Ép testben ép lélek, latinul mens sana in corpore sano. A római költő, Juvenális talán nem tudta, megállapításának igazsága a táncművészek számára is igen fontos. A mondás rávilágít, hogy a fizikai és a mentális egészség szorosan összefügg, az egyik támogatja a másikat. A táncművészetben mindehhez még hozzá lehet tenni azt is, hogy az ép test és lélek összefügg, és mindkettőre igazán nagy szükség van, hogy a testével keményen dolgozó művész tökéletes produkciót nyújtson. A mozgásbiológia tantárgyat bemutató írásaink második részében egy-egy kiváló humánkineziológus, gerincspecialista és gyógytornász húzza alá a test egészségmegőrzésének fontosságát.
Ahogy korábban írtuk: Dr Mády Ferenc több évtizede indította útjára a mozgásbiológia tantárgyat a Magyar Táncművészeti Egyetemen, akkor még Főiskolán. Akkor is aktuális volt a megállapítás, de ma talán még inkább az, mely szerint a táncművészek terhelése az élsportolókéval vetekszik. Éppen ezért fontosak azok az oktatók, akik magas színvonalon viszik tovább Mády Ferenc és elődeinek kezdeményezését és oktatják a hallgatók körében is igen népszerű tantárgyat az Egyetemen.
Napjainkban a Mozgásbiológia tantárgyat többen is oktatják a Magyar Táncművészeti Egyetemen, más-más szemszögből: Almásy Csilla (gyógytornász, gerincspecialista), Branstetter Gabriella (aneszteziológia-intenzív terápiás szakorvos, sportorvos-, háziorvos szakorvos, terápiás kutya felvezető), Szabó Bence (humánkineziológus), Szitt Melinda (balettmester) és Török Enikő (gyógytornász).
Első cikkünkben dr. Szitt Melinda mesternőt és az MTE-n szintén végzettséget szerző dr. Branstetter Gabriellát kérdeztük a mozgásbiológia fontosságáról. Most azonban azok szólalnak meg, akik biomechanikai és más szempontokból tudják megtanítani és támogatni a fiatal táncművészeket abban, hogy a testükből a lehető legtöbbet tudják kihozni. Mindennek alapja az ép és egészséges test.
Almásy Csilla gyógytornász és edző. Több mint húsz éve tart preventív és terápiás foglalkozásokat egyaránt. Az átlagembertől a profi táncművészeken át a világbajnok sportolóig sokféle kliens megfordult nála az elmúlt években. Az ismert gyógytornász, akinek A boldog gerinc címmel könyve is megjelent – vallja, hogy „bármilyen céllal is végez valaki fizikai aktivitást, az alapok elsajátítása a legfontosabb!” Csilla negyedik éve tanít az MTE-n, a kezdetektől fogva mozgásbiológiát. Három évig a külföldi hallgatóknak is oktatta a tárgyat angol nyelven, jelenleg a magyar hallgatókkal ismerteti meg – saját megfogalmazása szerint – „az emberi test működésének csodáját.”
Török Enikő a Semmelweis Egyetemen Gyógytornász szakán végezte tanulmányait és alapvetően gyógytornászként dolgozik. 2023-tól a Magyar Táncművészeti Egyetemen képességfejlesztést tanít, az aktuális tanévben pedig az MTE Pszichológia Pedagógia tanszékén óraadó tanárként a külföldi évfolyamok hallgatóinak a kineziológia tantárgyat oktatja. Ahogy elmondta, “a Dance Anatomy and Kinesiology” a világ minden táncművészképző egyetemén a tananyag része, maga a tánctudomány pedig nemzetközi szinten önállóan elismert terület.”
Szabó Bence humánkineziológus, aki 2021-óta tanítja a mozgásbiológia tantárgyat az Egyetemen. A Magyar Táncművészeti Egyetem előtt kórházban gyógytornász és gyógymasszőr hallgatókat oktatott. Sokan fordultak meg nála az évek alatt és terapeutaként rengeteg sportolóval is foglalkozik egyénileg, felkészülési és versenyidőszakban egyaránt.
„Futók, triatlonisták, hegyikerékpárosok, kyokushin karatékák is voltak már a klienseim, és még sorolhatnám a sportokat. Ami azonban inkább idekívánkozó tény, hogy 2011 óta a klasszikusbalett világában dolgozom, mint terapeuta – mondja el Bence.”
Ahogy az korábbi cikkünkből is kiderült, a terhelés terén a táncművészet és a sport „rokonszakmák”. Ezt az állítást alátámasztja Almásy Csilla és Szabó Bence is, utóbbi mindezt úgy közelíti meg, hogy a profi táncos élet nagyon nagy fegyelmezettséget és következetes mindennapokat követel meg.
