A Magyar Táncművészeti Egyetem Táncos és próbavezető szak Színházi tánc szakirányának végzős hallgatói június 9-én mutatták be vizsgaelőadásukat. Az előadás két felvonásból épült fel, az első részben Fejes Endre-Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés játékának átdolgozott verzióját láthatták a nézők, a második felvonásban pedig Bozsik Yvette Kabaréjának részleteit vitték színpadra a hallgatók.
Blaskó Borbála, Harangozó Gyula-díjas magyar balettművész, koreográfus, rendező, az Magyar Táncművészeti Egyetem koreográfus tanszékének adjunktusa a színházi tánc szakirányos tanulók vizsgaelőadásának első felvonását állította össze és készítette fel a hallgatókat.
„A vizsgaanyag első felvonásának dramaturgiáját a hallgatókkal közösen találtuk ki. A tíz elhangzó énekes, zenés számot rövid prózai jelenetek kötik össze, melyeket a jelen helyzethez értelemszerűen új tolmácsolásban alakítottunk ki. A hallgatók maguknak választottak számot és a hozzá kapcsolódó jelenet is saját maguk rendezték meg. – vázolta fel Blaskó Borbála a felvonás szerkezetét. – Megnéztünk többféle felvételt, köztük a Jó estét nyár, jó estét szerelem c. filmet, továbbá a vígszínházi verziót is, Marton László rendezésében. Ebből több információhoz, benyomáshoz jutottak a hallgatók, miközben próbáltam arra ösztönözni őket, hogy egy picit lazábban kezeljék a kereteket, mit lehet plusz belefogalmazni, sűríteni egy-egy jelenetbe, vagy többlet gondolattal felruházni..”
Blaskó Borbála az „ösztönzés” sikerességének megítélését a nézőkre bízza, ahogy az előadás érthetőségét is, hiszen egy jelenetekre szabdalt darabot adnak elő a színházi táncos hallgatók. Arra a kérdésre, hogyan zajlott a főpróba így válaszolt:
„A hallgatókkal egyeztetve, közösen ötletelve alkottuk meg a világítási tervet, ezzel együtt próbáltunk a színpadon. Jóval nagyobb tér áll rendelkezésünkre, mint a termekben, mindent nagyobban kell létrehozni, kiszélesíteni, mélyíteni, erre mind figyelni kellett.”
Az egyetem adjunktusa természetesen segíti a hallgatókat más eszközökkel is: Bíztatja őket a színpadra lépés előtt és oldani próbálja a vizsgahelyzetben érthető feszültséget is.
„Mondom nekik, próbáljanak jelen lenni az adott helyzetben és élvezzék ezt a fontos pillanatot. Ne izguljanak, mondtam, engedjék át magukat a pillanatnak, mert nem tér vissza és amikor már elmúlt, magunkat ostorozzuk, hogy nem használtuk ki kellően a lehetőséget. Hangsúlyozom, hogy használják ki a pillanat erejét, atmoszféráját, ízét és szagát!”
A Táncos és próbavezető szak Színházi tánc szakirányának hallgatói közül Kuti Petra számolt be a vizsgafelkészülésről és az előadással kapcsolatos benyomásairól.
„A célegyenesben már mindenki nagyon feszült és fáradt, ami természetesen nagyon érződik a színfalak mögött. Szerintem a közös munka, a feladat jót tett nekünk, összekapaszkodott az osztály. Megbeszéltük, hogy a vizsga napján senki és semmi nem idegesíthet fel bennünket – az alap vizsgadrukknál jobban -, mert szeretnénk a lehető legjobban bemutatni és élvezni az utolsó vizsgánkat.”
Kuti Petra minden részletét élvezte az előadásnak, hiszen nem csak a jelenet számít, hanem a hozzá kötődő emlékek és a vele eltöltött munka.
„Ha éppen táncoljuk, példának okáért a Cabaret nagy jeleneteit, vagy a Jó estét nyár, jó estét szerelem egyes részeit, megszűnik minden probléma. Az osztály közösségként van jelen, hatalmas energiák szabadulnak fel és közösen éljük meg ezeket a nagy pillanatokat. Összességében úgy gondolom, csodás művészeti alkotások születtek és bármilyen akadályba ütköztünk, megugrottunk. Úgy gondolom, sikerült úgy bemutatni ezt az előadást, vizsgát, hogy abban szívünk, lelkünk benne volt.”
