mindig megértő türelemmel fordult a művészjelöltekhez, és gyakorlatilag száz százalèkos sikerrel érettségiztette le tanítványait, akik közül sokan kiváló eredményt értek el a vizsgákon, sőt akár közgazdász diplomáig is jutottak. Őszinte szeretettel támogatta a jövő táncosait – kiváló osztályfőnökként is, de nem csak a sajátjait -, velük izgult előadásaikon, lelki támaszt nyújtott a csalódásaik alkalmával, anyai jótanácsokkal segítette őket, és a mai napig vigyázó szemekkel kíséri karrierjüket. A fiatalok, a művészet rajongójaként, és szenvedélyes matematikatanárként még a közelmúltban is többeket korrepetált, hogy ne a számok világa jelentse a későbbi diplomaszerzés akadályát. Nem véletlen, hogy az eredetileg balettmesterek számára létrehozott Lőrinc György-díjat még az alapítók: Dózsa Imre és Kun Zsuzsa idején megkapta, a gimnázium kitüntetését, a Nádasi Ferenc-díjat pedig elsők között.
Jómagam is tanítványa lehettem, osztályának tanulója és szeretetteli támogatásának kitüntetettje. Érdekes módon az életemben három Ilona is meghatározó tanárom volt: első balettpedagógusom, Kőhalmyné Tarnai Ilona, első tanítónénim a tatabányai általános iskolában és Ili (néni) az MTF gimnáziumában. Hálás vagyok a sorsnak, hogy intézetigazgatóként én köszönthetem születésnapján, és az Egyetem közössége, valamint egykori tanítványai nevében jó egészséget kívánhatok neki sok szeretettel!
Macher Szilárd
a Dózsa Imre Táncművészképző Intézet igazgatója
Valcz Gyuláné (Szűcs Ilona) gimnáziumi tanár, a Nádasi Ferenc Gimnázium korábbi igazgatója.
Zalaegerszegen született, 1946. október 25-én. Az ELTE TTK-n végzett matematika szakos középiskolai tanárként 1972-ben, később filozófia-esztétika tanulmányokat is folytatott, így nem olyan váratlan, hogy végül nemcsak a tánc közelébe került, de otthonra is talált iskolánkban: 1989. augusztusától 2013. júniusig, majd nyugdíjasként óraadói statuszban még 2018-ig tanított nálunk. Meghatározó tanára és vezetője lett a Magyar Táncművészeti Főiskola Gimnáziumának, (1991. szeptembertől igazgatóhelyettes, 1996-tól 2009-ig gimnáziumi igazgató), mely épp az ő igazgatása alatt vette fel az ÁBI alapító táncpedagógusa, Nádasi Ferenc nevét. Nevéhez fűződött a szakmai képzés sikerességét támogató új pedagógiai program és új helyi tanterv kidolgozása, valamint akkreditáltatta a művészetek története komplex érettségi tárgyat, amely a tánc-, zene- és művészettörténeti, illetve cirkuszművészeti ismeretekről számot adó, egyedülálló érettségi tárgya volt gimnáziumunknak 2014-ig.
Kitüntetései: Kiváló Munkáért (1982), Arany Katedra Emlékplakett (1996), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2001), Lőrinc György-díj (2009), a gimnázium Nádasi Ferenc-díja (2013).