„Főként manapság amikor a leterheltség egyre nagyobb a magas előadásszámok miatt. A különböző évadokban az előadások sokszor átfedésben is vannak egymással, így a test regenerálódása és a megjelenő tünetek felismerése rendkívül fontos. Élettani ismeretek nélkül egy táncművész lehet, hogy félreértelmezi a test jelzéseit. Ez sérülésekhez vagy nem megfelelő kezelési metódusokhoz vezethet. Emiatt rendkívül fontos, hogy legyen olyan ismeretük, amit a mindennapi munkájuk során azonnal használni tudnak és érzik is a jótékony hatását.”
Almásy Csilla úgy látja, hogy a sportolóhoz hasonlóan egy táncosnak a teste a munkaeszköze.
„Nem elegendő a különböző technikák és a koreográfiák elsajátítása, mesterien kell bánni a testével is a táncművésznek. Ami pedig még inkább fontos, amiként egy jó szakember óvja és karbantartja a szerszámait, úgy egy táncosnak is megfelelő tudással és odafigyeléssel kell bánnia a saját testével, hogy hosszú távon is jól terhelhető legyen és elkerülje a sérüléseket, melyek sajnos akár a táncos karrier végét is jelenthetik. Ezért tartom nagyon fontos stúdiumnak a mozgásszervrendszer működését, a mozgásélettani alapokat és edzéselméleti alapokat feldolgozó Mozgásbiológia tárgyat. Ezzel úgy tudjuk útnak indítani hallgatóinkat az amúgy is meglehetősen rövid táncművészi életpályán, hogy megkapják az elméleti és gyakorlati támogatást is a testük tudatosabb használatához. A táncos és próbavezető szakos hallgatóknál pedig dupla felelősségről is beszélhetünk, hiszen ők a saját egészségük mellett a majdan irányításuk alatt tevékenykedő táncosok testi épségéért is felelősek lesznek.”
Török Enikő egy másik fontos megközelítést is felvillant, amikor a fenntartható, egész életen át tartó fejlődés lehetőségének igényét emeli ki. Mire van ehhez szükség napjaink táncművészetében?
„Hosszú távon a biztonságosabb gyakorlási környezet megteremtését szükséges támogatni. Ezt pedig úgy lehet garantálni, ha természettudományos alapok mentén is informált hallgatókból kikerülő alkotók és oktatók dolgoznak a pályán. Véleményem szerint nagyon fontos ezzel a háttértudással is támogatni őket annak érdekében, hogy saját testükre is kíváncsian és elfogadóan tekintsenek, ezen keresztül pedig táncpedagógusként, koreográfusként is tisztelet ébredjen bennük az emberi test érzékeny, egyedi struktúrái iránt, melyek a művészi kifejezés törékeny eszközei – mondta el Török Enikő.”
Az is egy érdekes kérdés lehet, hogy az oktatóknak mi a személyes motivációjuk egy ilyen népszerű és fontos tantárgy oktatásánál? Török Enikő egyik legfontosabb céljaként azt nevezte meg, hogy a tudományos háttéranyagokat hozzáférhető, felhasználásra, megtapasztalásra inspiráló módon prezentálja.
„Diákjaim figyelmét felhívom arra, hogy miként a művészet, úgy a tudomány is lehet érdekes, izgalmas, felfedezésre váró nyitott tér, nem csupán egy kiváltságos elit territóriuma.
A tudás mindenki számára elérhetővé tétele mellett számomra fontos pedagógiai cél annak hangsúlyozása, hogy a fizikai, kifejezésbéli potenciál fejlesztését nem a test kizsákmányolása árán, hanem sokkal inkább annak megértése által célszerű elérni. Ennek érdekében óráimon a kezdetektől fogva előtérbe helyezem a közös gondolkodást, kísérletezést, a tapasztalati, élményközpontú megközelítést. Enélkül ez a tudományterület – nehézsége miatt egyébként könnyen válhat “mumussá”.
Ennek elkerülése érdekében – miközben a biológiai, anatómiai princípiumok megismerésétől fokozatosan haladunk az egyes struktúrák részleteinek felfedezése felé – mindig bátorítom a hallgatókat arra, hogy a tanulás során szerzett tudást sajátjukként éljék meg a mindennapokban és maradjon bennük nyitottság. Ha lehet ne csak tanulmányaik első két szemeszterében, hanem egész életük során.”
