Sztanó Hedvig, Hortobágyi Gyöngyvér, Váradi Levente, Csillag Pál (Fotók: Balogh Mária)
A Magyar Táncművészeti Egyetem ifj. Nagy Zoltán színháztermében került sor az Egy tánc az élet – A Néptánc Tagozat 50 éve című könyvet bemutató sajtótájékoztatóra és azt követően a Zórándi Mária tiszteletére tartott megemlékezésre.
A Magyar Táncművészeti Egyetem és a Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány Kuratóriuma által szervezett könyvbemutatón részt vettek a kötet alkotói, az egyetem több meghatározó oktatója, az MTE rektor asszonya, Fodorné Molnár Márta, egyetemi tanár és a Kuratórium elnöke, Kiss János is.
Kiss János és a háttérben, Fodorné Molnár Márta
A Kossuth-díjas balettművész és Fodorné Molnár Márta köszöntőjét követően a könyvről kötetlen formában, kerekasztalbeszélgetésben, többször a széksorok közül is felszólalva ejtettek szót a résztvevők, a táncművészet és a hazai néptáncművész élet meghatározó szereplői. A moderátor Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház Bánffy Miklós-díjas igazgatója volt, aki a 3. Néptánc Tagozaton 1987-ben végzett néptáncművészként.
Fodorné Molnár Márta, az MTE rektora nyitotta meg az eseményt
A könyvet Sztanó Hedvig, Martin György-díjas néptáncművész, filmrendező mutatta be részletesen. A beszélgetésben részt vett Hortobágyi Gyöngyvér, Lőrinc György és Harangozó Gyula-díjas táncművész, néptáncpedagógus, a Néptánc Tanszék korábbi vezetője, a könyv egyik szerkesztője; Váradi Levente fotóművész és Csillag Pál, Magyar Ezüst Érdemkereszttel díjazott balettmester és fotóművész.
Novák Ferenc “Tata”
A könyv elkészítésének apropóját az adta, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem jogelőd intézményében, az Állami Balett Intézetben 50 éve kezdődött el a professzionális néptáncművész képzés. A könyv, kiemelkedően gazdag fotóanyaggal illusztrálva magyar és angol nyelven mutatja be a néptáncoktatás és a néptánctagozat elmúlt 50 évének történéseit és kiemelt művészeit. Ahogy az a kötet és az elhangzottak alapján kiderült: a hazai táncélet a második világháború után átalakult.
A szovjet típusú kultúrpolitika a balett és a néptánc fejlesztésére helyezte a hangsúlyt: a Magyar Állami Operaház balettegyüttesét alkalmassá tették egész estét betöltő balettek előadására, és kialakították a hivatásos néptáncegyüttesek rendszerét is. Ebben az időszakban ugrásszerűen emelkedett az amatőr néptánccsoportok száma: 1946-ban száztíz, 1947-ben kétszázötven, 1948-ban négyszáz, 1949-ben pedig már kétezer ilyen közösség működött.
Végzős néptáncművész hallgatók
1950 szeptemberében megnyílt az Állami Balett Intézet, aminek neve 1990-től Magyar Táncművészeti Főiskola, 2017-től pedig Magyar Táncművészeti Egyetem. A már 1983-ban főiskolai rangra emelt, általános iskolát, gimnáziumot, továbbá középiskolai kollégiumot fenntartó intézmény a hazai művészeti felsőoktatásban egyedülálló képzési modellt honosított meg. Az intézmény képzési kínálatában a néptánc a kezdetektől fogva jelen volt, és mindmáig meghatározó jelentőségű.
Az „Egy tánc az élet – A Néptánc Tagozat 50 éve” c. kötet ennek történeti alakulását tekinti át, felidézve a kiemelkedően gazdag és nemzeti szempontból meghatározó kulturális értéket képviselő hazai néptánc és néptáncképzés főbb állomásait.
A sajtótájékoztatón került sor a Generációk találkozása címet viselő fellépésre, amelyben az elmúlt ötven év képviseletében az első évfolyam táncosai és a mai fiatalok is megjelentek. A kalotaszegi legényest, csárdást és szaporát Végső Miklós, Appelshoffer János-Rémi Tünde, Sáfrán
Balázs-Gyetvai Júlia és a jelenlegi nagy tagozat táncolták.
Fodorné Molnár Márta, az MTE rektora elődje emléke előtt tiszteleg
Az eseményt az egyetem épülete előtt egy megható megemlékezés zárta. A résztvevők Dr. Jakabné Zórándi Mária, az MTE korábbi rektora, a Néptánc Tanszék egykori vezetője, Harangozó Gyula- és Lőrinc György-díjas táncművész emléke előtt tisztelegtek, aki 2010-ben
hunyt el.
Végső Miklós és Brieber János
