A Magyar Táncművészeti Egyetem Táncos és próbavezető szak Néptánc esti tagozatos hallgatói három évet zártak le vizsgaelőadásukkal május 27-én az MTE ifj. Nagy Zoltán Színháztermében. A hallgatók heti két alkalommal látogatták az intézményt, az idei tanév első félévében elméleti órákon foglalkoztak a vizsga anyagával, majd januártól kezdték a gyakorlati felkészülést a záróvizsgára.
Nemes Szilvia, a Néptánc tanszék óraadó oktatója minden második szombaton foglalkozott a hallgatókkal. A mesternő a vizsgát követően arról beszélt, milyen koncepció alapján állították színpadra a darabot, valamint az évfolyammal való közös munkáról és a felkészülésről is megemlített néhány fontos gondolatot.
Bepillantást kaphatunk abból, miként zajlott a felkészülés?
Mindannyian tudjuk, egy előadásra iszonyatosan sokat kell gyakorolni. Nekünk ehhez az órarendi keretek adtak lehetőséget, úgyhogy ilyen szempontból nagyon tudatosan kellett beosztani az időt és a feladatokat. Ezért amiről a koreográfiai ismeretek órán elméletben szó volt, azt helyeztük át gyakorlatba. Pengeélen táncolt, mindez miként mutat a színpadon, hogy sikerül a hallgatóknak nagyon rövid idő alatt azokat az instrukciókat beépíteni, megvalósítani. Ráadásul közben reflektálni is szükséges arra, hogy ezt miért csináljuk. Nehéz feladat ebben a helyzetben motiválni egy táncost és végigvinni egy ilyen projektet. Volt benne kockázat. Ők szerkesztették az etűdöket, a Táncos és a próbavezető szak végén a képzettségükben, mint próbavezető, ennyit kell tudni.
Fotók: Mészáros Csaba
Milyen volt a közös munka a hallgatókkal?
Minden csoportnál az elfogadással kezdődik a közös munka. Az első lépés, hogy befogadják-e az én művészi nézeteimet? Ez a csoport ilyen szempontból nagyon nyitott és rugalmas volt. Voltak remek órák, magaslatok. Ennek ellenére – természetesen – több nehézség, mélypont is volt a felkészülés során, ahol önmagukat kellett legyőzniük. Az embernek a saját korlátait igen nehéz átlépni. Csak egy példa: Az egyik, egyszerűnek tűnő feladat kapcsán azt kértük, ne klisékben gondolkozzanak, másképp közelítsék meg a koreografálást. Nehéz volt, ahogy az is idegen volt a hallgatóknak, hogy most szövegre koreografálunk. A néptáncban minden a zenéhez igazodik. A zenei szakaszokhoz, a zene tagolásához, a zene lüktetéséhez.
Az előadás koncepciója miként született meg?
A koncepció saját ötlet volt. Nagy kedvencem Márai Sándor, nagyon inspirálnak az írásai, mindig újabb és újabb szinteket fedezek fel benne. A Parlando Kiadó 2005-ben a Nemzet Színészeivel kivonatot készített a Füves könyvből, ez adta a darab alapját, melyben országszerte elismert művészek szájából hangzanak el életigazságok. Ezek az audiális ingerek annyira intenzíven hatnak az emberre, hogy tulajdonképpen majdnem fontosabb, mint maga a tánc. Mindez szintén a tananyag része volt, hogy milyen a zeneválasztás, milyen az audiális ingerválasztás, amivel egy koreográfus alkot.
Andrejkovics Panni a Táncos és próbavezető szak esti tagozatos néptáncos hallgatója az előadást követően élményei, benyomási kapcsán tulajdonképpen megerősítette Nemes Szilvia szavait.
A másik oldalról is megkérdezem: Hogy zajlott a felkészülés?
A munka azért volt különleges, mert egyszerre nyerhettünk betekintést a rendezés folyamatába, a koreográfia készítésének rejtelmeibe, valamint az előadóművészet szépségébe és kihívásaiba is. Egyszerre voltunk diákok, alkotók, rendezők, koreográfusok és táncosok. Ez a közös munka hozta létre a színpadon is megjelenő egységélményt, amit mindannyian éreztünk. Nem csak mi, előadók, hanem a visszajelzések alapján a minket tanító pedagógusok is.
Hogyan hatott az évfolyamra a vizsgastressz?
Maga a felkészülés és a vizsganap is időszűkében telt, így egymás támogatására volt szükségünk. Azt gondolom, ez is befolyásolta a színpadon megjelenő, látható és érzékelhető egységközösséget.
Neked mit adott ez az előadás?
Márai szavai, melyek elhangoztak az előadás alkalmával, önmagukban mély mondanivalóval bírnak, viszont minden emberből más-más gondolatot és érzést váltanak ki. Egészen általános témakörök, mint barátság, szerelem, ifjúság, nő és férfi közötti kapcsolatok, de nem általános feldolgozásban, hiszen mi, táncosok mindezt a testünkön keresztül igyekeztünk átadni és megmutatni, egyénenként különbözően, mégis egységet alkotva. Számomra egyértelműen értéket közvetítettünk egymás felé és a közönség felé is. Véleményem szerint minden résztvevő önmagát, szívét, lelkét és megélt tapasztalatait adta hozzá a produkcióhoz. Remélem, lesz lehetőségünk még egyszer előadni.
Mit lehet ehhez hozzátenni? Kívánjuk, hogy így legyen!
Dolmány Fanni