Almásy Csilla, ahogy azt korábban írtuk, gyógytornász és edző, így pontosan tudja, hogy az előbb Török Enikő által kiemelt fontos tudás a gyakorlatban miként válik igazán azzá. A sérülés elkerülése végett! Egy sérülés ugyanis a legrosszabb esetben karriereket, egy élet munkáját döntheti romokba, de már az is borzasztó, ha egy fontos időszak vagy egy évad megy veszendőbe miatta.
„Bármilyen céllal is végez valaki fizikai aktivitást, az alapok elsajátítását tartom a legfontosabbnak. Egy erős, biztos alapra ugyanis komoly teljesítményt lehet építeni. Nélküle pedig sajnos garantált a sérülés. Ezért élve azzal az oktatói szabadsággal, melyet az egyetem biztosít számunkra, a mozgásbiológia tárgy oktatásánál ezeknek a mozgástani alapoknak az átadására helyezem a hangsúlyt. A szükséges anatómiai alapismeretek mellett gyakorlati foglalkozásokon tanítom a helyes bemelegítés, a modern szemléletű nyújtás, a törzsstabilizáció, az izomaktivációk, az egyensúly- és propriocepciófejlesztés technikáit. Mindezekhez természetesen megtanuljuk az anatómiai és élettani alapokat, majd gyakorlati foglalkozásokon sajátítjuk el, miként tudják tudatosabbá, hatékonyabbá és biztonságosabbá tenni saját és tanítványaik tevékenységét. Bár a prevenció a leghangsúlyosabb a tematikában, nem tudok kibújni a gyógytornász bőrömből, így az utolsó órán az esetleges akut sérülések körüli teendőket is megbeszéljük, hogy melyek azok a technikák, amelyekkel gyorsabb és eredményesebb lesz a gyógyulás, ha már bekövetkezett egy rándulás, ficam, sérülés.”
Nem véletlen tehát, hogy a mozgásbiológia tantárgy népszerű és fontos a hallgatók számára. Ők is pontosan látják, hogy róluk, a karrierjükről szól. Ahogy mondani szokták, a tantárgyat oktatók értük beszélnek, nem ellenük!
Szabó Bence is elmondta, hogy a hallgatók szerencsére nagyon lelkesek, ami nagyon jó és pozitív visszajelzés az oktatók számára.
„Szükségét érzik ennek a tudásnak, hiszen tapasztalnak fájdalmat és érteni akarják, hogy miért történik, illetve változtatni akarnak, hogy ezeket a jövőben megelőzzék. A mai huszonéves generáció sokkal tudatosabb, mint az idősebbek. Kevés hiányzás van, ami szintén azt jelzi, hogy érdekli őket a téma.”
Almásy Csilla a hallgatok érdeklődésével kapcsolatban nem tud egy őszinte mosoly nélkül válaszolni. Minden a tálaláson múlik, azt mondja a tapasztalt szakember. Az elején még talán nem értik, mindez miért fontos, de az Egyetem minden támogatást megad az oktatás minőségének fenntartásához, így hamar megérkezik a „változás szele”.
„Pár hét után már széles mosollyal és érdeklődve érkeznek a hallgatók az órára. Sok “aha-élményt” élnek meg a saját testük működését megismerve. A szünetekben vagy az órák után körbeállnak a kérdéseikkel és élménybeszámolóikkal. Azt mondhatom, hogy a félév első órájának bizonytalansága után nyitottsággal és érdeklődéssel hallgatják a tananyagot és aktívan vesznek részt a gyakorlati foglalkozásokon is.
Rengeteg pozitív visszajelzés érkezik tőlük a tárgy zárásakor, de sokszor még évek múlva is. Az külön öröm, amikor valaki szakdolgozati témának is ezt a területet választja és konzulensként kísérhetjük őket.”
Végezetül pedig álljon itt egy fontos megközelítés, ha úgy tetszik táncművészi attitűd, hozzáállás javaslat, amit Török Enikő fogalmazott meg az interjú során. Talán az eddig leírtakból is kiderült a fontossága, de nem árt hangsúlyozni.
„Napjainkban a felsőfokú tanulmányokat végző táncművészek, táncpedagógusok és koreográfusok számára nélkülözhetetlen a széles körű tájékozottság. Nemcsak a társművészetek terén, hanem legszűkebben értelmezett mikrokörnyezetünk, a tánc alapanyagát is jelentő emberi test felépítésének és működésének megértése szintjén is.”
A beszélgetésekből és interjúkból talán kiderült, a hallgatók, a jövő táncművészei mindezt értik, ezért is lehet roppant népszerű a kiváló szakemberek által oktatott mozgásbiológia tantárgy a Magyar Táncművészeti Egyetemen.
MD
